Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 578 Az országgyűlés képviselőházának 309. günk!) Erős belső hadsereg nélkül nem tudjuk megnyerni ezt a háborút. Ha még egy 1918 jönne, h,a mégegyszer a kishitűség vená« erőt a Lelkieken, akkor kilátástalannak látnám a magyar jövőt. De meg vagyok győződve róla, hogy erős, intakt belső hadseregünk marad itt a végszónál, amikor esetleg egyik-másik szomszédunknak kedve kerekednék egy kicsit hangosabbnak lenni, hogy akkor fegyverrel tudjunk neki válaszolni. (Helyeslés ) Természetesen ez. az erős belső hadsereg, ez az intakt, ez a pártpolitikától mentes, de keresztény világnézetet valló hadsereg (Hely esiés.) lesz a biztosíték arra, hogy itt felfordulás másodszor nem lesz, hogy itt a pecsenyesütők korszaka lejárt és itt a nyomor vámszedői nem fognak boldogulni. De ennék ellensúlyozására! nemcsak erős hadseregre, erős, jól fizetett csendőrségre és rendőrségre van szükség, hanem elsősorban azokra a bizonyos szociális törvény javaslatokra, azokra a szociális megsegítésekre is, amelyekkel az elesett népen, a szegény dolgozó milliókon segítenek. Mert ha a nép az egyik oldalon látja azt a jóindulatú kezet, amely ad, amely simogat,, amely a hóna alá nyúl az embernek, akkor könnyű lesz a fegyelmet megtartani azokkal szemben, akik ezt nem érzik át, aikiikben nincs tisztességérzés és akik nem látják azt, hogy miről van szó. Az egyik kézben a büntetésnek, a másik kézben a szociális jólétnek kell lennie, akkor elejét vesszük a felforgató elemek garázdálkodásánaik. Ezért szükségesnek tartom, és az igen t. honvédelmi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom a polgári front megszervezését. Végigszenvedtük és végigéltük 1918-at. Én nyíltan megmondom: még ma is szégyenlem magamat, ha eszembe jut a következő eset. Amikor a. Kossuth Lajos-utcán végigníentem, láttam a hintáslegényeik társaságát, — sajnos, mások is voltak köztük, neveket nem mondok — (Felkiáltások jobbfelől: Kik voltakf) láttam, kogy kiállt vallaki az Astoria erkélyére, döngette a mellét és dicsekedve ezt mondotta: »Én, a harmincötszörös katonaszökevény mondom nektek!...« És erre ezek a birkák, akik ott álltak, nem mondták meg neki: »Te gazember, harmincöt menetszázadban más embernek kellett helyetted kimennie! Hány ember pusztult el helyetted, mert te kivontad magadat?« Még éljeneztek is neki. Ez azt mutatja, hogy a nemzet annyira fejhe volt kólintva, hogy ilyen harmiaicötszÖrös katonaszökevények is szerepelhettek és érdeklődést tudtak maguk iránt kelteni. Szükséges tehát a polgári front megszervezése, ai tűzharcosoknak, a nemzetvédelmi kereszteseknek, a Turáni Vadászioknak és minden becsületes, jószándékú, megbízható magyar embernek pártkü'lönbség nélkül való beszervezése. (Úgy van! Ügy van!) De a Nemzetvédelmi Kereszt vezetőségével kapcsolatban se csináljanak pártpolitikát. (Helyeslés a szélsdbalöldalon.) Nem mondom, hogy szántszándékkal történt, de azt kell látnom, hogy még véletlenlüll sincs erről az oldalról egyikünk sem benne a vezetőségben. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Akaidnak itt is, másutt is megbízható magyar emberek, ezeket igenis fel kell fegyverezni. Itt többé a zsidó gyerekek és a felforgató kommunisták ne menjenek ki az utcára! Ha akkor csak pár száz ilyen megszervezett magyar ember — nyugdíjas vagy tartalékos tiszt — kiment volna, akkor nem szedték volna le a rózsákat, akkor pern lettek volna pártok. Akkoriban találkoztam egy volt barátommal, akivel együtt voltam az Akadémián. Azt mondta: »Én pártonkívüli vagyok«. Megkérdeztem hogyan? »Nekem nincs rozettám.