Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 1942 november 17-én, kedden, 435 mutat. Méltóztassanak elképzelni, mennyire terjedhet ki az iparügyi miniszternek az ipari szakoktatás ellenőrzésére irányuló jogköre, ha ezt a kérdést meg lehet oldani évi 19.500 pengőből! (Ügy van! Ügy van! a középen és half elől.) Ahhoz, hogy győzedelmesen fejezzük be a háborút és még inkább ahhoz, hogy a békét győzedelmesen megnyerhessük és a magyar jövőt komolyan és teljes keresztmetszetében, tetőtőltalpig, tehát az alapjától felfelé új módon felépíthessük, elsősorban komoly személyi utánpótlásra és azután kellő eszközökre van szükségünk. Ezekre kívánok rátérni! (Rapcsányi László: Sokminden másra is szükség van!) Az embergazdálkodásnak egyik legelemibb parancsa az, hogy onnan vegye az embereket, ahol vannak és oda vigye, ahol azok hiányzanak. Nem szabad jótékonykodás örve vagy színe alatt területeket kiüríteni. Gondolok itt a Székelyföldre (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ós azokra a székely tanoncokra, (Mester Miklós: Helyes!) akiket jószívűsködés címe alatt szerteszéjjel vittek az országba. Itt nem jelentenek hasznot, de odahaza nagy kárt és hiányt jelent a távollétük. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Végeredményben ezzel igazán nem vitték előre az ipari utánpótlás kérdésének intézményes megoldását. (Közi Horváth József: A székely lányokkal ugyanezt csinálták ! — — Ügy van! balfelől.) Arról nem is beszélek. Marosvásárhelyen a megszállás ideje előtt 2000 önálló iparos volt. A román pénzügyi politika az önálló iparosoknak ezt a számát lenyomta valami 600-ra, vagy 800-ra, mert hiszen ezeket a független mestereket kellett először tönkretenni. Marosvásárhelyt riia magának az odavaló iparosságnak sincs elég tanonca, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) mert nincs elég tanonc számára elhelyezési lehetőség. A múlt' ban a román adóztatási politika ugyanis tönkretette őket és most sem elég erősek ahhoz, ho^y a korszerű tanonctartási terheket viseljék. Ugyanakkor mi az orstzág minden irányába szétszórjuk a székely tanoncokat. Még a Bácskába is jut belőlük. Azt mondhatnám, ezek a gyermekek elvesznek a székelység számára és nem lesznek a magyarságnak teljesértékű hasznára, inert önmagukra maradnak. Más világba, idegen világba szakadnak, a r helyett hogy azt csinálnák velük, hogy intézményesen, már most a hatósági munkaközvetítés meg indításától függetlenül is, ha kell, a meglévő intézményeket, például a leventeintézményt felhasználva, országos katasztert készítenének arról, hol is van sokgyermekes család és minden vidékre, elsősorban a magyar vidékeket figyelembe véve, a sokgyermekes családokat számbavéve, okos, elosztó emberpolitikát, ember-tanoncgazdálkodást űznénk. T. Ház! Örülök, hogy Közi Horváth t. képviselőtársam, elmondotta, hogy nem feltétlenül kellenek emeletes és százakat befogadó épületek, mert az úgynevezett »családi otthonok« igazán sokkal kedvesebbek és bensőségesebbek, mint ezek a nagy »behemót tanonckaszárnyák«. Nincs tehát semmi akadálya annak, hogy egy kis állami segítséggel, a honvédelmi törvény lehetőségeit kihasználva, még a mai időkben is igénybe vegyenek olyan nyolc-tíz szobás pesti lakásokat, amelyekben mindössze egy-két ember lakik. Ha ezeket kisajátítanák cs azokba szobánként három-négy-öt tanoncot . elhelyeznének, méltóztassanak elhinni, hogy; alig egy-két év leforgása alatt két-három- vagy négyezer embernek lehetne nyugodtan hajlékot adni csak Pesten! Ehhez nem szükséges a túlságosan várt béke, sem pedig egy új pénzpolitika. (Közi Horváth József: A miniszter úr is látta, hogy milyen szépek, kedvesek ezek a tanoncotthonok!) T. Ház! Ott van egy másik kérdés, a marosvásárhelyi állami tanoncotthon kérdése. Ebbe mindössze 220 ember fér bele. Amikor a nyáron tanoncutánpótlási körutat tettem, mint a főváros» meghívott szakértője, azt láttam, hogyan lehetne ugyanazon a helyen egycsapásra megkétszerezni a férőhelyeket. Ez a tanoncotthon modern épület, magas termekkel. Nem gondolhattak arra, hogy emeletes ágyakat helyezzenek el az eddigiek helyett. Pedig a konyha bírná az élelmezést, mert a tanoncok csoportokban étkeznek s így egy csapásra 200 tanonc helyett 400-at helyezhetnének el. Ma ugyanis a tanoncotthonok a kultuszminiszter hatáskörébe tartoznak, A kultusizr miniszter elsősorban a művelődés, a vallás, a vallásoktatás őre s nem vehető tőle rossznéven, hogy elsősorban a maga munkasíkjának gondozottjait fogja jobban ellátni. Elnézést kérek, biztosan ért hozzá, de mégsem tartja szívügyének úgy, mint az az iparügyi miniszte^ akihez tartoznék az otthon kérdése. Meggyőződésem az, hogy ha az iparügyi tárcához tartozna az otthon, két hónap alatt emeletes ágyakra cseréltetnék ki a marosvásárhelyi tanoncotthonban az ágyakat. Abban a pillanatban 200-zal több székely tanoncot lehetne ezzel saját pátriájának fővárosában elhelyezni. (Helyeslés.) T. Ház! Olyan kérdéseket említek meg, amelyek tulajdonképpen határkérdések, mert ide is tartoznak, íoda is. Azért említem azonban meg hangsúlyozottan, hogy kérve kérjem a miniszter urat, tartsa rajtuk a szemét. Itt vannak azok a tanonciskolák, ame; lyek pompásan beváltak a megszállás alatti időben, azok a körzeti iskolák, amelyeknek megközelítéséhez az iparügyi miniszter úr, mint kereskedelemügyi miniszter, hallatlan nagy vasúti kedvezményeket adott. Hiszen öt fillérért utazhatnék a tanonc a körzeti iskolába, ha működnék. Tudniillik negyedik esztendeje a belügyminisztériumban fekszik a körzeti iskolák községi hozzájárulását celzó fenntartási rendelet azért, hogy a törvényhatósági határokon túl a szükséghez képest a községekre lehessen kivetni a körzeti iskolák fenntartási költségét. Négy éve ide s tova, még min dig nincs elintézve a kérdés. (Zaj.) Kérem a miniszter ' urat, méltóztassék az elintézést illetékes helyen megsürgetni. (Kapesányi László : Ez jellemző!) Kérem a miniszter urat, az átmeneti gazdaság idején méltóztassék gondolni a főhivatású tanonciskolái! tanárképzésre, mert komoly eredményekkel addig, aomág arra nevelt főhivatású tanáremberek mán csenek, elérni nem lehet. Az új tanár gyakorlati esztendőt is köteles legyen a műhelyben tölteni. Addig nem képzelhető ©1, hogy tanoncképzésünk európail színvonalra, sőt belső színvonalban arra a helyre kerüljön, amely az európai jövőt biztosítja, amíg gyökeresen nem rendezzük a tanoncképzést. T, Ház! Az embergazdálkodás után legyen szabad megint egy ilyen határkérdést megemlítenem, a szakiskolák kérdését. Örömmel köszönteni a nagyváradi úgynevezett ailmérnöki