Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

5&2 Az országgyűlés képviselőházának SOU. filmgyártást is támogatja ezzel» mert hiszen, ha kevesebb kép iker ül bemutatásra, akkor ezeket a filmeket — sajnos — nem is tudjuk legyártani, már pedig igen fontos nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy ebben az országban a miisoroknak minél nagyobb. részét foglalja el a hazafias szellemű, lélekformáló magyar film, szemben azokkal a filmekkel és képekkel, amelyek vagy nem magyarok, vagy nem ilyen szelleműek. Mélyen t. Ház! A lakás igénylések terén az 57.777/1941. számú rendelet alkalmazása is jogbizonytalanságot okoz bizonyos esetekben- Nagyon jól tudom, mik voltak és jelenleg is mik e rendelet tiszteletreméltó indokai, de azt kell kérnem, hogy a rendelet alkalmazásánál a jogbizonytalanságot, az esetleg jószándékú háztulajdonosra zúduló perek és kártérítési igények fellobbanását akadályozzuk meg. Ha a honvédségnek lakásra van szüksége, — meg vagyok róla győződve—, találunk eleget azokban a körökben, (Ügy van! Ügy van!) ahol ina még óriási terjengő lakások vannak, esetleg gyermektelen polgártársainknál. Igenis, nézzünk be ezekbe a lakásokba és vegyük azokat igénybe, de az egyéb, keresztény magyar kézen lévő házvagy ont ne hozzuk ennek a rendeletnek esetleg téves alkalmazásával olyan helyzetbe, amivel nekik kárt okoznánk. Mélyen t. Ház! Azt mondtam beszédem elején, hogy nekem az elhangzott nagyon értékes pártunkbeli és — elismerem — ellenzéki felszólalások után csak morzsák jutottak. Mégis megtartottam magamnak egy olyan kérdést, amelyet neim tartok részletkérdésnek és amelyet szeretnék itt néhány szóval a t. Ház figyelmébe ajánlani. Ez a hadsereg szervezése és a békekereteknek a maihoz képest talán belterjesebb kiépítéseAmi a hadsereg szervezését illeti, nagyon sokat halljuk emlegetni és magunk is tanúi vágynak annak, hogy tiszthiány van. Nagyon szeretném, ha a tiszthiauyon egyebek között úgy is segítenénk, hogy azokat a tiszteket, akiknek a kiképzésében a (nemzetnek jelentékeny pénze fekszik és akiknek kiképzése nem pótolható a tartalékos tisztek behívásával, — mert azt el kell ismernünk, hogy a hadsereg szervezése é.A a kiképzés elsősorban a hivatásos tisztikar kezébe való, hiszen kiképzésök a mi kiképzésünket, a tartalékos tisztek kiképzését, természetszerűen messze meghaladja, — megfelelő helyekre vezényeljük. Mi azt tapasztaljuk, hogy túlsók — ismétlem — drága pénzen jó tisztté kiképzett férfi ül íróasztalok mellett, ahova esetleg nem szükséges okvetlenül csak ily kiképzésben részesült tényleges tisztnek ülnie. Fel kell vetnem a kérdést, vájjon ilyen körülmények között, amikor a tiszthiány le nem tagadható, helyes-e az, hogy sokszor nem is idős, hanem fiatal vezérkari tisztek, akiknek kiképzése még több időt, gondot és költséget igényelt, a mai háborús időkben egyszerűen kvietáltatják magukat és elvonulnak gazdálkodni, vagy egy kereskedelmi vállalathoz- Nézetem szerint ez nemzeti szempontból nem közömbös és nem az egyén elbírálásának a kérdése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen körülmények között a tisztképző munkaerőknek és költségeknek semmibevételével ezek a tisztek a mai nehéz időkben hagyják el szolgálatukat, mert egyéni szempontból ezt így célszerűbbnek találják, kérdenem kell, vájjon az ily nyugdíjas tisztek igénybevétele is oly mértékben törtéülése 194% november lÙ-ên, csütörtökön. nik-e, mint a tartalékos tisztekél! Én azt mondom, azért, mert valaki valamikor aktív tiszt volt és azután a nyugdíjat választotta, ez nem jelenthet számára kiváltságot olyan időkben, amikor minden (fegyverre és fegyveres erőre szükség van. (Helyeslés a szélsőbaloldqlon.) Ezen a téren tehát csupán az egyenlő elbánás elvét szeretném megvalósulva látni. Meg kell említenem azt is, hogy ha viszont valakit azért nyugdíjaznak, mert a honvédségszempont jából meg nem felelőnek bizonyult, vagy legalább is abban a beosztásban bizonyult meg nem felelőnek, amelyben őt nyugdíjazták, ebből még nem következik okvetlenül az, hogy egy nagyon fontos, esetleg éppen honvédelmi szempontból fontos részvénytársaság élén ő jó vezető lesz. Ellenkezőleg, én azt hiszem, az esetek túlnyomó részében az ilyen tiszt a polgári vezető állásra sem való- Meg kellene találnunk ebben az esetben is a helyes mértéket. Az «i tiszt, aki egy beosztásban nem válik be, kapjon más beosztást, de ne engedjük azonnal a könnyű nyugdíjban vagy a még könnyebb polgári vezető állásban való elhelyezkedését, ahol ő sokszor volt tiszti kardbojtjának sem szerez sok dicsőséget, (vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter: Nem én választom meg!) De visszatartása az illető tisztnek — úgy gondolom — a honvédség hatáskörébe tartozikAzt hiszem a háború alatt nem helyes az ilyen tisztet a szolgálatból elengedni, hanem inkább más beosztásba kellene őt tenni. Nem tudom, következő kérdésemre adhat-e választ a honvédelmi miniszter úri Természetesen csak akkor kérek tisztelettel választ, ha 'azt megadhatja» de szeretném! tudni, van-e kellő számú attasénk Japánban és Finnországbanl Szeretnők, ha a honvédség tisztjei közül minél többen szerezhetnének hadi tapasztalatokat olyan harctereken is, amelyeken mási fajta szolgálatra is nyílik alkalom, mint amilyeneket az a front tesz lehetővé, amelyen a mai honvédségünk áll. Mélyen t. Ház! Elmondandóim végére értem és e pár szavam még a békekereteknek már most belterjesebb kimunkálásra vonatkozik. Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársam azt mondta, hogy ő legalább másfélmillió főből álló jólkiképzett honvédhadsereget szeretne látni. Én nem vagyok tájékozva arról, hogy most mekkora a honvédség létszáma, erről nem is kérek felvilágosítást, de kiegészítem az ő kérését azzal, hogy a magyar társa dia Join, amely a honvédséggel valóban — minden szónoki tiráda nélkül — ma már teljesen összeforrottnak érzi magát, egyenesen igényli, hogy a honvédkeretek minél jobban átöleljék magát az egész polgári életet és hogy azokból a keretekből a honvédség utánpótlásai minél simábban és gyorsabban történhessék. Itt élnek még közöttünk a tized-szervezetek: Már múlt évi költségvetési beszédemben is említettem, most is megemlítem, hogy az én vidékemen a község bíráját még száz évvel ezelőtt is a község hadnagyának hívták. Jóformán csiak utánuk kell nyúlnunk azoknak az ősi szervezeteknek, amelyek egy kis átlhiasonítássail a már ma meglévő szervezeteknek — mint amilyen például a leventeképzés, a cserkészet és a többi — lehetővé tennék, hogy arra a »SAS«~behívójegyre esetleg rögtön egyenruhában vonulhasson be a magyalkaton a a maga keretéhez. , .