Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
588 Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. valami népi átállításra gondolok, aminő civil vonalon is csupán szerény kezdeteket mutathat fel, sem pedig 1 arra, hogy a katonacsaládok gyermekeinek rovására mások vétessenek fel ezekbe ia badfeipródiskolláklbia, amikor ezeknek a tiszticsaládoknak gyermekei közül többen napról-napra hősi halálukkal bizonyítják be, hogy méltók voltaik a nemzet bizalmára. Csupán azt kérem, hogy a katonai pályára hajlamos és valóban arr&J való gyermekeknek feltétlenül legyen helyük ezekben az iskolákban, ha máskép nem, a hadapródislkolák szaporításával, mégpedig legyen helyük ezeknek a gyermekeknek szüleik fogliailkozására és származására való tekintet nélkül ikülönösen akkor, amikor a most dúló háború hadiárváiról van szó. Különösen kérem ezt a miniszter úrtól a székely gyermekek számára. (Taps a középen.) Ennek a katonatörzsnek a gyermekei felettébb alkalmasak a katonai pályára. Felismerték ezt már akkor, amikor Marosvásárhelyen katonai alreáliskolát építettek. Ne felejtsük ell a székelységnek katona értékeit. Volt egy szomorú idő Magyarországon 1919-ben, amiiker a pirosfehér-zöld zászlót egy hadosztály tartotta magasra — a székely hadosztály. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) Ne felejtsük el ezeket azt időket. Nekünk székelveknek különösen fontos, hogy kiképzett tisztjeink legyenek. A történelemnek van erre szomorú tanúsága. Elég 1848 dicső példáira hivatkoznom, amikor egész Erdélyt elárasztotta az ellenség és egyedül a kis Háromszék ott lent ai délkeleti szögletben tudott kitartani addig, míg Bem tábornok felszabadító hadserege nyugatról megérkezett. Ez annak veit köszönhető, hogy a ha tár őr ezredekben voltaik székely tisztek és volt egy Gábor Áron, aki még ideje bien ágyukat tudott önteni. A történelem tanít. A tisztf kerettel kapcsolatiban kérem annak a kérdésnek _ tanulmányozását is, miképpen lehetne módját ejteni annak, hogy egye« hadi tények jutalmazásaképpen és rendkívüli módon a tiszthelyettest is tisztinek lehessen előléptetni A haditörténelem kimagasló alakjaira, kell gondolnunk. A szerzetesek egykori kapusa, Vak Bottyán, a Nagyságos Fejedelem egyik legtehetségesebb tábornoka volt. Simonyi óbester, az egykori közhuszár emléke elválaszthatatlan a napóleoni háborúk történetétől. Türr István, a bajai mészáros fia pedig az olasz szabadságharcnak lett történelmi alakja. Mind régi katona, mind a katonai ranglétra alacsony fokán kezdték és váltak »nemzetük büszkeségévé. Azt bizonyítja mindez, hogy a katonatiszti állományt nem lehet hierarchikus keretek közé szorítani, mert az; nem csupán éle'tlpálya, hanem, több annál, hivatás és a nemzet ömvédelmi szelleniének. ' az odaadásnak és a helytállásnak a kérdése. Ebbe kapcsolódom, bele éisi kérem a honvédelmi miniszter urat, «,tegye emlékezetlessé nevét t az új idők szellemében a tiszti hádassjági óvadék eltörlésével, amelyet! előttem még mindenki mintegy múltbeli felfogás esökevéinyét jellemzett Ha a nemzetnek erkölcsi kötelessége, hogy különösen a hősi halált halt tisztek hátramaradott air ól méltó módon gondoskodjék, akkor miért van szükség óvadékra? Miért nehezítjük meg point a faji szempontból legkiválóbb egyedeknek, a tiszteiknek a nősülést, hiszen amúgy is elég akadálya a tiszti házasságoknak és még sokáig akadálya lesz, hogy vannak városok, ahol tisztek évszámra nem jutnak lakáshoz, a már nős tisztek pedig évekig kénytelenek családjuktól elszakadva élni. Egy óvadékot kell ismernünk a tiszti házasságnál, és ez: a becsület. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ami a honvédség .keretében való nevelést illeti, egy ősi kincsünknek, a magyar dalnak kérek hathatós védelmet. A katonai szolgálat nagyszerű.alkalom, hogy ez a sok vidéken már kipusztult, a nagykörúti zenei ponyvától teljesen kiszorított magyar dal új erőre kapjon. Elszomorító volt a fronton jártamban hallani, hogy legszebb dalainkról síokszor, különösei a Dunántúlon sejtelmük .sincs. Nem tudok árról, hogy volna egy válogatott dalokból álló daloskönyv, amelyet a honvédség részére legjobb zenei tekintélyeink állítottak volna össze. Egy ilyen természetesen dilettantizmusoktól mentes daloskönyv nagy szolgálatot tenne a honvédség nevetlése terén, inert a dal a kollektív lélek kifejezője. Tanítsuk meg katonáinkat jó magyar dalokra, amelyeket apáik énekelték, s amelyeket ők, sajnos, felejteni kezdenek. A hadigondozás módjáról és mértékéről már szóltak előttem, csak fel kell ezzel kapee>>latba*ü említenem, hogy új közszellem van kialakulóban, amelyet az az Újpesten megtörtént kis eset is bizonyít, hogy egy hősi halált halt házmester állását egyetlen szegény ember sem akrrta elfoglalni azon az áron, hogy a hátramaradottaknak el kelljem a házmesteri lakást hagyniok, A katonák szabadságvonatával kapcsolatban őszinte hálámat fejezem ki a miniszter úrnak, hogy azt a kassai vonatot, amely közlekedett a hadműveleti terület és Kassa között, eltörölni méltóztatott. Most olyan vonat,áll a katonák rendelkezésére, amilyet megkívánhatnak. Meg kell még kérdeznem a miniszter urat, hogy annak az általánosan elismert szervezietnek. amely a Hadirokkanták. Hadiözvegyek és Hadi árvák Országos Nemzeti Szövetségének neve alatt ismeretes, a Honsz.-nak, amely olyan szépen vette ki részét a társadalmi megmozdulásokból és olyan szépen baitársiasan tartotta össze a világháborá hadirokkantjait, az önkormányzata ma miért van felfüggesztve és miért áll az élén miniszteri biztos 1 ? Valamennyi frontbajtársam nevében hálás köszönetet mondok a honvédelmi miniszter úrnak és azt hiszem, a honvédelmi miniszter úr nem is sejti, hogy a künn küzdőket menynyire megnyugtatta az, hoev az itthoni sok sürgős teendői közepette módját ejtette.^ hogy meglátogassa az ott küzdő bajtársakat és szerét ejtette, hogy személyesen lásson meg mindent, amit szükséges meglátnia. ÍTgy ez, mint más intézkedései, amelyeket most n aprói-napóra tapasztal un-k örvendetes szívvel, a legteljesebb mértékben meggyőztek arról, hogy a miniszter úr igaz magyar szívvel áll őrhelyén, híven azokhoz a szép szavakhoz, amelyeket 1940 szeptember 10-én — életem leerszebb napián ,— Marosvásárhelyt, a szülőföldiét felszabadító seregek élén mondott. Ezekre a szavakra emlékezünk válságosabb órákban is és ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a, bnlk'6zí>T>en.) "F.lnök: Szólásra következik"? Pombszky Gé«a fpevatő': Andréka Ödön! Elnök: Andb'éka. Ödön képviselő urat iUHi a szó,
