Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Áz országgyűlés képviselőházának 3ÔÙ. Nem lenme szegényes a helyzete, — mint amilyennek most látjuk — amikor még mindig szerény keretek között mozog az élete; hiszen még csak ruhát sem tudunk adni a leventéknek, — ia cipőről nem is beszélek — még csak lapuiskaval sem tudunk felszerelni mindenegyes magyar fiút, nem úgy, mint ahogyan a felszerelést a szomszéd nagy államok vagy egveb államok gondoskodása lehetővé teszi ott, ahol anyagilag is elsőrendű feladattá tették ezt az ifjúsági nevelést az elmúlt húsz esztendő alatt. Ha valakinek a kezébe kerül a zsákmányként hozzánk jutott orosz -jlőképzési kézikönyv, akkor bizony csodálattal kell megállapítania, hogy tőlünk még keletre is az elmúlt húsz esztendőt az anyagi források szempontjából nálunk pJőnyösebben használták fel. Ez azonban nem ok arra, hogy azt higyjük, bárkinél is hátrább állunk. Különösen nem az 1939:11. te. hozatala és az elmúlt esztendők eltelte ota! Előttem vannak az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó összes levente-sajtótermékek, segédkönyvek, újságok stb., amelyeket azért leszek bátor a Ház asztalára helyezni, hogy ezek a hivatalos asztalról a könyvtárba kerülve, mindenkoír bizonyítékai legyenek az alig egy esztendő alatt fejlődött pezsgő munkának. Hogy milyen, a magyar jövőt biztosító termékek is jelentek meg e rövid idő alatt? Engedtessék meg, hogy ezekről a termékekről különkülön is szóljak azért, ment mindegyik egyegy csodálatos fejezete annals a munkának, amelyet úgy hívnak, hogy nemzetnevelés. T. Ház! Az elmúlt kiképzési esztendő alatt két kézikönyv is jelent meg. Az egyik »a leventeújonc és leventeoktató szolgálatáról« a másik pedig, amely alig néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót: »az ifjúleventei szolgálatáról« szól. Aki kézbeveszi e könyveket, az egyetért velem abban, hogy nem kell sokat beszélnem róluk, mert a könyvek tartalmuknál, kiállításuknál, pedagógiai fokozatosságuknál, célszerűségüknél fogva önmaguk helyett beszélnek. Csak arra vagyok bátor felhívni a figyelmet, méltóztassék elképzelni, hogy különösen azokon a helyeken, ahová még a rádió sem jutói el, vagy ahol a közlekedési viszonyok még mindig nehezek, ahol még mindig sáros as út télen, ősztől egészen tavaszig, micsoda kincset jelentenek ezek a kézikönyvek azoknak a tisztafejü, józanlátású parasztfiúknak (Ügy van! Ügy van!) és a vezetésre alkalmas és a jövőben — akár honvédelmi szolgálatban, akár a polgári életben — feltétlenül vezetőhelyre kerülő embereknek! Méltóztassék csak elképzelni egy olyan községi elöljáróságot, amelynek elöljárósági tagjai valaha mind olyanok lesznek, akik ezeknek a kézikönyveknek tartalmát fiatal korukba a hosszú, magukrabagyatoittságukban nehéznek tűnő téli estéken mint kamaszok, legények, magukba szívták! Igenis, t. Házi magukba szívják és magukba szívhatják e tartalmat. Micsoda képe ez az új nemzeti szellem kialakulásának! Ha sorraveszem a további termékeket, akkor meg kell emlékeznem arról az újságról is, amelyet két esztendő óta ad ki az intézmény és amelynek »Szebb Jövő« a neve. Meg kell emlékeznem erről azért is, mert a leventesajtó, ebben az esetben a leven teujság pompásan igazolja, a fegyverrel bánni tudók kezében az komoly fegyver. A lehetetlennek látszó feladatokat is segít megoldani. Ne méltóztassaütése 194È november 19-én, csütörtökön. 573 nak félreérteni, nemi kritika a megjegyzésem, hanem ténymegállapítás. A Házban július folyamán kértem még a honvédelmi novella tárgyalásánál azt, hogy segítse a honvédelmi miniszter úr a belső közszellem fejlődését elsősorban a gyermekeken keresztül, az ajándékozáson keresztül úgy kifejlődni, hogy valóban ne legyen 1942 karácsonyán olyan- magyar gyerek, aki ne katonákkal játszanék. Elteltek hónapok, eltelt az idő ahhoz, hogy ilyen játékkatonagyárat lehessen építeni, hogy az — alumíniumból vagy agyagból — készítse a játékhadsereget. A »Szebb Jövőt« levente képes hetilap egy olyan játékkatonamozgalmat indított meg, amellyel pótolja mindazt a munkát, amit elmulasztottunk. Ezen a karácsonyon legalább a hadbavonultak gyermekei kapják az újságban közölt katona és egyéb alakokat kivágva. A leventék játékok készítésével százszámra fognak megemlékezni arról, hogy 1942 karácsonya valóban a harcoló honvédeké és hozzátartozóiké legyen. Bátor vagyok megemlíteni magát a leventeújságot is, a leventeparancsnokok lapját. Ez a lap is élénken igazolja azt, hogy maga az intézmény pedagógiai vonatkozásában, tehát mind ifjúsági síkon, mind vezetői és oktatói vonalon minden eszközzel és minden módon felkészült arra, hogy nagy nemzetnevelő feladatat elvégezze. De meg kell (emlékeznem az elmúlt esztendő alatt történt fejlődés kapcsán a rádió leventefélórájáról is. Akiki azt figyelték, velem együtt megállapíthatták, hogy annak műsora mind tartalmilag, mind a művészi teljesítmény szempontjából nemcsak leventeőíkon, hanem az általános ízlés szempontjából is lényegesen javult. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Kitűnővé változott, illetőleg teljes egészében a levente szolgálatnak jegyében állott. Meg kell, hogy említsem, hogy annakidején még az is nagy »harcba« került, hogy Budapest II. hullámhosszán adhassanak. A most folyó költségvetési esztendő végre azt eredményezte, hogy a leventéik Budapest I. hullámhosszára kerülhettek. Ha arra gondolunk, hogy az újságok' rendszeresen kapnak levente híreket, akkor a levente hírközpont működését is meg kell említenem. Ez is egy olyan szerv, amely hivatásának magaslatán áll. T. Ház! Ezek azok a részletkérdések, amelyekről aizért szóltam, hogy végül is magát a leventeintézményt, működésiének jelentőségét ecseteljem és fessem, illetőleg beállítsatm képét a magyar jövőért való nagy küzdelem tengelyébe. A magyar lev/enteintézmény első volt Európában az ifjúságnevelő intézmények között. Az elmúlt hónapokban ezzel a leventeintézményről szólt a magyar ifjúság országos vezetője Bécsben, nemcsak Európa, hanem az egész világ részére. Leszögezte a magyar hit• vallás és a keresztény hitvallás azonosságát és közösségét. Nem túlzok, ha azt mondom, fémjelezte a magyar leventéintézmény erkölcsi tartalmát, útját és jövőjét. Ha ezt látom, akkor örömmel kell megállapítanunk, hogy az elttnult esztendő, de különösen az újjászervezés és átszervezés óta eltelt idő igazán nem volt hiábavaló. Ha arra gondolunk, hogy a levente-intézmény nevelő munkájában elsősorban a legigazabb forráshoz, az erkölcsi forráshoz nyúl, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt esztendőben