Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Âz országgyűlés képviseÍőházának 3Ô8. kat szintén csak helyeselni tudom. A mostani idők szellemének és erkölcsi felfogásának megfelelő ' rendszeres új büntető törvénykönyv öszszeállítása előtt is szükségesnek mutatkozik azonban egyes kérdések sürgős szabályozása.. A házasságon kívül született gyermekről való gondoskodást, amennyiben a természetes apa rosszhiszemű lenne^ büntető jogszabályozással kellene kikényszeríteni. Hányszor megtörténik, hogy a jómódú természetes apa mindent elkövet, hogy ne fizessen gyermektartást! Az ilyent, büntető szankcióval kell sújtani. A családvédelem tekintetében is fokozottabb mértékben kell felfigyelni. Aki családját minden indok nélkül elhagyja, aki családjáról nem gondoskodik, jóllehet módja van hozzá, szintén büntető eljárás alá vonandó. Meg kell itt állapítanom azt is, hogy a határátlépéssel kapcsolatos büntető szankciók igen enyhék. (Ügy van! a balközépen.) Ezeknek a büntetését súlyosbítani kérem. Megemlítem, hogy Romániában a határátlépést halál lal büntetik. Az indokolásban az egyes rendeletek felsorolásánál kimaradt egy igen iontoä rendelet éspedig a lakások és egyéb bérelt nelyisegek jogviszonyának rendezésére vonatkozó y77>/ly4l. M. E. számú rendelet; A gyakorlat megmutatta, hogy ennek a rendeletnek soie intézkedése kiegészítésre, illetve módosításra szoruio. A rendelkezésemre álló rövid idő miatt nem áll módomban részletesen foglalkozni a_ kérdéssel és rámutatnom arra is, liogy a bérlők további védelemben részesítendők, de alkalmat fogok keresni, hogy ezekre az illetékesek figyelmét felhívjam. A költségvetés indokolása .megemlíti a munkaképtelenné vált ügyvédekről es a meghalt ügyvédek hatramaradottairól vaio gondoskodásra hivatott Országos Ügyvédi Gy

aînés Nyugdíjintézet szolgáltatóképességének megfelelő biztosítása és fokozása erdekeben alkotott 1942 : XIII. tc.-t, amely az ügyvédi kar hozzájárulását teszi kötelezővé. Ezt a törvényt az Erdélyi Párt is helyeslőleg megszavazta annakidején, de legyen szabad — ha már az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet alapjának növelésénél tartunk — rámutatnom egy konkrét esetre, amely alkalmas lett volna arra,, hogy az erdélyi ügyvédek vagyoni helyzetén segítsen, illetve az említett intézmény alapjának növelését és fokozását előmozdítsa. Ez az úgynevezett kolozsvári telekkönyvi nyomda ügye, amely nyomda egy kissé furcsa körülmények között került egy magái vállalat tulajdonába. A kérdés megértéséhez tartozik és tudni kell azt, hogy a román megszállás kezdetén, mivel Romániában akkoriban a telekkönyviéin tézmtóny ismeretlen volt, az Erdélyben lévő telekkönyvek fenntartásáról az állam ^egyáltalán nem gondoskodott, költségvetéséből teljesen 'kihagyta. Ezért aa ügyvédek önként határozták el, hogy a telekkönyvi intézményt saját erejükből is fenntartják és minden egyes / telekkönyvi beadvány után, ennek értékével arányban álló önkéntes adományi úgynevezett telekkönyvi díjat fizetnek, minden kormányzati jóváhagyás nélkül. Az ingatlanforgalom megnövekedése folytán már az első esz* tendőben a befolyt önkéntes adományok öszszege Erdélyben többmillióra rúgott és mivel pénzfelesleg állott elő, így született meg az ti gondolat, hogy ebből a pénzből ©gy nyomdát, majd pedig egy levélboríték-gyárat, egy könyvkötészeti műhelyt és gépiekkel felszerelt ütése 1Ô4Ê november iS-án, szerdán. 