Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. minisztérium, hogy a háborúból a békeiparra való átmenet zökkenés nélkül megtörténhessék. Ipari életünk átállítását a békegazdálkodásra gondosan elő kell készíteni, ha nein akarunk a békegazdálkodásra áttérő, a kialakuló új Európában hátrányos helyzetbe kerülni. Csak a legtervszerűbb és legalaposabb felkészültség után tudunk majd a bekövetkező tárigyalásoknál és megbeszéléseknél olyan engedményeket tenni, amelyek a legjobban meg fognak felelni a honi iparnak, vagyis amelyek majd a legelőnyösebbek lesznek. A költségvetést a kormányzattal szemben fennálló bizalmatlanságom miatt sem pártom, seim a magam részéről nem fogadom el. (Éljenzés a szélsőbdloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül! Haala Róbert jegyző: Szabó János! Elnök: Szabó János képviselő urat illeti a szó. Szabó János: T. Ház! Az iparügyi tárca költségvetésében, amely itt fekszik élőttünk, benne foglaltatik a kisipar és a nagyipar részére szükséges támogatás a további fejlődés szempontjából. . Ugyancsak /benne foglaitatlik az ipari munkaügy is, ^amelynek keretébe tartozik a munkaközvetítő, a munkakamara és a munkafelügyielőség. Hála Istennek, itt már bizonyos megoldás tapasztalható a 800.000— 900,000 főből álló magyar munkásságra nézve. Igenis, meg kell állapítanunk, hogy Magyarországon 1864-ben megszületett a kereskedelmi és iparkamara, a közjegyzői kamara megszületett 1870-ben és azóta minden egyes foglalkozási ágnak, például a színészeknek, az újságíróknak is megvan a magmk kamarája. Éppen csak a magyar munkásoknak nem volt meg (a munkakamjarájuk, , munkafeílíügyelőísér gük, és — amit elsőnek kell számítanom — a munkaközvetítőjük. Mind a három egy-egy szerv, de egy helyre tartozik, magához az iparügyi minisztériumhoz. Ha megtekintjük, milyen fejlődés mutatkozik 1940-től kezdve ebben a dologban, akkor megállapíthatjuk, hogy igenis az első lépés megtörtént még 1942-ben, az 1943^as költségvetés keretében pedig nagyobb összeggel szerepel a munkaközvetítő, ^ a munkafelügyelőség és a munkakamara, és a muinkakamarla — ami a legfontosabb, — talán •' a legkisebb összeggel szerepel ugyan, de mégis meg van benne jelölve. Meg kell állapítanom az erdélyi és keletmagyarországi munkások részéről, hogy mi az idegen elnyomás alatt már éreztük hátunk mögött a munkakamarát és ennélfogva megállapítom azt is, hogy a munkakaniara a legfontosabb a magyar ipari munkásság részére, A munkakamara magában tömöríti mind a map gyár munkaadókat, mind a magyar munkavállalókat, és ha vitás üp"vek merülnek fel, egy asztal mellett tárgyalva hidalják át azt a nehézséget, amelyet azelőtt, különösen ötven éven keresztül sztrájkok keretében tudtak megoldani vagy egyáltalában nem oldottak meg. (Pándi Antal: Szociáldemokraták vezetése mellett! — Kabók Lajos: A bányász-sztrájkot kik vezették? Ezt mondja meg!— Zaj! — Pándi Antal: Nem mi, hanem a bányászok!) Elnök: Képviselő úriak, tessék cisendben lenni! (Abonyi Ferenc: Nincs szociáldemokrácia, az_ egységokmány óta megszűnt!) Abonyi képviselő úrnak is szól a figyelmeztetés. (Pándi Antal: A bányászok csinálták, nem Ülése 1942 november 17-én, kedden. 417 mi!) Pándi Antal képviselő urat rendreutasítom. Szabó János: A munkakamara jelentette a két fél együvétartozását, a magyar munkaadóiknak és a magyar munkásságnak egy keretibe való tömörítését, amelyekben bizonyos tagszámmal szerepelnek, arányosan és minden egyesi_ vitális kérdésben a két fél együtteslen. mondja ki a döntést. Ugyanakkor nagy örmmel látjuk azt is, hogy bár a munkafelügyelőség az ország minden részében nem is állítható fel az 1943. évi - költségvetés szerint, de nagyon örvendetes, hogy az első lépés megtörtént, és hogy a hazatért Erdély és iKélet-lYtagyarország területén megvolt munkai eiügyelöségeket a magyar viszonyokhoz alkalmazták és ugyanakkor huida^ pesti viszonylatban is megalkották a munkaíelügyelőséget. Mit jelentett a munkakamara és annak önkormányzata? Jelentette azt a pártatlanságot, amelyre országos viszonylatiban szüksége van minden egyes magyar munkásnak, különösen most, háborús időkben. (Úgy van! a baiközépem-,) Ha azt mondjuk, hogy a háborús termelés szempontjából a magyar munkásság a belső , arcvonal katonája, akkor engedje meg nekem a mélyen t. Ház, hogy röviden megmondjam azt is, hogy a termelés mennyisége és minősége szempontjából napjainkban leghivatottabb a munkafelügyelő arra, hogy kimondja, hogy helyesen dolgozott-e, helyesen cseiekedett,-e vagy szabotált-e a magyar munkás. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Nem mondhatja ezt meg a munkaadó, aki még napjainkban is nagyon sok esetben liberális szellemmel van telítve, és ha egyes textil ^ gyárakban, mikor munkásaink mŰTosttal dolgoznak s egy hengerről liegöngyölődik a fonal, állandóan szakad, mindig kötözni kell, úgy hogy a békebeli termelést nem érik el, akkor egyszerűen rásüti a munkásra, hogy szabotál. A magyar munkás nem szabotál, ellenben hadianyaggal, műanyaggal kénytelen dolgozni. Ez a valóság. Ugyanakkor a felmondások tekintetében nagyon sokszor megtörténik, hogy amikor a mélyen t. iparügyi miniszter úr által lerögzített legkisebb munkabért kellene a munkásoknak kapniok, a mélyen tisztelt munkaadók egy része azt mondja egyedül ön jelentkezett? Igen, — hangzik a válasz. Két nap múlva megállapítja* hogy a rendes mennyiséget nem termelte meg, az átlagmunkás nívóját nem üti meg, ennélfogva nagyon sokszor felmondás nélkül útnak ereszti azt a magyar miunkásit, aki becsületesen^ állja a sarat úgy békében, mint háborít idején. Nagyon fontos szerep hárul tehát, a munkai elügyelőre. A munkafelügyelő az, aki minden egyes esetben, — mint ahogy mondottam —

; pártatlanul intézi a dol got mind a munkaadó, mind a munkás javára, ha vitás eset merül fel. De ha meg méltóztatnak engedni, mélyen t. Ház, elő kell vennem az állami munkaközvetítés kérdését is. Napjainkban, hála Istennek, megszületett csonka-magyarországi viszonylag ban Budapest székesfővárosban az állami munkaközvetítő, amely nagy apparátussal dolgozik, csak egyetlenegy baj van, az, hogy csonkaországi viszonylatban még sem. ama gyár munkásnak, sem a magyar munkaadónak nincsen teljes bizalma ez iránt a szerv iránt. 6 •