Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 587 csak az teljes jogú magyar, aki már viselte a honvéd egyenruhát* Ezek a szerencsétlen föl­dönfutók az idemenefcülós tényével minden hidat felégettek maguk mögött, a környező államok jogszabályai szerint állampolgárságo­kat elvesztették, sőt talán vagyonuk is elkob­zásnak van kitéve. Ezek« a magyarok tehát má­sokká, mint mag-yar állampolgárokká nem vál­hatnak és így mi sem állja útját ainnak, hogy ata ország rendjét és fegyelmét a hadseregen keresztül ismerjék meg. Ehelyett őket ma kü­lönböző közigazgatási eljárásoknak vetjük alá. kényszerlakihelyet jelölünk ki nekik, s ami a legveszedelmesebb, felkeltjük bennük a felesle­gesség érzését, mintha a magyar nemzetnek ezekre a fiaira nem volna szüksége, pedig na­gyon is szükségünk van rájuk. (Ügy van! Ügy van!) Olyan intézkedést kérek, amely az erre alkalmas földönfutó magyarok számára meg­könnyítené' a honvédség kötelékébe való felvé­telt, mert előbb-utóbb úgy is miagyar állampol­gárokká válnak, s addigra legalább honvédségi kiképzésben t is részesültek. Legfeljebb a tiszti rang elnyerését kötném az állampolgárság fel­mutatásához. De még az is . megtörtént, hogy katonai idejüket példásan leszolgált egyéneket is, mint gyanús idegeneket kezeltek. Van olyan, aki nem tudta kivárni a béesi döntést, elszökött és ejtőernyősnek állott he, résztvett a délvidéki felszabadító harcokban. Azután mint gyanús idegent beidézték az idegenellenőrző hivatalba és kiutasítással fenyegették meg. Olyan intéz­kedés szükséges, amelynek értelmében a példá­san szolgáló honvéd, amennyiben állampolgár­ságáért folyamodik, az igazolyányi lapjával együtt állampolgársági bizonyítványt is kap­jon, illetve intézzék el ilyirányú kérdését hon­védelmi úton, hiszen ezek a mi fiaink. Ami pedig a múlt romjainak eltakarítását. a történelmi jóvátételt illeti, meg kell emlé­keznem a volt császári és királyi tisztek azon kis csoportjáról, akik minden csábítás ellenére sem — mert Nag-y-Románia hirtelen megala­kult hadserege őket is szívesen látta volna — voltak hajlandók a román^ hadseregben szol­gálni, nem voltak hajlandók más zászlóra az esküt Jetenni, hanem inkább választották a nyugdíjt, a nyomorúságot és a szükséget. Ta­valy ezt a kérdést már felvetettük és a tényle­ges állományba való visszahelyezés céljából több ilyen idősebb tisztet-úffynevezett próbaszol­gálatra hívtak be. Az egyik ilyen tiszt, aki 58 éves, századnairancsnoki beosztást 'kapott egy huszárszázadnál, egy másik pedig egészen mostanáig egy vezérkari tisztet helyettesített, szóval olyan próbaszolgálatos voll aki vezér­kari teendőket látott el. Ez mutatja, hogy a próbaszolgálatnak, mint olyannak sok értelme nincs, ha ezek a tisztek intaktak maradtak er­kölcsileg és szolgálatba még alkalmasak. Kérem a megszállás alatti éveiknek a szol­gálatba való beszámítását, amely. olyan, mint hogyha hadifogságban töltötték volna azt az időt. és tényleges állományba való visszahelye­zésüket, hiszen a megszállás eléggé megpró­bálta őket, A megnövekedett honvéd hadsereg­keretein belül bizonyára van számukra hely. Legyünk méltányosak és legyünk elismeréssel ezeknek az idősebb tiszteknek gerincessége iránt, akik szülőföldjükön nyomorogva várták egy jobb idő hajnalát. Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) Ugyancsak a jóvátételnek és a méltányos­ságnak egy másik kérdése, amely nem tarto­zik szorosan a honvédelmi tárca keretébe, de annyira összefügg a nemzet katonaszellemé­yel, hogy a honvédelem legfőbb őrének feltét­lenül tudomással kell bírnia róla, amit most íöl akarok említeni. Azokról van szó, akik a megszálló hatalom közegeinek brutalitásai miatt életüket vesztették vagy pedig életükre szóló rokkantságot szereztek, csupán azért, mert a legnehezebb és a legreménytelenebb időkben magukat magyarnak merték vallani es bizonyságot tettek arról, hogy igenis van elő magyarság. Elég csirnán az örökké eml ékezeteséé maradó nyárádmagyarosi csendőrsortűz halá­los áldozataira és/ rokkantjaira gondolni. Miniszter úr, ezieket! nem lehet egyszerűen alkalmi, politikai incidensek áldozatainak te­kinteni. Azok a magyarság megvallásának legválságosabb óráiban minden fizetség és ju­ta' om várása nélkül katonák voltak, az örök magyar gondolat katonai, akkor is., amikor a nyugati antanthatalmak missziói előtt mertek magyar nemzeti zászlókat lengetni akkor is. ami­kor a magyarság képviselőire akarták leadni szavazataikat. Azt hiszem, hogy méltányos hát­ramaradott özvegyeiket hadiözvegyeknek, rok­kantjaikat hadirokkantakínak nyilvánítani és legalább ilyen elbánásban részesíteni. (Úgy van' Ügv van! Taps a bdközépem és a bAoír daiOn.) Ennyivel tartozunk egy küzdelmes múlt megpróbáltatott hőseinek. Végül legyen szabaid valamit a tisztképzés­hez is hozzászólnom. Tudom jól, hogy rendes körülmények között hivatásos tiszt az; lehet és annak is kell lennie, aki megfele ő módom erre a pályára kora ifjúságától készült. Tehát a továbbszolgálat és próbaszolgálat ú ján nyert hivatásos 'tiszti állomány csupán kivétel lehet. Kérem a továbbszolgáló és próbaszolgá­latos hisztek s a hivatásos tisztek kczötti kü­lönbséget mihamarább kiküszöbölni r olyan módon, hogy a továbbszolgálat és a próbaszoL gálát idejét limitálják egy-egy esztendőben. Tavaly találkoztam egy székesfehérvári zász­lóssal, aki valóban ütegének a lelke volt. Nem tudom, miért kell egy ilyeinnek négy évig zászlósi rangban szolgálni. Ismerek azután egy Székelyföldről való fiatalembert, aki négy évig volt hadapród. Az illető azután feltalált egy tüzérségi műszert és most már gyorsan halad a katonai ranglétrán, de talán mégsem szükséges, hogy akadályyerseny legyen a pró­baszoilig'álatosok számára, hogy megfelelő rend­fokozatba kerüljenek. Szintén a tisztképzéssel vannak kapcsolat­ban a hadapródiskolák, ' amelyeknek felállítá­sát nagy örömmel üdvözöltük, mint egy olyan lehetőséget,, amely a jövendő tisztikar kikép­zését megfelelő módon elősegíti a megnagyob­bodott ország számára,. Azonkívül ez a meg­felelő lehetőség, hogy végre olyap nemzeti elemek is Összeköttetésbe kerüljenek a hon­véd hadsereggel, amely kell, hogy a nemzet. nek egységes képét mutassa, — amely elemek eddig nem gondolhattak arra, hogy a gyer­mekeik hivatásos katoptiák legyenek. Az összeomlásiig a császári dinasztikus szel­lemnek a magyar hagyományokkal szem­ben való idegenkedése, azután pedig a trianoni szűk keretek nem voltak alkalmasak erre, Most, Istennek hála, a keretek kitágultak, megnyílt a mód és a lehetőség arra, hogy a honvéd tiszti* kar az eddig nem remélt mértékben felfrissüld jön. Ne méltóztassanak engem félreérteni, nem

Next

/
Thumbnails
Contents