Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

S4Ö Àz országgyűlés képviselőházának 30$. áru nyomtatvánnyal szállítottunk ki egész vagontételeket. Arra kémeim, a kormányt, hogy az ilyen tavasszal letárgyalt exportüzleteket ne akkor szüntessél meg és ne akkor ^gördítsen nehézségeiket, amikor azok szállításra lebonyolításra kerülnek. Ha már valami nagy nemzeti érdek megkívánja, hogy a szállítást leállítsuk, akkor arra kérjük, hogy legalább egy heti le* bonyolítási terminust kapjanak ezek a kereskedők, ne tiltsák le az exportot máról-holnapra 24 órán belül. Testsék megengedni egy heti terminust, hogy amit már megkötöttek, amit már megvásároltak, ami szedés, berakás alatt áll, ami a határállomáson van, azt el lehessen küldeni, az mind lebonyolítást nyerhessen és csak azután tiltsák le a szállítás, folytatását; ne akadjon meg, ne rekedjen meg a sok áru, ne legyen kénytelen az exportőr szemétdombra dobni az almákat vagontételekben, a szilvát pedig kiönteni a kacsák és disznók elé, mert nem tudták a határt átlépni vele. Ezt nehezményezem. - - Ez alkalommal engedjék meg, hogy megemlékezzem a Gyümölcstermelőik Országos Egyesületének tízéves jubiláris üléséről. Eztn az ülésen GyömÖrey elnök úr büszkén jelentette be, hogy 200.000 tagot számlálnak. Én ezt a számot el is hiszem neki, de ezelőtt egy évvel merte volna megmondani, hogy hány, tagjuk van. Ez egy vegetáló, tönk szélén álló társasági volt, senki sem érdeklődött utána, nem voltak már tagjai sem, jóíormán senki sem törődött ezzel az egyesülettel. A közellátási kormányunk jóvoltából azonban privilégiumot kaptak. Ez a következő. A múlt esztendőben befőzéshez való cukrot csak úgy kaphattunk, ha a hegyközség tagjai lettünk. Beléptünk "tehát a hegyközségbe, mi, akiknek csak egy kevés kis gyümölcstermő területünk van. Be kellett lépnünk a hegyközségbe azért, hogy megkapjuk a gyümölcs befőzéséhez azt a kis cukrot. Az idén az a tagság érvénytelen, jött à Gyümölcstermelők Országos Egyesülete, egy szanálandó társaság, be kellett lépnünk ide

