Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
530 Az országgyűlés képviselőházának 308, Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök úrhoz a zsidóknak a politikai pártokból vialó kizárása tárgyában. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a zsidók ma is több politikai pártiban tevékeny részt vesznek, sőt vezető szerepet töltenek be? Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a zsidók politikai tevékenysége egyes politikai pártokban a magyar nemzet egyetemességére végtelenül káros és veszélyes 1 ? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a zsidókat a politikai pártokból kizárni és lehetetlenné tenni, hogy magyar embereket a zsidók továbbra is propaganda-munkájukkal megfertőzzenek'?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó'. , Vajna Gábor: T. Házi! Az 1867-es kiegyezési után Magyarország különleges közjogi helyzete folytán a magyar király megengedte (azoknak a. szabadkőműves páholyoknak a megtelepedését, amelyeknek egyetlen céljuk volt a keresztény nemzeti gondolat letörése, az erkölcs lerombolása és ezeknek romjain a zsidó világNaltalom megteremtése. Hogy ezt elérhessék, be kellett furakodniuk 1867 után — hiszen 1868-ban alakult az első páholy, hogy 1918-ig ösiszesen 119 páholy alakulhasson — a politikai pártokba és általában a magyar élet testébe, így elsősorban a szabadelvűpártba, azután a függetlenségi és 48rae, a demokrata és más pártokba. Később megfogták a munkáskérdést. az ápolási, kórházi és eeyéb kérdésekkel kapcsolatban és megteremtették a Munkásbiztosító Pénztárt. Ezen «keresztül később megszületettí 'a szociáldemo1 kratapárt és megszülettek a szakszervezetek. Ezek azután kezükbe vették a munkásság irányítását. Mondanom sem kell tehát, hogy a zsidók a maguk simulékonyságuknál fogva elsőrangúan értettek, ahhoz, hogy az embereket a lábukról levegyék, hogy a legmélyebben beÜefurakodjanak a politikai pártok és a gazdagági élet titkos szobáiba Ilyenmódon azután már kezükíben is erezitek azt a végcélt, amelyet a világszabadkőművességen keresztül kitűztek, hogy a zsidó világhatalmiat megteremthessék. Elsősorban a kisiparosságra és a kiskereskedőkre feküdtek rá a bankok, kölcsönök és hitelek nyújtása, majd megtagadása és az adósok felszámolása útján. Kezükbe vették al kivándorlási akciót, a sajtót, a színházat, az irodalmat és megfertőzték az erkölcsöket- Ez az erIkölesi és: szellemi fertőzés mindaddig tartott, amig 1914-ben kitört a szabadkőművesség által előidézett világháború, hogy azután ia világháború alatt a nemzeti gondolatot letörjék, a def et izmust a hadseregbe, az itthonmaradt polgárokba, a harcosokba, a sebesültekbe belevigyék és, ezzel hazánkat a trianoni béklyó bilincseibe juttassák. T. Ház! Mindehhez esak a politikai pártokon, vesztegetéseken és erkölcstelenségeken keresztül jutottak el. Az 1918 október 31-iki ós 1919 március 21-iki zsidó forradalmat, mert másnak nem nevezhetjük, csak át kell olvasni azoknak a zsidó népbiztosoknak a névsorát, akik a boraalmais kommunista terrort a magyar nemzet nyakába akasztották, hamarosan elfelejtették. A magyar feledékeny, jószívű, hiszékeny és az emberek hamarosan elhitték, hogy ezek a szegény zsidók nem is csináltak olyan borzasztó dolgokat; azok, akik mint népbiztosok vagy mint terroristák működtek, úgyis elmenekültek. Ekkor minden zsidó fogott magának egy dísdkenesztényt, aki mert az egyszer valami ülése 1942 november 18-án, szerdán. szívességet tett neki, azt állította róla, hogy megbízható, derék zsidó. T„ Ház! Ebben az időben, a húszas évek után bűn volt egyáltalán zsidókérdésről beszélni. Az elsőt zsidótörvény megjelenése után azt hittük, hogy a zsidókérdés valamennyire el fog simulni, úgy látszott, hogy egészen el fog simulni. Szükség' volt azonban egy második zsidótörvényre is, az 1939 : IV. tc.-re és most legutóbb az 19-12 : VIII. tc.-re, az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról szóló törvényre, amely a zsidó hitfelekezetet bevett vallásfelekezet helyett csak elismert hitfelekezetnek minősíti. T. Ház! Ha ilyen jogfosztások történnek, a törvényhozásnak minden egyes esetben meg kell vizsgálnia, vájjon szükség volt-e ezekre, megérdemelték-e, iráiszolgáltak-e azok, akiket jogaiktól megfosztottak. Ha megnézzük akár az 1939 : IV. te-t, akár az 1942 : VIII. tc.-t, mind a kettő ezt igazolja. Az 1939 : IV. te. 4. §-a például korlátozza a zsidók választójogát és a közjogi testületekben való elhelyezkedését és részvételét. Mint egy jelentésből kitűnik, az ennek a törvénynek előkészítésével foglalkozó együttesi bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy zsidók külön vegyenek részt a politikai életben, tehát a törvényhozásban. A m. kir. minisztérium 4809/1939. M. E. számú rendelete viszont, amely mint végrehajtási utasítás jelent meg % 9. §-ában intézkedik az 1940. évi országgyűlési képviselőválasztói névjegyzék összeállításával kapcsolatban és már korlátozásokat ír elő 1 a zsidókkal szemben. Ugyancsak a m. kir. minisztérium 77901939. M. E. számú rendelete az 5. §-ban a közszolgálatra vonatkozó rendelkezések között megállapítja, hogy zsidó nem léphet az állam, torvenvhat^-i"", község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet, vagy közüzem szolgálatába, T. Ház! Ezeket csak azért voltam bátor a t. Ház emlékezetébe idézni, hogy megállapítsam: bizonyos jogfosztások már eddig is megtörténtek. Most a f jelenlegi helyzetre akarok rátérni s arra, miért kértem a miniszterelnök urat, hogy a zsidókat távolítsa el a politikai pártokból. Az úgynevezett árjásításí, átállítás folyamatban van, azt hiszem azonban, nem kell részletesebben beszélnem arról, hogyan történik ez az átállítás. A politikai pártoknak különösen az a része érdekel engem, amely a magyar dolgozókat, a munkásságot tartja kezében és ez a Szociáldemokrata Párt. A budapesti-és 'budapestkörnyéki szakszervezetek vezetőségében és magában a pártban is a tasrok 60—65%-a zsidó. A szakszervezetekben táblák lógnak, amelyek ezt hirdetik: Zsidók! Lépjetek be a Szociáldemokrata Pártba és a szakszervezetbe, mert ez küzd érdekeitekéit! Zsidók, támogassátok a Szociáldemokrata Pártot és a Szakszervezetet ! A közelmúltban a honvédelmi miniszter űr a honvédség előképzését célzó levente intézménnyel kapcsolatban rendeletet adatott ki az 1939. évi II. te. alapján 3050/1942. M. E. szám alatt, amely megtiltja leventéknek politikai pártokban való részvételét. Nem tiltotta meg azonban például a politikai pártokkal kapcsolatos szakiszeryezeteklbe és hasonló úgynevezett kulturális intézményekbe való be lépést, mert amákor 1922-ben az akkori belügyminiszter a- szakszervezetek autonómiáját visszaadta, határozottan megjelölte a szakszervezetek célját kulturális és gazdasági tekintetben, s hangsúlyozottan aláhúzta azonban a belügyminiszter, hogy mindennemű