«Tudniillik volt olyan, akinek vörös rozettája volt, és volt olyan, akinek régi csillag volt a gallérján s így az illető nem mehetett ki az utcára, csak otthon viselhette, mert a gazemberek leszedték volna a ruhájáról. Annak nem szabad megismétlődnie, amit a saját szememmel láttam, hogy a honvédelmi miniszter úr nagy fogadószobájában varrta fel az egyik Zügsführer zubbonyára a kapitányi csillagokat és mutatta: »Látod-e, még tegnap szakaszvezető vol'tam.«. Csak emlékeztetni akartam arra, hogy mit tesz a szervezetlenség, mit tesz az, amikor milliós szervezetlen társaság szanaszét van szóródva az országban s akkor akad százrkétszáz, vagy pár ezer főnyi megszervezett utcai csőcselék és kezébe veszi a várost. Ezért kel] nekünk a polgári társadalmat megszerveznünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Becsuknak érte!) Nem pártalapon, hanem magyar alapon gondolom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Egységes nemzeti érzésre van szükség a háború tartamára és félre kell tenni a pártpolitikát. (Helyeslés.) A háború tartama alatt csak magyarok legyünk. (Ügy van! Ügy van!) Majd ha vége lesz a háborúnak, akkor kezdhetjük elölről a dolgot, örömünkben veszekedhetünk tovább. (Taps.) Ma egy ember mögött kell állnia az egész nemzetnek és ez Magyarország kormányzója, Horthy Miklós (Hosszantartó élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Egy ember mögött kell állnunk, aki családi és egyéni életével és példaadásával érdemesnek bizonyult a nemzet vezetésére. (Élénk helyeslés.) Minden magyar embernek fenntartás nélkül ott kell állnia az ő

r háta mögött. Aki pedig nem áll oda, azt nem hívjuk, hanem kilökjük, kiseprűzzük a magyar közösségből. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Kérem, he méltóztassanak félreérteni a következő kijelentéseimet. Én a mai sorsdöntő idők-ben minden vonalon vezető Pozicióba csak kipróbált, százszázalékos magyar embereiket tennék. (Helyeslés jobbfelol.) Ezt senki sem találhatja magára nézve sértőnek. Igenis, csakis ilyen százszázalékos vérbeli magyar ember tudja ösztönösen megérezni, hogy mi a magyarság érdeke. És senkinek a hazafiságát nem vonom kétségbe, magyarnak tartok mindenkit, aki a mai nehéz, sorsdöntő órákban magyarnak vallja magát. Nehogy félreértés essék tehát ©tekintetben, amikor előbbi kijelentéseimet teljes egészében fenntartom. Ezt azért hangsúlyozom, mert újabban divatba jött az európéerség. Régen is Európában éltünk, de most valahogyan minden második ember elsősorban européernek tartja magát, az új Európáról beszél és csak másodsorban Magyarországról ebben az új Európában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Egyesek odáig mennek, hogy a hősi! niaiottra sem azt mondják, hogy »mieghallt a hazáért«, hanem azt. hogy »hősi halált halt az új Európáért és. benne a magyar népért.« A cenzúra az ilyesmit többünk felszólalásának hatása alatt — hála Istennek — Leintette, ma már ilyen zöldségek nem jelenhetnek meg. Akit a Gondviselés arra érdemesít, hogy hősi halált hallhasson, az a hazáért, az édes magyar szülőföldért hall meg és semmi másért — Európáért csak másodsorban. Elisősorban a magyar hazáért és ezt a szót, hogy »hazat«, használjuk minél gyakrabban mi, akik százszázalékos magyarok vagyunk, mert