Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 3Ö8, Akkor benne leaane!) Ez egy erkölcsi kérdés. Az más kérdés, hogy ki lenne benne. Én nem voltam meg kormányon, már csak azért sem lehetnék benee. (Horváth Zoltán: Liberális je­lölt volt a képvújselötarsam!) Hiába tetszik próbálni ezzel a régi mesével előjönni ez nem érdekel senkit sem. (Horváth Zoltán: Én nem jöttem elől — Zaj. — EMÖK csenget.) A cél az, hogy egy tisztuitabb közéleti erkölccsel,, tisz­tuitabb szellemi felfogással álljunk; szemben, ezt pedig nem lehet megtalálni a mai jog rend­szerében sem úgy ahogy szeretnénk. . A közéleti erkölcs egyik lényeges alkat­eleme az összeférhetlensiég ügyet Tény, hogy az összeférhetlenség ügye» mint az előttem szólott t. képviselőtársam mondta» ia Házi elé került Mint mélóztatnak tudni, két bizottság is tár­gyalta, egy nagyobb, egy 27 tagú és egy ki­sebbkörű bizottság. Sokáig ültünk együttl A felsőház is kiküldött bizottságot. Ezek a bi­zottságok tárgyaltak, ankétoztak, meg voltak adva az alapelvek» azonban mint a Zsitvay-féle összeférhetlenségi törvényjavaslatból nem lett törvény, úgy éhből a javaslatból sem. És nem is lehet» Nem lehet pedig azért, mert jogászilag egy kérdést megalapozni és megfogni csak úgy lehet, ha a tényállás adva van hozzá. Ad­dig, amíg nemi tudjuk, hogy kik, hányan, és miért összeférne tlenek, addig a ruhát nem lehet megcsinálni rá, mert hiába hozunk egy törvényt» ha kiderül hogy az egyik képviselő­nek van 25 igazgatósági tagsága» de mindegyik csak 200 pengős, a másiknak pedig van egy és .az 15.000 pengő jövedelemmel jár. Az egyik szállít az államnak, a másik nem. Ilyenmódon és ilyen alapon tehát, ha, az összeférhetlen­ség tényállását nem állapítják meg, ebből a tervezetből soha ebben a parlamentben össze­férhetlenség törvény nem lesz,. Addig pedig, amíg az összeférhetlenségi törvény nincs meg­alkotva, közéleti erkölcsről beszélni szintén tel­jesen merő fikció. (Horváth Zoltán: Egyiknek # se legyen igazgatósági tagsága!) T. Ház! Tulajdonképpen egész törvénytá­runk át és át vam szőve liberális elemekkel, ezeket a liberális élet szülte meg az osztrák jog szolgai fordításai. Az előttem szólók be­széltek a kereskedelmi törvényről de mindaz nemcsak a 67 éves megöregedett kereskedelmi törvényre vonatkozik, hanem vonatkozik min­den törvényalkotásunkra, mert hiszen az el­múlt korszak,, amelynek lehetnek kétségtelenül jó és helyes oldalai is, amely azonban homlok­térbe az egyént állította, feltételezte, hogy az egyén az jó, hogy az egyén mindenit keresztül tud vinni és ennek szolgálatába állította az egész törvényhozást is. Ez a humanista,, libe­rális felfogás azután áthatotta mai törvényein­ket is, áthatotta a törvényjavaslatokat, átha­totta a büintetőtörvényeket is„ és ezektől csak ágy tudunk szabadulni, ha új és friss sziellQr met viszünk bele ezekbe a törvényékibe jog­alkotásunk terén. A liberalizmustól ma sem tud a kormány zat megszabadulni. A liberalizmusnak egyik tipikus szülöttje a zsidókérdés. A magyar nép, akár földmíves, akár földbirtokos, akár intel­lektuel, akár egészen egyszerű ember, nem tud együtt élni, nem tud konkurrálni azzal a faj­tával, amelyik évezredeken keresztül más er­kölcs jegyében élt. Nem tud érvényesülni mel­lette az egyenlő elbánás szerint. Ez vetette M a zsidókérdést. Kérdem már most, hogy meg­oldást nyert-e a zsidókérdés, vagy sem? Erre felsorolják a törvényeket» csakugyan van egy ' ülése 1942 november 18-án, szerdán. ilt csomó törvényünk, de a zsidók Európában ténylegesen Magyarországon érnek a legjob­ban, Magyarországon tenyésznek ki, még laian tt vajéban sincs olyan nataimuk. mint Magyar­országon, íredig eieg sok zsiootörvenyünK van. Ezek azonban nem oldják meg a zsidókérdést, nem is oldhatják meg, mert az a szellem és az a humanista liberális felfogás, ameiy torvé­nyeinket átnatja, mindig az embert, az egyént helyezi a kérdések homlokteréhe. ahelyett, Hogy a közösseget helyezné előtérbe és így al­kotná meg a törvényeket. itt van kérem a zsidókérdés ügyvádi vo­natkozása, amely nem ügyvédi kari, nanem egyetemes nemzeti érdek. Uiyan sokat beszel­tünk mar róia, nogy szinte kényelmetlen, es kellemetlen énhez a kérdesnez hozzányúlni. Ha a kormánynak az lett voma a célja, nogy meg­oldja a kérdést, akkor egy átiogó egységes zsidótörvényt kellett volna alkotnia, newiptiuig kuiönhöző szántóitokat csinálni a kuionoözo területeken, ismerem az igazsagügymimszier úrnak o tekintetben elfoglalt, szazszazaiekig korrekt és helyes álláspontját. Tudom azt is, tiogy az igazságügy miniszter úr előterjesztetne a miniszterelnök urnák a zsidókérdés ügyvédi vonatkozásának megoldását. Tudom azt is, hogy az volt a kilogas: vannak más íontosabb kérdések, amelyek előbb valók, mint a zsidók hadmentessegi adója, a zsidók vagy on váltsága stb. Kérem, ezeket a kérdéseket nem lenét rangsorolni. Vagy együttesen akarjiuk és tudr juk megoldani őket vagy pedig elbukunk ve­lük. Tévedett előttem szólott képviselőtársam, mert 3226 budapesti ügyvéd közül 2Ü50, tenát 64 százalék zsidó fajú, 14 százalék ide vagy oda, nem játszik szerepet. Az országos statisz­tika szerint több, mint 50 százalék zsidó az ügy­védek közül. De nem az a lényeg, hogy hány százalékról van szó, hanem az, hogy a közélet nem tud megszabadulni attól a szellemtől, amely ebből a magasabb képesítéssel rendel­kező zsidó ügyvédségből kiárad. És a kor­mányzat nem is akarja ezt túlságosan. Erre vonatkozólag én figyelem és gyűjtöm az anya­got, A Nógrádi Hírlapnak, tehát egy kor­mánylapnak egyik száma*, amelyet a kormány cenzora vizsgáit felül, oldalas nekrológot ír egy elhunyt zsidó ügyvédről. Megírja, hogy milyen nagyszerű ember volt és a rabbi mi­lyen nagyszerű beszédet mondott ^ temetésén. Ez mind azt mutatja, hogy az állami cenzor nem kifogásolta ezt a hosszú nekrológot, a kormánypárti lap szerkesztője pedig közzé­tette. (Gr. Festetics Domonkos: Kaposvárt sem szabad a zsidókról írni!) De ugyanígy látjuk, hogy a bíróságok a legjobb akarat és a legjobb nemzeti felfogás mellett sem tudnak szabadulni a liberális zsidó befolyástól. Rengeteg sok adatot gyűj­töttem össze arról, hogy mennyire nem tudnak szabadulni a bíróságok sem ettől a liberális zsidó befolyástól. Ha a rendeletiek magyará­zata során atrról van szó, hogy liberálisan ma­gyarázzák a rendeleteket a zsidók javára, ak­kor ennek a befolyásnak következtében így magyarázzák és a zsidók javára döntik el^ a kérdést Kezemben van egy telekkönyvi bíró­sági végzés, amely szerint Weisz Oszkárnak, a zsidó hitközség balassagyarmati elnökének ár verésen történt vételét a balassagyarmati já­rásbíróság tudomásul vette, a 10.650/1939. M. E. számú rendelet ellenére, amely azt mondja» hogy határsávban ingatlant átruházni a hatt testparancsnokság engedélye nélkül neon lehet: a zsidók javára magyarázta az 1939 augusztus

Next

/
Thumbnails
Contents