Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

580 . Az országgyűlés képviselőházának 309. a feladat iránt rendkívül érdeklődő, igazán azt mondhatnám, önzetlen hazafias érdeklődést mu­tató magyar tervezőépítészi kar munkaerejét és adjuk meg a lehetőségét annak, hogy mint más polgári építkezéseknek, úgy a honvédelmi építkezéseknek is a legelsőrangú, leg jobbnevű magyar építészek adják meg a stílusát és te­remtsék meg olyan formáját, hogy azok között a falak között élni a magyar katona számára Ízlésben, szellemi és kulturális tekintetben emelkedést jelentsen. (Helyeslés.) Igen t. Ház! A honvédelmi miniszter úr ta­valy nem nagyon tehetett nekem ígéretet, mégis a valóságban szíves volt egy lépéssel előre ha­ladni, amikor díjat tűzött ki a Magyar Mér­nök és Építészegylet útján egy székelyföldi lak­tanya megtervezésére. Sajnos, nem tudóan, hogy ez a pályázat most éppen olyan kielégítő eredménnyel járt volna, mint amit attól nyu­godtabb időkben várhattunk volna, mert hiszen az építészek legtöbbje vagy katonai szolgála­tot teljesít, vagy olyan munkákkal van elfog­lalva, amelyek megvalósítása szintén honvé­delmi érdek. Mégis arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ezt az elődje által megkez­dett munkát ne hagyja abba, hanem folytassa. Meggyőződésem, hogy a honvédség épületeinek bizonyos hivatása van a magyar kultúra fej­lesztésében, mert hiszen egy-egy város­nak egy-egy ilyen honvédségi épület lesz esetleg legszebb dísze; másrészt pedig a magyar építészmérnöki kar hozzájárulhat a honvédség munkájához azzal, hogy a hon­védség^ épületeinek terveit magyar szellemben úgy rajzolja meg, hogy azzal szűkebb rendele­tésükön túl az építési kultúrát, a magyar épí­tészeitet is fejlesszék­Mélyen t. Ház! A honvédelmi miniszter iir­tól ígéretet kaptam továbbá tavaly arra is, hogy azok közül az épületek közül, amelyek a szakszerű építőművészi kritika szerint is meg­felelők, bizonyos képanyagot rendelkezésre bo­csát a Mérnök- és Építészegyletnek, hogy azo­kat publikálhassa és ezzel egyfelől a maguk ön­bizalmát, másífelől a honvédépítési igazgatás terén folyó munkát végzettek becsvágyát fokoz­hassa. Arra kérem tisztelettel a miniszter urat, legyen szíves ezt is lehetővé tenni. 'Természe­tesen szó sincs itt hadititkot képező étiületek fényképeiről, ezek csak egyszerű laktanyák, amel veket minden polgárember itt láthat kívül­ről. Adiuk ezeket közkézre, tegvük bírálat tár­gyává és fejlesszük vele a honvédség segítségé­vel « nemzeti művelődést­T. Ház! Szeretnék méír egy pár részlet­kérdést szóvátenni a honvédigiazgatás területé­ről. Sajnos, ebből a szemriontból a magyar nemzeti társadalmat csalódás érte. A polgári igazgatás unos-untig hangoztatott rossz volta után azt reméltük, hosv amikor a honvéd igaz­gatással a háború folytán természetesen sű­rűbb érintkezésbe kerülünk, meg fogjuk látni ennek ellentétét, éspedig nevezeteden azt, hoffy honvédségünk valahogyan kiszabadítja magát azokból a. cseh, morva és osztrák hagyomá­nyokból- amelyek úgy civil, mint honvédis'az­gatásunkat sokszor az ügykezelés sok minden apró felesleges részletében megülik. Ezzel szemben mégis azt kel] tapasztalnunk, hogy sok esetben ez nem történt meg. Egy pár anrő esetre mutatok rá. amelyeknek korrekcióját tisztelettel kérem. Kérem ' elsősorban a nyil­vántartás pontosabb és lelkiismeretesebb vite­lét, illetve a