Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Âz országgyűlés képviselőházának 308. viselőket, még ha főiskolád vagy érettségi képesítéssel rendelkezik is, irodai vagy pénztár-. kezelői szolgálatuknak megfelelően úgy ma, mint a jövőben, csak a segédtiszti státusba tartozó kezelőnőnek leihet kinevezni és az érettségizett alkalmazottak státusába a jövőben is csak a m. kir. államvasutak által fenntartott iskolákbaíni tanítással foglalkozó női alkalmazoittak, ,a főiskolás sátusba pedig csak az orvosnők nevezhetők ki. A volt román államvasutaktól Erdély viszszacsatolása folytán a románoknál is irodai szolgálatot teljesítő 19 olyan nőt vettek át a m. kir. államvasutak, akik érettségivel vagy ennél magasabb képesítéssel rende-keztek és a román vasutaknál úgynevezett (tisztviselői státusban voltak. A fentiek alapján az érettségivel vagy ennél magasabb képzettséggel rendelkező átvett női alkalmazottak azonban csakis a segédtiszti státusba sorozhatok be. A magyar jogszabályokkal szemben román jogszabályok alapján szerzett jogokra hivatkozni nem lehet, mert ez a magyar közszolgálati alkalmazottak hátrányára volna, ami az alkalmazottak körében jogos nyuigitalamiságra adna okoiti, . Az pedig, hogy a m. kir. államvasutaknál jelenleg is szolgálatot teljesítő 151 kezelőnő is az egyenlő elbírálás alapján a főiskolás, illetve érettségizett státusba soroztassék be, egyrészt megfelelő állás hiányában, másrészt pedig az állam jelenlegi pénzügyi helyzetében kivihetetlen. Aszlán Károlyné esetében pedig nem tör tént kivétel, mert nevezett, nyugiíjas és a nyugdíjasokra a 39.600/1941. VII. K. K. M. öz. rendelet 11 §-ának 2/a. pontja alkalmazandó. t Az idézett rendeletnek megfelelően Aszlán Károlyné mint Cfr. nyugdíjas, tényleges szolgálati idejének megfelelően az A) táblázat VIII. fizetési osztály 1. fizetési fokozatába soroltatott be, illetve nyugdíját az idézett rendelet értelmében az ebben a fizetési osztályban és fizetési fokozatban járó fizetés alapulvétele mellett kellett megállapítani. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1942. évi szeptember hó 16-án. Varga s. k.« Elnök: Méltóztatnak a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteL ár írásbeli válasza Rapcsányi László képviselő úr 1942 júilus 15-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasná. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Igen tisztelt Képviselőház! Rapcsányi, László országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1942. évi július hó 15. napján tartott ülésén a magyar keresztény nagykereskedelem tarthatatlan helyzete tárgyában előterjesztett interpellációjában azt kérdezte,) hogy van-e tudomásom a magyar keresztény nagykereskedelem, különösen a behozatallal ós kivitellel foglalkozók súlyos helyzetéről ; hogyan kívánom a behozatali és kiviteli kereskedelemben az önálló magyar kereskedők érdekeit súlyosan veszélyeztető visszásságokat megszüntetni; ütése 1942 november 18-án, szerdán. 521 hajlandó vagyok-e a zsidóbujtatók, ellen szí gorú és a kereskedelmi élet egész területére. kiható és azt teljesen zsidótlanító törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni. A fenti interpellációra a következő választ adom. A iháborúokozta rendkívüli gazdasági viszonyok következtében a háború kezdetén a leginkább keresett árucikkek árusításával foglalkozó kereskedelem, különösen a továbbárusítók részére árusító nagykereskedelem javára erős konjunkturális helyzet állott elő. Ez azután azzal az eredménnyel járt, hogy a nagykereskedők száma olyan mértékben emelkedett, amely gazdasági szempontból nemcsak indokolatlan, hanem káros is volt. Ezen a nemkívánatos helyzeten a kormány úgy változtatott» hogy egyfelől nagykereskedés gyakorlására új ipar jogosítvány kiadását a gazdasági szükségtől tette függővé és ezzel gátat emelt a nagykereskedők számának további káros emelkedése elé, másrészt azokban a szakmákban, ahol a, nagykereskeidlők száma, a gazdasági szükségszabta határt meghaladta» a kijelölési rendszerrel a nagykereskedők számát a gazdaságilag indokolt mértékre szállította leA kijelölési eljárás arra is alkalmas volt, hogy a kijelölt nagykereskedők sorából a zsidók kizárassanak. A vázolt eljárás és az, hogy a hatóságok e rendelkezésre álló árumennyiséget a nagykereskedők között igazságos arányban igyekeznek kiosztani, arra az eredményre vezetett, hogy a nagykereskedelem terén — a keresztény nagykereskedők érdekeit szem előtt tartva — álltaiában a helyzet kielégítőinek mondható. Más a helyzet bizonyos vonatkozásban azoknál a nagykereskedőknél, akik behozatallal és kivitellel (foglalkoznak. Ezeknek a tevékenységi köre ugyanis a háború következtében hatványozott mértékben összezsugorodott, hiszen köztudomású,, hogy a nemzetközi kereskedelem terén a hadviselő, de a semleges államok is igen erős korlátozásokat kénytelenek életbeléptetni. Hozzájárul ehhez az is, hogy a behozatallal és kivitellel foglalkozó nagykereskedők között a zsidók kizárását neon lehetett olyan mértékben végrehajtani, mint az egyéb nagykereskedőknél. Egyes árucikkekben a háborús gazdálkodás folytán előállott hiány miatt ugyanis rendkívül fontos gazdasági és áruellátási érdek fűződik ahhoz, hogy a régi külföldi összeköttetésekkel rendelkező cégek az árubehozatal lehető fokozása érdekében résztvegyenek az áruk behozatalában. Ez azonban a keresztény kereskedők érdekét nem sérti, mert a keresztény kereskedők behozatal iránti kérelmét mindenekelőtt teljesítem- Nehézség e téren még az is, 'hogy az olcsóbb vásárlás és a verseny csökkentése érdekében, mint más államok, mi is kénytelenek vagyunk egyes külföldi piacokon egykézrendszerű szerveket előtérbe helyezni. Arról azionban, hogy a behozataliái és kivitellel foglalkozó kereskedelem terén visszásságok, sőt még ezen. túlmenően a protekeiózáson keresztül visszaélések volnának, tudomásom nincsen. Az interpelláló képviselő úr ezen a ponton is csak az általánosságnál maradt és így idevonatkozóan csak azt a választ tudom adni, hogy az, arra illetékesek a kontingensek megállapításánál szabályszerűen, részrehajlás nélkül járnak el és mindenkor azt tartják szem előtt, hogy asa átállítást ezen keresz-