Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1942 november 18-án, szerdán. 499 ügyi hatóságok és intézetek ebben az évben is az ő tradicionális nemes szellemüknek megfelelően, szerényen, zajtalanul végeztek, nem várva ezért a munkájukért semmiféle elismerést, sem külső méltatást és nem keresve érte sennmiféle dicséretet, kitüntetést, vagy egyéb elismerést a saját tiszta lelkiismeretük megnyugtató ítéletén, a jól végzett nemzeti munika nyugodt öm tudatán kívül. (Ügy van! a jbboldalanj A költségvetés szerkezeti sorrendjét követve, elsősorban ezidén is az igazságügyminisztérium működéséről szeretnék röviden beszámolni. Most is örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy itt a Ház színe előtt hálás köszönetemet^ meleg elismerésemet és megelégedéseimet fejezzem ki az én nagyon kedves munkatársaim, a tisztviselői kar és az egész személyzet irányában, akik mint eddig mindenkor, ebiben az évben is a tőlük megszokott alapossággal, felkészültséggel, komolysággal, lelkiismeretességgel, teljes odaadással végezték el igen sokszor a kötelességteljesítés határain messze

: túlmenően is a rájuk háruló nagy munkát. (Éljenzés és taps a középen.) Az igazságügyminisztérium e munkájának menetet ebben az évben is nagyjából elsősorban a visszacsatolt területek jogegységesítésé vei, másodsorban pedig a háborús állapottal együtt járó rendkívüli munka kötötte lie és szabta meg. Ami az első csoportba tartozó matériát illeti, a joigegyséoresítés munkájáéból, amint méltóztatnak emlékezni, a múlt évből még visszamaradt a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészekre a magyar magánjogi szabályok kiterjesztése. Ezt a munkát ezidén az év elején, februárban befejeztük és március 1-től kezdve már az egész visszatért erdélyi területen a magyar jogszabályok vannak érvényben. Ezzeil párhuzamosan folyt a visszacsatolt délvidéki területieken is jogegységesítés munkája, a magyar jogszabályoknak arra á területre való kiterjesztése. Ezt à munkát szintén a már bevált rendszer szerint nem egyszerre, hanem fokozatosan végeztük el és be is fejeztük május 8-án a magánjogi jogszabályoknak a visszacsatolt délvidéki területekre való kiterjesztésével. Ezzel az egész magyar országterületen az egységes magyar jogrendszer uralkodik s hála Istennek, minden partikuláris jogterület megszűnt. (Helyeslés.) Így elmondva ez az egész jogegységesítési probléma roppant egyszerűnek látszik és^ a be nem avatottak szemében nem is hat máskép, mint egy nemzeti szempontból örvendetes beiéi entés. Aki azonban értékelni tudja, hogy a gyakorlatban mit jelent idegen jogrendszerekről a magyar jogrendszerre való áttérés, aki belelát ennek a kérdésnek szövevényébe, aki tudrjaw hogy milyen gondos előrelátással kellett megállapítani az átmeneti rendelkezéseket ahhoz, hogy az úi jogszabályokra való áttérés ne okozzon nagyobb r zavarokat sem a nemzet, sem az egyének életében, az méltányolni tudja, hogy mit jelent ez a nagyszabású munka, nemcsak mint eredmény, hanem mit jelent ennek a munkának lefolyása is, es nem csodálkozik azon hosry az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának munkáját ebben az évben is hónapokon keresztül ez a jogegységesítési munka foglalta le. Ami ido pedig ezután a munka után fennmaradt, azt jóformán teljes egészében lefoglalta és lefoglalja ma is a háborúval kapcsolatos kivételes jogszabálybályok előkészítési munkája, mert a jogszabályoknak valóságos áradatát teszi szükI sógessé ez a háború és a háborúval együttjaró állapot; a jogszabályok valóságos áradatát, aroejyet iparkodunk ugyan lehetőleg' szűkebb mederbe szorítani, de teljesen leállítani nem lehet, nem is tudjuk, mert a háború nemcsak a mi külön hadviselésünk, hanem a most dúló egész világháború általában természetszerűen együttjár olyan különleges gazdasági és társadalmi közállapotokkal, amelyek napról-napra vetnek fel új, mégpedig halaszthatatlan szabályozást igénylő életviszonyokat. Túlságosan igénybe kellene vennem a t. Ház türelmét, ha mind fel akarnám sorolni azokat a háborús jogaikoltásokat, főleg rendeleteket, amelyeknek megalkotására a háborús viszonyok folytán kényszerítve voltunk, értve természetesen ezek alatt nemcsak a szorosan vett igazságügyi vonatkozású rendeleteket, hanem a más tárcák által kezdeményezett rendeleteket is. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy ezeknek megalkotásában is tevékenyen működik közre az igazságügyminisztérium, ha nem is^ valamennyien, de mindenesetre túlnyomó részükben. ^ Nem csoda tehát, ha ez a folyton változó életviszonyokhoz alkalmazkodó mindennapi mJuínka bizonyos fokig természetszerűen megzavarta rendes munkatervünket és háttérbe szorítja a saerves és rendszeres jogfejlesztés munkáját. Őszintén be kell vallanom, hogy ebben az évben egyetlenegy hosszabblélegzetű Modifikációs munkát sem tudtunk befejezni, egyszerűen azért, mert nem volt rá időnk. Mindamellett, hiszen méltóztatnak a törvénytárban látni, hét olyan törvény van,, amelyet ez alatt az év alatt hirdettek ki, amelyeknek javaslatait az igazságügyminisztérium készítette elő. Ezek nem úgynevezett nagy törvények, de jelentőségüknél fogva minden esetre említésreméltók. Különösen két olyan törvény van, amely alkotmányjogi szempontból is említésreméltó; nem akarom őket felsorolni, hogy ezzel az időt töltsem, mert hiszen amúgyis ismereteseik a törvénytárból. A háborúval kapcsolatos rendeleti jogalkotások közül kettőt szeretnék kiemelni, amelyeknek jelentősége azért kiemelkedő, mert ezekkel lényegesen hozzájárultunk a hadbavonultak jogviszonyainak méltányos szabályozásához. Az egyik ilyen rendelet a polgári peres és nem peres eljárásban, valamint a magánjogi kötelezettségek tárgyában a háború következtében szükségessé vált kivételes szabályok megállapításáról szófó 1990/1942. M. E. számú rendelet, a másik pedig a háború folytán ügyeik ellátásában akadályozott személyek házasságkötésének, valamint a személyi állapotot érintő egyéb jogcselekmények megkönynyítése tárgyában kibocsátott 2400/1942. sz. kormányrendelet, amelyről a vita során egyik képviselőtársam, azt hiszem, Zerinváry Szilárd képviselő úr részéről is említés történt. Ezek a rendeletek a gyakorliatban igen jól beváltak (Helyeslés.) és lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy kinn, a távoli harcmezőn küzdő katonáink családi és anyagi gondjait nagymértékben enyhítsük. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Az előbb említettem, hogy az ismertetett akadályok miatt nem voltunk képeseik egyetlenegy nagyobbszaibásű kodifikációs munkát sem befejezni. EIZJ azonban nem jelenti azt, mintha az igazságügyminisztériumban elvi okokból a háború miatt szünetelne a rendszeres jogfejlesztés, Ez egyben válás» Nagy