Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

424 Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 1942 november 17-én, kedden. gyár tömegeknek sízázezerszámra külföldre i vándorolniuk. Birtokviszonyainlklban sem valószínű, hogy máról-holnapra olyam változások történnének, amelynek következtében fel tudná venni a mezőgazdaságunk a háború után feltétlenül jelentkező munkásfeleslegeket. Iparunk • fejlesztése tehát minden körülmények között és éppen a mezőgazdaság érdekében szükséges, de szükséges a mezőgazdasági néprétegek és az egész ország nyugalma érdekében is. T. Ház! Az ipari költségvetést a kormány általános politikai vezetése iránt érzett biz álmatlanságomnál fogva nem fogadom el, mégis a miniszter úr ixáflit, mint egy szakminisztérium vezetője iránt úgy én, mint pártom, teljes megértéssel vagyunk, s méltányoljuk mindenkor nehéz körülmények között végzett munkáját. Tehát mi is, mint mindenki, örömmel leszünk segítségére abban, hogy a magyar ipart, amely az országnak úgy ma, háború idején, mint a jövőbein is döntő fontosságú tényezője, minél magasabb saínvonaiLra fejleszsze ki. (Élénk helyeslés a balközéjien.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Nyilas Ferenc jegyző: Molnár Dezső! Elnök: Molnár Dezső képviselő urat illeti a szó. Molnár Dezső: T. Képviselőház! Az 1943-ik évre az ipari tárcának ez a kerekeit 74 millió pengő költségelőirányzata az az összeg, amely rendeltetésszerűen hivatott a magyar ipar fejlesztésére, ipari lehetőségeink fokozására és a jövő szempontjából nélkülözhetetlen és fontos magyar

1 ipar megerősítésére. A mai háború eredményes vitele és annak befejezése, a magyar biztonság teljes kiharcolása és az új Európában reánk váró és reánk háromló feladatok maradéktalan teljesítése fokozott munkát, fokozott áldozatot, de főképpen fokozott kötelességteljesítést és munkateljesítményt követel minden embertől, minden munkakörtől. De legelsősorban talán fokozott munkateljesítményt és munkát követel attól a magyar ipartól, amely magyar iparnak az elmúlt évtizedek nem éppen iparpártoló politikája folytán szinte alig volt ideje és lehetősége megerősödni. Ennek a magyar iparnak kell ma vállalnia és kell végeznie lehetőleg tökéletesen és zökkenésmentes en azt a munkát és azt, a feladatot, amely nem hanyagolható el, sőt lényeges tényezője a mai küzdelmek eredményes megharcolásának és a biztos jövő kiépítésének. Az elmúlt évtizedek mostohasága és szűkmarkúsága után, amikor azzaft a jelszóval, hogy mezőgazdasági ország vagyunk, felesleges, 1 szükségtelen, sőt egyenesen luxusszámba menő volt a magyar iparfejlesztés, ma ennek a magyar iparnak óriási és kettős feladatot kell megoldania. Kettős feladatot kell megoldania, mert a rendelkezésünkre álló nyersanyagkészletből tökéletesen fedeznünk kell háborús ipari szükségleteinket, amelyek nélkül természetesen a háború eredményes vitele lehetetlen. Emellett azonban a jövőre nézve egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a békeipar termelése intenzitásából minél kevesebbet veszítsen. Csak így és csak ezzel az iparpolitikával lehet nekünk reményünk arra, hegy a háborút eredményesen megharcolva, zökkenésmentes en tudunk áttérni egy tökéletes és teljes békeipari termelésre és tudjuk megoldani ma- ! radéktalanuil az új Európában, Európa új gaz- ' dasági rendjében majd reánk háramló feladatokat. Mindezeknek meggondolása mellett feltétlenül helyes és feltétlenül reális az iparügyi kormányzatnak az az iparpolitikája, amely a háborús ipar teljesítményének a maximumra való felfokozása mellett, egy pillanatra sem téveszti szem előtt a békeipar foglalkoztatásának és ' a termelésnek mellőzhetietlenségét és fontosságát, ami különben is a múlt tapasztalatai állapján egyáltalán nem elhanyagolható tényező a teljes és tökéletes győzelem kiharcolásához. Ha ma ennek a tárcának a költségvetését nézzük, ha olvassuk az indokolás megállapításait, terveit és a jövőre vonatkozó céljait, akkor eloszlik a múltban meglévő az az aggodalmunk, amely mindig a magyar ipar mostoháságát tükrözte szemeink elé. Nem akarom egy pillanatra sem kétségbevonni azt, hoigy mi természeti és területi adottságaink alapján és folytán fokozottan mezőgazdasági ország vagyunk és 'mezőgazdaságunk intenzív és korszerű fejlesztésének elhanyagolása és elmulasztása vétkes könnyelműség lenne, de e mellett állítom azt is, hogy ugyanolyan hiba, ugyanolyan vétkes könnyelműség, sőt a nemzet jövője elleni merénylet lenne, ha a helyi és természeti adottságaink dacára iparunk fejlesztését, teljesítőképességének f elf okozását és megerősítését elmulasztanék. Ha valamikor, akkor a mai idők, amikor szükségleteinknek ki. vülről való fedezése erősen korlátozott, sőt bizo nyos esetekben teljesen lehetetlen, mondom, ezek a háborús idők a napnál is fényesebben igazolják és bizonyítják, hogy a maximális önellátásra való törekvés mezőgazdaságilag éppen úgy, mint iparilag nélkülözhetetlen és el-, engedhetetlen szükségesség a nemzeti erőkifejtés felfokozása, a nemzeti függetlenség megóvása és biztosítása érdekében. Ha azt akarjuk, hogy elérjük nemzeti céljainkat, ha azt akarjuk, hogy biztos jövőnek nézzünk elébe és ha azt akarjuk, hogy az új Európában a bennünket megillető helyet nocsak elfoglaljuk, hanem méltóképpen be is töltsük, akkor iparunk fejlesztése, iparunk teljesítőképességének a maximálisra emelése legelsősorban nemzeti kötelesség. Ez a kereken 74 milliós költségvetése az iparügyi tárcának, amely ebben a számban sajnos, álig tesz ki többet, mint 25 százalékát a földmívelésügyi tárca költségvetésének, ezt a célt kell hogy szolgálja és kell, hogy mindazok a tervek, mindazok a célok, amelyek az ipari tárca indokolásában egymás mellett felsorakoztattak, maradéktalanul és minél előbb beteljesedjenek és valósággá is váljanak. Hogy azonban ezek az iparfejlesztést célzó tervek beteljesedjenek és valósággá is váljanak, ahhoz nem elégségesek, t. Ház, csak törvények, nem elégségesek csak rendelkezéseik, hanem ehhez feltétlenül és első sorb an emberekre is van szükség. Emberekre van szükség, magyar emberekre, akiknek szívében és lelkében a magyar föld izzó szeretetei mellett a magyar földet mindig csak erősítő magyar ipar fanatikus szeretete is benne él és akik tudatában vannak annak, hogy a magyar iparos mennyire fontos, mennyire lényeges, nélkülözhetetlen, produktív tagja a nemzet közösségének. Nem Aladárokra van szükség a magyar ipar fejlesztéséhez, akik inkább kevesebb, mint több jövedelmükért adják el és árulják el a magyar ipar jövőjét.^ Nem érdektelen és érdemtelen, osafc a számarányt helyrebillentő igazgatók és igazgatósági tagok, hanem kiváló, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képzett szakemberek