Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

552 Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. nére, amelyeket mindjárt a •kezdetben, úgy a rádióban, mint a sajtóban nagy hangon beje­lentettek, nem látjuk a kellő tempót bizto­sítva, tisztelettel azt a javaslatot teszem, adas­sék a honvédelmi miniszter úrnak közvetlen és igen erélyes beleszólás ebbe a kérdésbe, hogy minden hosszadalmas adminisztráció nélkül megoldassék ez a kérdés és a zsidó földek, de ha kell, más földek^ is, a magyar katonáknak és azok hozzátartozóinak, a magyar parasztok­nak a kezébe adassanak. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) <, A sebesültek és rokkantak ellátásával kap­csolatban dicsérettel kell megemlékeznem a Mac.-ról, amely margitszigeti klubházát és gr. Esterházy Tamásról, aki 80 termes pápai palotá­ját a honvédség sebesültjei íésizére üendfelkezésre bocsátotta. Ugyanakkor nem értem azt, t. Ház, hogy a többi margitszigeti klubház miért nem ajánlotta fel helyiségeit és nem értem, hogyan lehetséges az, hogy a margitszigeti nagy szál­lodák, a svábhegyi szállodák, a kékesi szálloda, a lillafüredi gyönyörű nagy Palotaszálló miért nincs a honvédség sebesült, gyógyuló, üdülő katonái részére rendelkezésre bocsátva. Ha átnézünk a határon nyugat felé, csak Semmeringre kell elmennünk, azt látjuk, hogy a legdrágább luxusszállók, a Panihans, a Son­nenhof vagy a Südbahn-Hotel telve vannak üdülő, szórakozó és sebesülésük után lábadozó betegekkel és sebesültekkel. Én meg vagyok róla győződve, hogy azok a zsidók, akik ma a drága luxusszállodákban laknak drága egészségükből nem veszítenének semmit sem, ha szép csendben visszaiköltöznének 8—10 szo­bás nagy lakásaikba. (Egy hang a szélsobalol­dalon: falán az internálótábor baï) Mielőtt a dologi kiadásokra rátérnék, meg a Nyukosz. kérésével szeretnék foglalkozni. Az összes tisztviselői kategóriákban megoldottak már, hogy nincs többé régi nyugdíjas és úi nyugdíjas. A honvédségnél ez a különbség meg ma is megvan. Vannak 1930. előtti nyugdíja­sok és vannak 1930. utáni nyugdíjasok. Az 1930. előtti nyugdíjasok már úgyis kevesen és kiha­lóban vannak, s ezért kérem a honvédelmi mi­niszter urat és a távollevő pénzügyminiszter urat, akiknek hazafias jószívét ismerem, ter gyek lehetővé, hogy ez az utolsó különbség, amely a két kategória között a nyugdíjas tisz­tek állományában fennáll, végre tünjéik el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A dologi kiadások tételénél örvendetes na : vulást látok. Sajnos, ma már igen sok, regi mulasztást nem lehet pótolni, mert mit er ma bármennyi pénz, amelyet a pénzügyminiszter úr becsületes magyar szándékkal és akarással rendelkezésre bocsát, ha gyáriparunknak nincs megfelelő kapacitása, nincs megfelelő nyers­anyag és nincs a gyárakban a fejlesztéshez szükséges megfelelő szakmunkás. Most bosz­szulja meg mását az a gazdaságpolitika, ame­lyet" 1930 és 1936 között jelentett gyáriparunk leállítása. Most bosszulja meg magát az a po­litika, amely 1937-ben, 1938-ban és 1939-ben a Nemzeti Bank egész aranykészletéért, valuta­. és devizakészletéért nem vásárolt a hadianyag­gyártás és a hadsereg ütőképessége szempont­jából igen fontos nyersanyagokat, amelyek ma már be nem szerezhetők. Ezek a nyersanyagok ma többet érnének, mint a Nemzeti Bank min­den aranykészlete, angol fontja, vagy dollárja együttvéve. A