Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

546 Az országgyűlés jcepvíselöházának 309. sok is, mégis ezt az arányt nem tartom egészségesnek s ezeknek a tiszteknek nagy részét csapathoz kellene áthelyezni, míg- az őhelyükre az idősebb tisztikariból csapatszolgálatra már nem alkalmas, a korhatárt elért tiszteket kellene alkalmazni megfelelő korpótlékkal (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), hiszen a csapatnál a helyes arány az volna, ha egy századosnak legalább négy alantas tiszt volna alárendelve- De úgy hiszem, számolnunk kell azzal is, hogy ,a rninden tekintetben alkalmas altisztekből és tiszthelyettesekből kell csapattiszteket nevelni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és szélsőbaloldaIon.) Tudom, hogy osztályszempontoktól ; befolyásolt társadalmi felfogásunk ezt a

t kérdést nem teszi könnyen megoldhatóvá, mégis úgy vélein, hogy itt társadalmi előítéletek számba nem jöhetnek. (Ügy van! Ügy van! a szél Sabril oldalon.) Tiszthelyettesekben állandó hiányunk van, ennek oka az, hogy tiszthelyettesi szolgálatra csak fiatalabb egyének alkalmasak és 10—12 évi eltöltött szolgálat után már másirányú elhelyezkedésükre kell gondolni. Ebből a szempontból is alkalmasnak látszik á gondolat, hogy egyrészük tiszti rangfokozatot érhessen eh vagy gondoskodni kell a polgári életben való megfelelő elhelyezkedésükről. Egy részleges mozgósítás esetében fontos a behívott embereknek megfelelő időközekib

en való felváltása, nehogy mindig ugyanazok kerüljenek behívásra (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), gyakran adminisztratív kényelemből. Megnyugvással hallottam a miniszterelnök úr amia kijelentését, — most bizonyos rendelkezések is egészítették eat ki — hogy a katonaköteles korban lévő zsidókat mind munkásszázad okba tömörítik- Nagyon szeretném, ha a honvédelmi miniszter úr felvilágosítana majd bennünket abban a tekintetben, hogy most a lapokban megjelent rendelkezés, amely úgy intézkedik, hogy tíz korosztályt hívnak be, tehát tulajdonképpen csak 32 éves korig veszik igénybe a zsidókat a munkásszázadokban való azonnali tömörítés céljából, úgy értendő-e, hogy az igazság mértékével mérve ezeket, a korosztályokat kiegészítik addig a korig, ameddig ma ia keresztény magyarság teljesíti hadkötelezettségét? (Úgy van! Ügy van! — 0énk taps a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Legyen ott egy pár vezérigazgató is!) Módomban volt néhány ilyen munkásszázadot látni és meg kellett állapítanom, hogy nagyobb részüket a szegényebb zsidóság köréből rekrutálták (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a gazdagabbak, akik jobban dotált ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi állásokban helyezkednek el, valami nélkülözhetetlenség folytára kimaradtak ezekből a munkásszázadokból. (Halmai János: Az aladárok háta mögött!) Sokszor találkoztam azzal a helytelen felfogással, hogy büntetésképpen küldtek valakit a külső arcvonalban való gyalogsági szolgálatra. Az ilyen felfogás teljesen helytelen és a hősi kultusznak egyenes tagadása, mert nemi lehet büntetés a legveszélyesebb és ennek következtében legfelelősségteljesebb helyen szolgálni a hazát. (Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Az ilyen intézkedés egyébként sem szolgálja sem a nemzet, sem a hadsereg biztonságát. Általában tapasztaltam, hogy az azonnali büntetések és a sokszor kollektív jellegű büntetések kiszabásával akarjuk biztosítani a fegyelmet és rendet, holott bizonyos erkölcsi fegyelem, amely parancsnok és aláülése 1942 november 19-én, csütöriökön. rendelt között kialakulhat, sok mindent tud pótolni és ennek előfeltétele a parancsnok személyéből és nemcsak rangjából áradó tekintély. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A inemzeti hadsereg: a honvédség, a nemzet védelmére alkotott szervezet keli, hogy homogén legyen. A tényleges tiszteknek iát kell érezniök, hogy ia tartalékos tiszt is azonos hivatást teljesít s neki egyenrangú bajtársa és segítőtársa. (Élénik helyeslés.) A vezérkari tiszt és csapattiszt közötti idegenkedés légkörét megkell szüntetnünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legyen a tehetséges, mindem tekintetben rátermett vezérkari tisztnek előnye a csapattiszttel szemben, de ez az előny mérséklendő és a haditapasztalatok mérlegé ni keresztül esetleg teljesen mellőzendő, ha a csapattiszt vezetésre való alkalmasságát tettekkel bizonyította be. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Honvédségünk fejlesztésének egyik nagyolni lényeges feltétele, hogy egész iparunkat, különösen nagyiparainkat — amennyiben ez még nem történt meg — át kell állítanunk _ honvédelmi célra. Inkább kevesebb fajta hadiszert gyártsunk, de azt tömegével. Gépkocsiíállamányunkat minden áron fejlesztenünk kell. A lóállomány nemzetgazdasági fomtossága a mezőgazdasági vonalra tolódik át, amint azt a keleti háború tapasztalatai is megmutatták. Eg5

f elhasznált és elpusztult lóállomány pótlása nehezebb és hosszabb időt igényel, egy bizonyosszámú gépkocsi legyártásánál. Végtelenül fontos légierőnk korszerű fejlesztése és mindenkori nívón tartása. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a tekintetben rengeteg pótolnivalónk van anyagban, gépekben, de a kiképzés tekintetében, emberekbeim is. (Palló Imre: Fényszórók!) Fel kell hívnunk a honvédelmi kormányzat figyelmét arra, hogy honi légvédelmünket a legerőteljesebb tempóbaim ki kell fejleszteni. (Élénk helyeslés.) Számolnunk kell ugyanis azzal, hogy a háború elhúzódása folytán az angolszász hatalmak nem tudván Európában egy második arcvonalait létesíteni, a hátországok belső munkafegyelmét és ellenálló készségét gyakori légitámadásokkal akarják majd megbontani és befolyásolni. Megfelelő erejű és számú éjjeli vadászszázad felállítása elkerülhetetlenül szükséges. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az előírt beszédidő rövidsége f arra késztet, hogy az általam elmondottak záróköveként a következőket állapítsam meg: A honvédelem feladata nem elszigetelt munkaköre a mindenkori honvédelmi miniszternek. Az egész kormány politikai irányvonala, Összmunka ja, és az általa megteremtett közhangulat határozzák meg, thiogy egy derék, hazafias és tettrelkész honvédelmi miniszter mennyit tud terveiből megvalósítani. (Úay van! a szélsőbaloldalon,.) Egy háború mindig csúcsteljesítményt kíván a népközösségtől, és ha vannak hibák a népközösséigben, ezek egy háborúban természetszerűleg kiütköznek. Szilárd honvédelmi politika csak egy teljéién egyakaratú, egycélú és

1 minden félreértést kizáró belpolitikai légkörben valósítható meg. Nálunk a kormányzatnak könyörtelenül el kellene fojtania minden olyan propagandáiénetőiséget, amely a jelenleg folyó háborúban való részvételünket nem nemzeti ügynek tekinti. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Napilapjaink egy tekintélyes, része tipográfiában, címekben és lélekben nem tudja palástolni érzelmi beállítottságát. A.kor-