v A tagsági díj 220 pengő, ennyit fizettem azért, hogy a közellátási miniszter adjon nekem egy kis befőzéshez való cukrot drágított áron, mert hiszen 1 pengővel drágábban fizettették meg a cukrot. Szerintem a miniszter urat le kellene osükni, mert árdrágítást követett el, először azért, mert drágábban adta a cukrot, másodszor mert felárat számított nekünk, 2'40 pengőt, aaninek semmi hasznát nem látom. Nem akarlok a Gyümölcstermelőik Országos Egye sületének tagja lenni. Én a gyümölcsfákat magam ültetem, magam ápolom, a gyümölcsét magam teszem el, nincs szükségem az ő tanácsukra, illetőleg talán tudnék én nekik tanáccsal szolgálni. Elnök: Kérem a képviselő urat* szíveskedjék egy kicsit más hangot használni, olyant, amely a parliament méltóságához illik. Pándi Antal: De megfizettetik velem a tagdíjat! (Derültség.) A miniszter úr felszólalt az egyesületben) és természetesen nagyon helyesen a gyümölcstermelők érdekeit tekintetbe véve biztosította őket arróL hogy gyümölcstárolókat, aszalókat, csoniagolókat, hűtőházakat építtet. Ez igen szép dolog, azonban olvastam, hogy a gyümölcstermelők támogatásáról a gyümölcsexportőrök, illetőleg a gyümölcsfogyasztók terhére gondoskodik. Hogy ez a támogatás mi- I ülése ÎQ42 nővemher ÍB-án, szerâaû. ben rejlik, azt egyébként Ízelítőként már megkaptuk. Nagyon érdekes dolgot fogok most elmondani. (Halljuk! a jobboldalon.) Történetesen szükeégünk van olasz citromra. Nemcsak azért, hogy limonádét igyunk, hanem sokszor betegség idején teához, meg különösen gyermekbetegségeknél nagyon fontos gyümölcs. Ezt a citromot nem lehet olyan egyszerűen Magyarországon beszerezni. Van egy Gergely és Molinár-féle ügynökség, amely az olasz déligyümölcskereskedelmet bonyolítja le nálunk. Végeredményben nincs kifogásom ellenük, ha zsidókat támogatnak is, csak citrom legyen. Ebből a szempontból indulok ki. Azt azonban nem tudom elismerni, hogy azért, hogy ettől a Gergely és Molnár-cégtől egy láda citromot vegyünk, miért kell 220 lirát fizetniök az én importáló kereskedőimnek és miért van az» hogy ha történetesen Bécs útján vesszük ezt a citromot, 170 lirába kerül. De most kapaszkodj magyar! (Felkiáltások a jobboldalon: Kapaszkodjunk! — Derültség.) A Pettersoni stockholmi cég is ajánl ide citromot 170 liráért. Gergely 220 liráért adja nekünk a citromot ládánkint. TTgylátszik, a Gyümölcstermelők Országos Egyesületének segítsége ebben a különbségbeni rejlik, amely ládánkint körülbelül 50 lirát tesz ki, mert másképpen nem tudom elképzelni, hogy Gergely egy ilyen külföldi konkurrenciával szemben ilyen magas ároi

m adhassa az árut. (Eqy hang a szélsőbaloldalon: Ez jobbfajta! Ebben nemcsak C, hanem Z

s vitamin is van!) Az Üj Magyarság mai száma közli egy levelezőlap tartalmát, amelyben egy szilágysági előfizető panaszkodik, hogy a szilágysági dió és alma a zsidók kezébe került. A zsidók a diót 1'70—2 pengőért vásárolták meg és most körülbelül 20 vágóm dió van raktáron, amit csak 3*50—4 pengős áron akarnak eladni. Azt mondja, hogy a zsidók kezében körülbelül 300.000 pengős nyereségre váró nagy készletek vannak. Mélyen tisztelt közellátásügyi miniszter úr, most figyeljen ide! (Felkiáltások: Nincs itt! — Derültség.) Nem baj, majd kiolvassa a beszédből. Krasznán, Szil ágy csehen, Zsibon, Sziliágysomlyón és Alsóvalkón* stb. vagonszámra van a dió, de mi nem kapunk belőle. Ugyancsák nagy készletek vannak a zsidók kezén almából is. Ezt 30—40 filléres áron vásárolták. Felhívom tehát az illetékesek figyelmét arra, hogy ezeket a készleteket megfelelő árom kellene a zsidók kezéből kivenni és a közfogyasztás rendelkezésére bocsátani. Kengeteg háztartást lehetne így dióval és almával ellátni. Az almaüzletre vonatkozólag bátor vagyok felemlíteni egy igen súlyos esetet. Letiltották a nyári alma kivitelét, holott Zala- és Vasmegye határmenti részében igen sok termett, úgyhogy egy-egy községből 100 vagon is kikerült. Ezek kivitelét letiltották, a kereskedők nem tudtak mit csinálni, nem vásároltak. Megjelent azonban egy titkos szőrös kéz és az almát 28—80 fillérért összevásárolta, megdaráltatta, tehát almavelőt, kereskedői nyelven pulpot csináltatott belőle. Mindjárt le is foglalt minden, hordót, úgyhogy ma minden malom, minden pince és minden raktár hordókkal, szilvával és almavelővel van tele. Ezeket azután savakkal konzerválták és — mit tesz Isten, (Felkiáltások jobb felől: Na! Derültség.) az almaexportot letiltották, de...