Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
49 0 Az országgyűlés képviselőházának 308. gOà an_ látjuk, hogy mi volt ennek a lényege és jelentősége. Valójában nem állaniszervezeti és politikai síkon mozgott, hanem szocilális és gazdasági forradalom volt a szuperkapitalizmus hatalma ellen. A szuperkapitalizmus a maga berendezésével^— amire 1 " a liberális jogrendszer adott lehetőséget — kitermelte a jogbirtokosok rendjét, azokét, akiknek szólt a tulajdonjog, a birtokjog és az örökjog, mert ezeknek a jogoknak csak azok szempontjából van értélke, akiknek van megvédendő vagyoni érdeke. Vonatkozik ez a kötelmi jogokra is, mert a kötelmi jog is rendszerint annak érték, akinek valami követeinivalója van- Ilyemmódon a másik oldalon kifejlődött a jogon kívül élőknek egy igen jelentős világa, akiket részben jogközömbösöknek lehet nevezni, részben pedig jog ellen támadóknak lehet minősíteni, ezek kívül állanak a jogrenden, mert nem találják meg a fennálló jogrendben életlehetőségük biztosítását és védelmét. Hogy mennyire fontos, kérdés ez mindem államnak, Triinden nemzetnek é'etében,, a legjobban megmutatja a római birodalom sorsa. A nemrég elhalt kiváló olasz tudós, Ferrero, egyik munkájában a következőket írja: »Amikor a római birodalomban a vagyonos osztálya proletárságot az életfenntartás legprimitívebb eszközeiből kiszoritottai, Európában uralkodó vonás lett a tömegnypmorúság. Rómának állandóan az volt az ijedtsége, hogy a világbirodalom összetűz a világszegénységgel. "És valóban, Kóma hanyatlása akkor kezdődőit, amikor nem tudott mit csinálni éhező tömegeivel, mert az ő jogrendjében nem volt helye a nyomornak. Ez a jog csak a zsebből indult ki és nem a nyomorból és félmillió vagyonos család szükségletének kielégítésére készült«. Amikor ezeket olvassuk kétezer év távlatából, még élénkebben kell gondolnunk a két évtized alatt előttünk lefolyt események sorozatára, 6s le kell vonnunk a tanulságot: egy jogrendszer csak abban az esetben helyes és viszonylagosan tökéletes, ha felöleli magába a társadalom egészét és lehetőséget biztosít arraw hogy a társadalom tagjai a vagyonjogokban minél nagyobb mértékben részesüljenek a munkának, mint örökéletű szentségnek és nemessésûek jutalmaképpen. Itt érkeztem el, t Ház, ahhoz a gondolathoz és kívánsághoz, amelyet már több képviselőtársam is érintett. Nem lehet kétséges, hogy a munkának és a tőkéinek egymáshoz való viszonya fogja a nemzetek sorsát a közeljövőben eldönteni.' Következésképpen tehát annak hangsúlyozása, hogy a munka és a tőke területén megfelelő szabályozással teremtsük meg végre az egyenrangúságot, olyan kívánalom, amely a nemzet érdekében való elsődleges kötelességteljesítés. Egyébként ezt vallja "az dgazságügyminiszter úr is, me?tamikor a tisztviselői kar elsőízben üdvözölte, válaszában külön kiemelte, hogy a nemzeti öncélúság és szolidaritás mellett a munkát a nemzet legnagyobb erőforrásának tekinti és ennek védelmét, fejlesztését teszi meg programmja alaptételének. Mezjey Lajos t. képviselőtársam szintén említette ezt a kérdést, azonban csak egyik vonatkozásában, amikor — nagyon Helyesen — a másik oldalát: a munkamorál kívánalmát fejtegette. Ehhez hozzá kell azonban tennem, hogy ameddig mi meg nem neveljük egy megfelelő szervezet keretén belül — amelyen nyugodnia V ülése 1942' november 18-án, szerdán. kell az állam berendezésének — a munkást, a dolgozót, (Nagy László: És a munkaadót!) addig niagyon nehéz ezzel a kívánsággal jönni, különösen olyan formáiban^ hogy a törvény nevelő hatásától várjuk ennek eredményét. Mert, t. Ház, hiálba plakatírozem a házak falára, hogy holnaptól kezdve becsületeseiknieki, tisztességesekniek kell lenmiök iaz embereknek, hogy holnaptól kezdve a munka moráljának kell érvényesülnie a gazdasági élet területén, ez csak abban az esetben, fog átalakulni. értékiké és .élő valósággá* ha egyúttal megfelelő módoni biztosítom a törvénynek végrehajtását is. A lényeg a nevelésen van, azon az erkölcsi és meggyőző erőn, amellyel át lehet formálni a dolgozónak lelkét és csak akkor alkalmazhatojm vele szemben a fegyelmező, kényszerítő szabályokat, ha ez megtörtént. A munka és a tőke 1 közötti viszony területén a fŐkíváJnalom az„ hogy véigre szülessék meg ennek az országnak is a »munkaialkotmlánya«, amely magában fogja foglalni a munkaviszony egész területét és végig fogja kísérni a dolgozót a nevelésen, ai szórakozáson keresztül a munka asztaláig, emberi és vagyontszerző megélhetést biztosít. Meggyőződésem, hogy a munkán keresztül a jogrendbe visszaigényelt dolgozó nem fog feszítő erőt jelenteffii a társadalmi élet területén és válságos időkben nem fog veszélyes feszültséget okozni a nemzet mellkasain. T. Ház! A másik gondolat, amely a vagyoni jogokban való részesedés lehetőségét az új jogfejlődés útján biztosítaná, a tulajdonjog kérdésének megfelelő szabályozása és a mai korszellem szerint való felfogása. A tulajdon nemcsak < vagyoni jog, nemcsak szerzési és öröklési jog, hanem a tulajdon, cselekvő és kezdeményező erő, a tulajdon teremt, fejleszt, értékeket és javakat szaporít. A mi _ jogrendszerünknek különösen két niagy hibája van. Az egyik inkább már a múlté és ez az, hogy magára hagyta az egyént életküzdelmében és nyoimiorában, és ott követelt erkölcsi edzettséget és helytállást, ahol az lehetetlen volt. (Nagy László: Teljesen így van!) A másik az, hogy a magántulaj donnák, a tőkének érvényesülését lehetővé tette olyatni formáiban, hogy munka nélkül a dolgozó rovására mérhetetlen; jövedelmet és hatalmat nyerjen (Ügy -van! ügy naß! a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Kizsákmányolás!) a nemzet életében. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem vagyok tőkeellenes-. Ellenkezőleg: felfogásom szilárdan az, hoigy tőke nélkül nines termelés (Nagy László: Helyes!) és meg kell őrizni minden időkben a tőke magántulajdoni jellegét (Nagy László: Mi is ezt mondjuk!), de meg kell" szüntetni azt a lehetőséget, hogy munka .nélkül óriási jövedelmet biztosítson a dolgozó rovására és korlátozni kell azt a hatalmi erőt is, amellyel a részvénytársaságok és különösen a kartelek jogrendszerünk folytán a közérdek rovására rendelkeztek. _ A. tulaidon új színt, új jelleget, új tartalmat kapott, a mai idők korszellemének megfelelően. 'Ez a tulajdon közösségi j'ellege és cselekvő formája, röviden: a tulajdon szociális funkciója. Beszédidőm lejárt, ezért ennek értelmétől és különösen gazdasági vonatkozásáról a pénzügyi tárca keretében fogok megemlékezni,