keleti arcvonalon küzdő csapataink nagyrésze fogatolt járómüvekkel van ellátva. Az orosz harcteret általánosságban a nagy tá­volságok jellemzik, ezért nagyobbarányú mo­torosításra lett Volna szükség. Emlékezzünk vissza, az 1920-as esztendőkben Ford tett aján­latot, hogy Magyarországon egy nagy motor­gyárat és autógyárat állít fel. Ez a gyár gyár­iparunk akadékoskodása miatt azután Kölnben született meg. (Koltai József: Féltették a zsi­dók a profitot!) Emlékezzünk vissza azután a magas autóbehozaitali vámokra, amelyeknek az lett a következményük, hogy a gépkoesilétszám Magyarországon rendkívül visszamaradt. Hi­vatkozom a magyar statisztikai zsebkönyv 1937-es évfolyamában foglalt 1936-os adatokra. Így például — csak az ezreseköt fogom olvasni — 1936-ban Csehszlovákiának 79.000, Romániá­nak 17.000 személyautója volt, míg ugyanakkor nekünk csak 13.000 személyautónk volt. Az ösz­szes gépkocsi járóművek száma Csehszlovákiá­ban 107.000, Romániában 24.000, Magyarorszá­gon pedig csak 18.000 volt, pedig már akkor tisztán látszott^hogy a jövő a motoré. Mégis lemaradtunk. Kérdezem, kit terhel ezekért a dolgokért a felelősség és vontunk-e, vagy ynnunk-e valakit egyáltalán felelősségre azért, inert ezáltal honvédségünk ütőképessége szen­ved? Ugyanez a helyzet — talán még fokozot­tabb mértékben — á repülőinknél is. Annak­idején, amikor a Horthy Miklós Repülő Alapot megteremtettük, a véderőbizottságban kifejez­tem azt a kívánságunkat, hogy ne tegyük ezt a^ fontos nevelési ágat a magyarországi mozi­látogatóktól függővé, hanem a honvédelmi mi­niszter úrnak bocsássunk rendelkezésére olyan összeget, esetleg hitelkeretet, amely erre a magasztos, szent célra szükséges. Ügylátszik, most az idei költségvetésben ez a kérdés bizo­nyos kiigazítást nyert. XTayanez áll a légierők fejlesztésével kap­csolatos beszerzésekre is. Sajnos, itt is nagyon el vagyunk maradva. A Malert-nek olyan kevés utasszállító gépe van, amikor a hadi­posta és csapatszállítás szempontjából nagyon jelentős feladatai volnának, hogy egy gépre — neim is merem a számokat megmondani — körülbelül húsz miniszteri osztályfőnök, taná­csos és más magasabb tisztviselő jut összesen. Ezzel szemfeén a oostai szállítás ma nehézsé­gekbe ütközik, pedig a posta ma a katonának lelki vigasz és szükséglel. esetleg nyugalom és bátorítás is. Sebesültszállító repülőgépünk is csak az az egy van. amelyet Hitler Adolf­tól, a Németbirodalom vezérétől ajándékba kaptunk. A kivonult hadsereg részére, nem i tudom. rendelkezésre áll-e ma elegendő gyapjú és el vannak, vagy el lesznek-e látva: az új alakula­tok is gyapjúruhávail. Ha ez irányban nehéz­ség akadna, akkor hataülmJazzuk fel a honvé­delmi miniszter urat, hogy ha kell, szuronyok­kal járjanak utána annak, hogy hol vannak a készletek. A pincéik mélyéből elő kell ezeket keríteni és' a honvédség rendelkezésére kell bocsátani. (Helyeslés a baloldalon.) Kérdezem a honvédelmi miniszter urat, vájjon a téli felszerelés ideiében ki fog-e ér­kezni", mert éppen tegnan polgári körökből azt hallottam, hogy a raj'kályhák részére szüksé­ges nyersanyagot az anyaghivatal csak szep­tember végén utalta ki. Ezeket még gyártani is kell és ma, november 19-én 0 alatt van oda­kint a hőmérő, sőt volt imár napokkal ez­előtt is. A selbesültek ellátásával kapcsolatban fel­hívom a honvédelmi miniszter úr figyelmét

Next

/
Thumbnails
Contents