Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 587 csak az teljes jogú magyar, aki már viselte a honvéd egyenruhát* Ezek a szerencsétlen földönfutók az idemenefcülós tényével minden hidat felégettek maguk mögött, a környező államok jogszabályai szerint állampolgárságokat elvesztették, sőt talán vagyonuk is elkobzásnak van kitéve. Ezek« a magyarok tehát másokká, mint mag-yar állampolgárokká nem válhatnak és így mi sem állja útját ainnak, hogy ata ország rendjét és fegyelmét a hadseregen keresztül ismerjék meg. Ehelyett őket ma különböző közigazgatási eljárásoknak vetjük alá. kényszerlakihelyet jelölünk ki nekik, s ami a legveszedelmesebb, felkeltjük bennük a feleslegesség érzését, mintha a magyar nemzetnek ezekre a fiaira nem volna szüksége, pedig nagyon is szükségünk van rájuk. (Ügy van! Ügy van!) Olyan intézkedést kérek, amely az erre alkalmas földönfutó magyarok számára megkönnyítené' a honvédség kötelékébe való felvételt, mert előbb-utóbb úgy is miagyar állampolgárokká válnak, s addigra legalább honvédségi kiképzésben t is részesültek. Legfeljebb a tiszti rang elnyerését kötném az állampolgárság felmutatásához. De még az is . megtörtént, hogy katonai idejüket példásan leszolgált egyéneket is, mint gyanús idegeneket kezeltek. Van olyan, aki nem tudta kivárni a béesi döntést, elszökött és ejtőernyősnek állott he, résztvett a délvidéki felszabadító harcokban. Azután mint gyanús idegent beidézték az idegenellenőrző hivatalba és kiutasítással fenyegették meg. Olyan intézkedés szükséges, amelynek értelmében a példásan szolgáló honvéd, amennyiben állampolgárságáért folyamodik, az igazolyányi lapjával együtt állampolgársági bizonyítványt is kapjon, illetve intézzék el ilyirányú kérdését honvédelmi úton, hiszen ezek a mi fiaink. Ami pedig a múlt romjainak eltakarítását. a történelmi jóvátételt illeti, meg kell emlékeznem a volt császári és királyi tisztek azon kis csoportjáról, akik minden csábítás ellenére sem — mert Nag-y-Románia hirtelen megalakult hadserege őket is szívesen látta volna — voltak hajlandók a román^ hadseregben szolgálni, nem voltak hajlandók más zászlóra az esküt Jetenni, hanem inkább választották a nyugdíjt, a nyomorúságot és a szükséget. Tavaly ezt a kérdést már felvetettük és a tényleges állományba való visszahelyezés céljából több ilyen idősebb tisztet-úffynevezett próbaszolgálatra hívtak be. Az egyik ilyen tiszt, aki 58 éves, századnairancsnoki beosztást 'kapott egy huszárszázadnál, egy másik pedig egészen mostanáig egy vezérkari tisztet helyettesített, szóval olyan próbaszolgálatos voll aki vezérkari teendőket látott el. Ez mutatja, hogy a próbaszolgálatnak, mint olyannak sok értelme nincs, ha ezek a tisztek intaktak maradtak erkölcsileg és szolgálatba még alkalmasak. Kérem a megszállás alatti éveiknek a szolgálatba való beszámítását, amely. olyan, mint hogyha hadifogságban töltötték volna azt az időt. és tényleges állományba való visszahelyezésüket, hiszen a megszállás eléggé megpróbálta őket, A megnövekedett honvéd hadseregkeretein belül bizonyára van számukra hely. Legyünk méltányosak és legyünk elismeréssel ezeknek az idősebb tiszteknek gerincessége iránt, akik szülőföldjükön nyomorogva várták egy jobb idő hajnalát. Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) Ugyancsak a jóvátételnek és a méltányosságnak egy másik kérdése, amely nem tartozik szorosan a honvédelmi tárca keretébe, de annyira összefügg a nemzet katonaszelleméyel, hogy a honvédelem legfőbb őrének feltétlenül tudomással kell bírnia róla, amit most íöl akarok említeni. Azokról van szó, akik a megszálló hatalom közegeinek brutalitásai miatt életüket vesztették vagy pedig életükre szóló rokkantságot szereztek, csupán azért, mert a legnehezebb és a legreménytelenebb időkben magukat magyarnak merték vallani es bizonyságot tettek arról, hogy igenis van elő magyarság. Elég csirnán az örökké eml ékezeteséé maradó nyárádmagyarosi csendőrsortűz halálos áldozataira és/ rokkantjaira gondolni. Miniszter úr, ezieket! nem lehet egyszerűen alkalmi, politikai incidensek áldozatainak tekinteni. Azok a magyarság megvallásának legválságosabb óráiban minden fizetség és juta' om várása nélkül katonák voltak, az örök magyar gondolat katonai, akkor is., amikor a nyugati antanthatalmak missziói előtt mertek magyar nemzeti zászlókat lengetni akkor is. amikor a magyarság képviselőire akarták leadni szavazataikat. Azt hiszem, hogy méltányos hátramaradott özvegyeiket hadiözvegyeknek, rokkantjaikat hadirokkantakínak nyilvánítani és legalább ilyen elbánásban részesíteni. (Úgy van' Ügv van! Taps a bdközépem és a bAoír daiOn.) Ennyivel tartozunk egy küzdelmes múlt megpróbáltatott hőseinek. Végül legyen szabaid valamit a tisztképzéshez is hozzászólnom. Tudom jól, hogy rendes körülmények között hivatásos tiszt az; lehet és annak is kell lennie, aki megfele ő módom erre a pályára kora ifjúságától készült. Tehát a továbbszolgálat és próbaszolgálat ú ján nyert hivatásos 'tiszti állomány csupán kivétel lehet. Kérem a továbbszolgáló és próbaszolgálatos hisztek s a hivatásos tisztek kczötti különbséget mihamarább kiküszöbölni r olyan módon, hogy a továbbszolgálat és a próbaszoL gálát idejét limitálják egy-egy esztendőben. Tavaly találkoztam egy székesfehérvári zászlóssal, aki valóban ütegének a lelke volt. Nem tudom, miért kell egy ilyeinnek négy évig zászlósi rangban szolgálni. Ismerek azután egy Székelyföldről való fiatalembert, aki négy évig volt hadapród. Az illető azután feltalált egy tüzérségi műszert és most már gyorsan halad a katonai ranglétrán, de talán mégsem szükséges, hogy akadályyerseny legyen a próbaszoilig'álatosok számára, hogy megfelelő rendfokozatba kerüljenek. Szintén a tisztképzéssel vannak kapcsolatban a hadapródiskolák, ' amelyeknek felállítását nagy örömmel üdvözöltük, mint egy olyan lehetőséget,, amely a jövendő tisztikar kiképzését megfelelő módon elősegíti a megnagyobbodott ország számára,. Azonkívül ez a megfelelő lehetőség, hogy végre olyap nemzeti elemek is Összeköttetésbe kerüljenek a honvéd hadsereggel, amely kell, hogy a nemzet. nek egységes képét mutassa, — amely elemek eddig nem gondolhattak arra, hogy a gyermekeik hivatásos katoptiák legyenek. Az összeomlásiig a császári dinasztikus szellemnek a magyar hagyományokkal szemben való idegenkedése, azután pedig a trianoni szűk keretek nem voltak alkalmasak erre, Most, Istennek hála, a keretek kitágultak, megnyílt a mód és a lehetőség arra, hogy a honvéd tiszti* kar az eddig nem remélt mértékben felfrissüld jön. Ne méltóztassanak engem félreérteni, nem