már pontosan és lelkiismeretesen ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. részben elvégzett nyilvántartásinak helyesen való kezelését* Szűkebb hivatáskörömből, a mérnöki nyil­vántartás köréből hozok példát. A Mérnöki Kamara — teljesen megelőzve» minden más szakoit — önkéntesen vállalt és- később azután a. honvédelmi miniszter űa? által is támogatott adatgyűjtő munkájával a:zt hiszem, kielégítő helyes képet ad ma a mérnökök katonai és polgári képzettségéről. Ezzel szemben azt Ját­juk, hogy elsőrangú tervező mérnökök bérel­számolást végeznék huszadrangú munkáknál valahol távol, ahelyett, hogy ők irányító sze­repet játszanának épületek vagy egyéb mér­nöki létesítményeik tervezésénél. Nagyon jól megértem azt, — magam is ikiatona voltam és lelkes katona, — 'hogy természetesen egyedül a civil rátermettséget magában véve mérlege­lés tárgyává tenni katonai beosztásban nem lehet, mert az illetőnek egy kiatonai kiképzé­sen is át kellett légyen esnie. Mindenesetre el­várom magam is azt, hogy az. aki a honvéd­ségnél szolgálatot teljesít szakképzettsége alapján, az is tökéletesen beilleszkedjék a kato­naság kereteibe, de emlékeztetnem kell arra, hogy Todt s ( em volt éppen katona és azért a Todt-szervezet annakidején elég jó szolgálatot tudott tenni a német hadseregnek. Én több mérnököt ismerek olyat, akit ha nem is ebben az összehasonlításban, de . egész bizonyosan irányító, kezdeményező, talán rendszerltiformál'ó erővel lehetne felhasználni, rossz beosztásánál fogva aizonban ehhez hozzá sem jut. Ez tehát a mérnöki munkaerővel, de nem is így mon­dom, általában a roppant hiányzó szakképzett szellemi munkaerővel való helyesebb gazdál­kodás szempontjából hiba. melynek orvoslását elsősorban a szolgálat érdekében kiérnem kell. Mélyen t. Ház! Zichy Nándor képviselő­társain szóvátette a gépésizmérnök-utánpóitlás roppant hiányait honvédségi szempontból. Nem említette, azonban, én közbeszólás for­májában szóvátettem, ezúton is mondom, hogy a gépészmérnöki kar azért sem végezheti úgy a gépészmérnök-utánpótlást, amint kellene, mert a műegyetem szűk volta miatt szégyen­szemre nem képes felvenni azokat a hallgató­kat, aikik jelentkeznek. Ebben a tekintetben mi a honvédelmi miniszter úrtól támogatást ké­rünk. Ne harmadrangú fizikai okokon múljék az, hogy amikor a szelllemi adottságok, meg­lennének, nekünk a mérnölk-utánpótlásunk kü­lönösen gépészmérnöki viszonylatban, ami a légierő szempontjából olyan rendkívül fontos, ilyen akadályokba kelljen ütköznünkl Mélyen t. Ház! Szeretném, ha a kiegészítő keretek pontosabb utasításokat 'kapnának a honvédelmi törvényről és a rendeletekről. Ismételten előfordult az, hogy például ország­gyűlési képviselőt a Ház együttléte alatt be­hívnak SAS-behívóval. Nem fontos, a kép­viselő bemegy és egy kisidő múlva azután tisz­tázódik a helyzet, hogy őt hivatása abblan az időpontban, amikor aj Ház együtt van, a kép­viselőházhoz^ köti. Mégsem helyes azonban. hogy a kiegészítő keretek egyáltalán ne ismer­jék azt a honvédelmi törvényt, amelynek végrehajtása vagy kívánatos vagy nem. Ha nem kívánatos, szüntessük meg. Elvégre mi ihiozhatunk más törvényt is, de ha a törvény így állt, akkor kiegészítő kereteinknek is tudo­mással kell erről bírniok, már csak azért is, mert ez időveszteséggel, felesleges jártatással és felesleges munkával jár.

Next

/
Thumbnails
Contents