Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-294
M Az országgyűlés képviselőházának 294. diese 1942 október 15-én, csütörtökön nép, (Derültség és helyeslés a baloldalon.) ez így igaz, (Horváth Zoltán: Akkor miért akarnak zöld inget húzni mindenkire?) Kérem, én eddig semmiféle politikai kérdést nem hoztam bele a tárgyalásba, én tisztán a szakszerűség szempontjából bírálom ezt a javaslatot (Helyeslés. — Horváth Zoltán: Helyes!) és azt kérem képviselőtársaimtól is, maradjon ő is ugyanezen a vonalon. (Szölííísi Jenő: Piszkálódik!) T. Képviselőház! Megyénkint és országrészenkint vannak nálunk különbségek. Olyan nagyjelentőségűek ezek a különbségek, hogy a törvény végrehajtására is kihatnak. Másképpen, más intenzitással és más módszerekkel kell egy törvényt végrehajtanunk az Alföld tanyavilágában, másképpen kell Erdélyben és megint másképpen kell — tegyük fel — Pécsett vagy Kaposváron. Más közigazgatási szokások fejlődnek ki, simulva a lakosság egyéniségéhez, a községnek, a törvényhatóságnak, a megyének a követelményeihezEzeket a különbségeket a vármegyék ősi tradícióba sűrítették eddig össze. (Rupert Rezső: Hála Istennek» hogy már ősi tradicióról beszél!) Azt kell tehát mondanom, hogy a javaslat nem számol ezekkel a gyakorlati kérdésekkel, a helyi viszonyok sokszerűségével és az ezekből származó és igen sok értéket magábanfoglaló lokálpatriotizmussal. Utalok arra, hogy ma az egyszerű kisgazda fia ott van a járási székhelyen, a főszolgabírói hivatalban, vagy pedig a városházán, annak a kisgazdának a fia, aki ott él abban a városban és aki azt mondja: az én fiam dolgozik ott a torony alatt. Ezután azonban nemi mondhatja ezt, hanem azt fogja mondani: idegen emberek dirigálnak nekünk. (Ellenmondások a jobboldalon.) Most nem arról van szó, hogy a középosztálybeli ember hogyan gondolkozik, hanem arról, hogy egy kisgazda-ember hogyan gondo^kodhatik. A helyi és népi befolyás helyett, amely eddig a választásban érvényesült, ezután a protekció fog érvényesülni. Egy-egy Vármegye* külön egység, egy kis tartomány, egy kis összetartozandóság és sok helyen a 30 évvel ezelőtt bevándorolt embert is jöttmentnek mondják. A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy Kaposvár környékén például nem túlságosan népszerűek azok, akik nem somogyi gyökerek; Somogyban így hívják az odavaló embereket. Ez nem a miniszter úr személyére szól, mert a miniszter úr népszerű a megyéjében. Éppen ilyen büszke a származására a debreceni cívis és éppen ilyen féltékeny rá, más nagy közüiet polgára is. Éppen ezért könnyebben értik meg a közigazgatás nyelvét azok, akik ismerik magukat a közigazgatási tisztviselőket is. Vegyük most egy másik példát. Az áthelyezések ismétlődhetnek. A több áthelyezés azt fogja maga után vonni, hogy a tisztviselő elkedvetlenedik, mean dolgozik, a restianciája fel fog növekedni, az adót nem tudja úgy behajtani, mintha állandóan egyhelyben működnék. Mert hiszen az adóbehajtásnak rengeteg csinja-binja van- A jó adóügyi jegyző kivárja a kellő pillanatot, megtudja, hogy mikor van annak az embernek követelése, mikor folyik be pénze és akkor figyelmezteti, hogy: ne feledkezzék meg kend Pista bácsi az adóról sem. így sokkal könnyebben tudja az adót behajtanil Vámnak udvarias adóhivatalok, amelyek előre "közzéteszik az újságban, hogy most ezt kell ^ fizetni, most azt kell fizetni, megtalálják az utakat és nem szükséges, hogy exekució jöjjön es végrehajtással kelljen behajtani az adót. Mindez meg fog változni, ha nem ismeri a tisztviselő a népet. Ha az újonnan áthelyezett tisztviselő fogja az adót behajtani, akkor az elégedetlenségnek egész lavinája fogja ezeket a közületeket elönteni. