Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának $09 tíz- és tízezrein át, amelyek ma alkalmasak arra. hogy a leventefiúk ezt a próbarendszert, ezt a remdsizeranyagot dolgozzák fel a mágyair cserkészet, »a honvéd-cserkész,« most új útra tér. Kifejezetten a nemzeti, honvédelmi és keresztény jellegre alapítja nevelő munkáját, s önkéntessége mellett olyan többletet vállaltat a tagijaival, — úgy mint a múltban is, Önkéntesen — amely munkatöbblet csak hasznos lehet a köznek. N©m szabad e lehetőségét tőlük soha elvonni, úgy vélem. T. Ház! A következő érdekes próbái vannak az újjáalakult és megújhodott cserkészetnek: sátorverő cserkész 11 éves korban, úttörő cserkész 12 éves korban, honkereső cserkész 14^-15 éves korban, honfoglaló cserkész 16—17 éves korban, országépítő cserkész 18 éven felül. A »sátorverő« cserkész például csodaszarvas-próbát kell, hogy csináljon, összesen 11 ponttal. Ismeri a hun-magyar történetet, egy éjszakát tölt el sátorban, nappal egy órát tölt el egyedül az erdőben stb., Aztán következik, a »vasgyúró« próbája: félmázsa fát felaprít, fél köbméter földet kiás stb. Az »úttörő« cserkész a halász-vadász-próbát állja, jártas az őshaza és őseinek történetében, egy napot egyedül tölt el az erdőben, ismeri a vérszerződés történetét. Kell, hogy ismerje a magyar történet bujdosóinak életét, három napig keserűen issza a, kávéját és teáját, három napig nem eszik húst, stb., tanulmányozza az ősmagyarok vándorlását nyugat felé. A »honkereső« cserkész a honfoglaló nomád magyarok életmódjára készül. Egyszerű szabadtűzön készített napi ételek főzését tanulja, a kalandozások korával foglalkozik, legalább egy hétig végzi a tetszés szerint választott nehéz munkát, a lantosok, igricek, hegedősök, regősök történetét ismeri. Tíz-tíz perces előadást tart az Örs tagjai előtt. A »honfoglaló«! cserkész a magyar alkotók életét ismeri. Vadóeokat sikeresen beolt, növénytani kísérletéket folytat. Szociális munkát végez Örsének agy állandó jellegű közösségi munkájával, A »rohamosztagos« próbájában rohampályán meghatározott akadályokkal, feltartóztathatatlanul végigküzid. Menetteljesítménypróbát tesz, kenyéren és> vízen él, 24 órára éhség-szomj úság tűrését ismételten gyakorolja. Valamit ad a cserkészetnek. Az »ország-építő« cserkész, a. 18. éven felül, ismeri a céheik életét, sízervezetét. Szervezet alapításában segédkezik. Városi vagy egyházi szociális akcióban tevékenyen vesz részt. T. Ház! Azért voltam bátor ezt a kérdésit részletezni és, a Ház jegyzőkönyve részére pontosan úgy leszögeztetni, mint azt a novella tárgyalásánál" is tettem, hogy ismerjük végi« el, hogy a cserkészetre, ilyen formájában, amely mindig új ési új, — mély tartalmat keres és talál magának — igazán szükség van. Ez soha nem válhatik feleslegessé. Az 1848/49-es honvédoserkész ideálját, a kis dobos ideálját állítják oda most a, kisgyermek elé. Hagyjuk tehát azokat a szülőket, és, fiaikat, akik még egy többletmunka elvégzéséhez is oda akarják adni a gyermeküket s magukat, hadd végezhessék ezt a nemzeti jellegű s mély tartalmú többletmunkát. T. Ház! Az időm sürget, távirati stílusban kell meg megemlékeznem a következőkről. Kérem a mélyen t. miniszter urat, méltóztassék gondoislkiodná arról, hogy a sebesült katonák és a harctérről visszakerült katonák mindenféle állás elnyerése alkalmával egyenlőség esetén elsődleges elbírálásban részesüljenek. Azt hiszem, ezt