479 asztalosműhelyt állítsanak fel, amely vállalkozás ugyan bejegyezve nem volt, iparigazolvánnyal nem rendelkezett, die tényleg dolgozott, éspedig a kisipar körét meghaladta. Az ügyvédek pénzéből összegyűjtött vagyonkompiexum a keletmagyarországi és erdélyi ügyvédi kamarák tulajdonát képezte és azt a kolozsvári ügyvédi kamara által kiküldött bizottság kezelte. Mivel a vállalkozás ügyletkötésekkel is járt, perbe is keveredett és ennek során — román szellemtől áthatva — az ügyvédi kamarák védekezésükben azt állították, hogy nem tulajdonosai a nyomdának. (Derültség.) A kolozsvári kir. törvénysizék azonban a P. 1407/1929. szám alatt a» Lignaria Rt. felperes által folyamatba tett perben jogerősen megállapította, hogy igenis az ügyvédi kamarák jogos tulajdonosai a nyamdlának és a többi vállalkozásnak. Meg kell itt jegyeznem azt is. hogy a nyomda rengeteg nyomtatványt szállított a román állaimnak, a román állam azonban a nyomtatványok ellenértékét máig sem fizette meg és többmillió lejjel adósa maradt a nyomdának. Az önkéntes adományokból és a nyomda jövedelméből később megvásárolták a szovátai fürdőtelepen lévő telkeket, amelyek a 3536. és 3352. számú telekkönyvekben vannak nyilvántartva és amelyekre 1928-ban. illetve 1930-ban kétemeletes hatalmas villaépületeket emeltek. Az első emeleten 65 szoba, a második emeleten 45 szoba van. 1930-ban építették a hétszobás és alagsoros villát is. Ezek is a bírák egyesületének nevére kerültek. A megszállás megszűntekor, a béesi döntés után, a románok a nyomdának egyes darabjait elvitték ugyan, de a nyomda még mindig használható állapotban maradt. A kolozsvári ügyvédi kamara sokszor sürgette a kérdés tisztázását az igazságügyminisztériumban, amíg egyszerre csak arr

a ébredt, hogy az egyik kolozsvári nyomda és műintézet elszállíttatta saját helyiségeibe a nyomda egész felszerelését. Sürgető kérdésekre kiderült, hogy az igazságügyminisztérium a nyomdát odaajándékozta a miniszterelnökségnek, a minisizter elnökség pedig — minden ellenérték nélkül — átadta egy kolozsvári Tiyomdaműintézetnak. 1942 március 2-án, aiz akkori miniszterelnök, a kolozsvári ügyvédi kamarához intézett leiratában azt írja, hogy az átvevő nyomda a »köz, javára« fogja a megmaradt telekkönyvi nyomdát fel használni. Hogy a »köz javára« kifejezés hogyan értendő, nem tudom, mert ez »a nyomda kereskedelmi társaság. Az igazságügyminisztérium a maga részéről sorozatos jogszabályokra és tényekre hivatkozik, hogy a nyomda aizi ügyvédeknek csak használatában volt, de annak tulajdonjoga őket nem illette meg, . nevezetesen hivatkozik! a 717/1923. sz. román igazságügyi rendeletre, az B2Z február 26-i törvény 107- §-ara, a 4814/1927. sz. igazságügyi rendeletre stb. Nem akarok itt yitába szállni és az ügyvédek igazát vitatni, elég az, hogy m,aga a nyomda használati joga is valamit csak jelentett az ügyvédek részére. Igaiziságos és tárgyilagos vagypk tehát, amikor arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy az erdélyi ügyvédek nevében járuJjon hozzá a telekkönyvi nyomda ellenértékeképpen az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet alapjához egy jelentékenyebb összeggel. A királyi bíróságok és vádhatóságok működésével kapcsolatosan megállapítja az indo75*