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) De továbbmegyek és azt mondom, hogy az önkormányzatban maga a lakosság úgy érzi, hogy ő önmagát igazgatja. Éppen ezért ez az igazgatás gyorsabb, az élethez magához közelebb áll. Nem beszélek arról, hogy most a kollégiumok esetleg nehezítik ezt, de valójában az önkormányzat maga kétségtelenül gyorsítja, az élethez közelebbállóvá teszi a közigazgatást, szemben a hivatalnok bürokratikus közigazgatásával. Az előbbi, az autonómiának közigazgatása a dolgozó közigazgatás, az utóbbi pedig a parancsoló közigazgatás, Kérdezem, melyik áll közelebb magához az igazgatandó alanyhoz? Természetes, hogy a tömeg lelkéhez az önkormányzat áll közelebb. Kon ez János, a Jegyzők Országos Egyesületének elnöke érdekesen világítja meg ezt a kérdést a következőkben (olvassa): »Az önkormányzati választásban van valami lélektani kapcsolat a nép és a végrehajtó hatalom s a törvény között, amely lélektani kapcsolat még a törvény kényszerítő hatásának is megértő talajt tud csinálni a nép lelkében«. íme, egy gyakorlati ember, a, Jegyzők Országos Egyesületének elnöke így látja, ilyen fontosnak tartja a választás kérdését. Pedig nem öröm, ha valakinek, akkor elsősorban magának a jegyzőnek nem öröm a választási processzus. (Egy hang jobbfelól: • Kilincselni jár!) Az orvos a kórismét, a betegség felismerését természetesen csak anamnézissel tudja megcsinálni. A jó közigazgatási ember sem tud másképpen, _ mint történelmi, szociológiai anamnézissel eljárni, vármegyéje, városa szociális viszonyainak teljes ismeretében tudja csak megállapítani, hogy mi a teendője. Az áthelyezett tisztviselő gyökértelenül, tájékozatlanul, idegenül áll új állomáshelyén. De tegyük fel, hogy egy-két év alatt belejön a dologba, tegyük fel, hogy meggyökeredzett. Vezetheti-e azonban nyugodtan a községet, várost vagy vármegyét és alkothat-e ott maradandó, nagy, megfontolt, tervszerű, előrelátó, évtizedekre szóló alkotásokat akkor, amikor állandóan a feje felett van az újabb áthelyezés lehetősége. (Egy hang a szélsObaloldalon: Damoklesz kardjai) Egy-egy önkormányzat ' élete, fejlődési etappja nem egy-két év, hanem tíz-húsz-harminc év. Egy emberöltő kell ahhoz, hogy egy törvényhatóságot előbbre lehessen vinni. Ezzel a törvényjavaslattal megszűnik az alkotó nagy polgármestereknek és alispánoknak az ideje, akik rányomták alkotásuk begyeset a maguk közösségére. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezután ez nem lesz lehetséges, mert bármely pillanatban áthelyezhetik őket, az ilyen közigazgatásban pedig nincs munkakedv, nincs szándék és nincs tervszerűség. Az ilyen alkotó tisztviselők helyébe beülnek az egy-két évre odarendelt percemberkék és talán éppen két áthelyezés utazási fáradalmait pihenik ki abban a közigazgatási székben és ezért nem alkothatnak nagyot. T. Képviselőház! Ezek itt a mi komoly aggodalmaink, s az az álláspontunk, hogy ezeket a kérdéseket valamiképpen mégis csak ' rendezni kelH». (Zaj. — Horváth Zoltán: Látom,