bővebben indokolni és kifejteni KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 575 nem kell. (Helyeslés.) A polgári élet azonban még nem vette egészen át ennek elismerését. Kérnem kell a miniszter urat arra is — két képviselőtársam külön lekérésére is, — ha lehet, méltóztassék intézkedni, hogy aa 1938. óta majdnem állandóan szolgálatot teljesítő bevonultak még ha szakszolgálatosok is, cseréltessenek ki. Nem. csak a nemzeti jövedelem új elosztására kell törekednünk, hanem a nemzeti teherviselés arányosabb elosztására is»! T. Ház! Meg kell emlékeznem arról, hogy különböző intézetek, mint a Honvéd Térképészeti Intézet, amely nagyon várja saját székházának felépítését, a Hadimúzeum, amely már kiterjeszkedik a Vérmezőre és fejlődésében már a maga úgynevezett szabadtéri múzeumának felállítási tervéhez jutott el, várvarvárják azokat a ^további anyagi intézkedéseket, amelyek a fejlődésüket is biztosítják. A Térképészeti Intézet kérdéséről nem kell bővebben szólnom, hiszen annak kitűnő munkáit a polgári életből is jól ismerjük. A Hadimúzeumról pedig meg kell említenem, hogy míg 1940-ben körülbelül 20.000. addig 1941-ben már több mint kétszer annyi, 46.000 látogatója volt. Mindenképpen megérdemli a továbbfejlődéshez szükséges támogatást. Az, hogy szabadtéri múzeumot szervezünk, ahol megfelelő helyen lehet a tárgyakat kiállítani és nem úgy, mint most a Vérmező sarkán, ahol szükségből vannak a tárgyak fedél nélkül elhelyezve, általános és természetes kívánság. Végül a múzeumnak vándorkiállításokat is kellene rendeznie. Ezek a kiállítások* amelyeket Csepelen és a Nemzetközi Vásáron rendezett a Múzeum, azután a magyar korona és kard kiállítása, vagy az otnamtói külön kiállítás, mind azt igazolják, hogy nemzietnevelő tevékenysége, ha megfelelő lehetőségek járulnak hozzá, átütő erejű! T. Ház! Egy érdekes kérdésről kell beszámolnom és ezzel kapcsolatosan kérnem kell a miniszter úr szíves figyelmét. Csodálatos, hogy a (helyőrségek is tudnak, ha akarnak, bizonyos nemzettörténeti közművelődési munkát kiíej1 teni. Székelyudvarhelyt járva, bekéredzkedtem aa ott lévő zászlóaljhoz és megnéztem a várat. A vár megtekintése közben érdeklődtem, vájjon a legénység ismeri-e a történetét. Ügy találtuk, hogy még nem ismeri. De egy bevonult karpaszományos éppen összeállította a vár történetét. Ezt az érdekes összeállítást is a t. Ház asztalára helyezem, hadd legyen a múzeumban maradványa és nyoma annak, hogy íme, lelkes fiatal tisztek Székelyudvarhelyen minden más történeti összehasonlítást megelőzve, öszszeállították annak a várnak történetét, amelyben a zászlóalj elhelyezést nyert. Erre a helyismeretre azután minden egyes bevonultat megtanítanak! Méltóztassék elképzelni, hány várban is vannak elszállásolva honvédeink. Ha mindenütt ugyanezt tennék, — pedig erre mág a háborús viszonyok között is van idő — mit jelentene a nemzeti öntudat emelése szempontjából az, ha a katonák a kötelező kiképzés ideje alatt, még a laktanyákban^ lakva, ilyen természetű nevelésben részesülnének?! Végül meg kell említenem azt a kérést is, amely a munkások részéről adódott. Legutóbb egynéhányan felvetették előttem azt a kérdésit, hogy helyes volna a rádióhallgatás mértékét, erejét korlátozni. Saját maguk állapították meg, hogy járnak köaöttük úgynevezett kuvikok és hírhordozók bőven. Addig, amíg három-négylámpás rádiók vannak, amelyekkel külföldet és mindenféle ocsmány rága88