Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

As országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1942 november 13-án, pénteken. 385 amelyre olyan joggal büszkék voltunk _ már Baross Gábor korát megelőzőleg és még inkább azt kiövetőleg, csak erejének végső megfeszítésével,, alkalmazottainak és vezetőinek igazán eléggé nem méltányolható erőlködésével, a mozdonyparknak és a kocsiparknak a legrneszszebbmenő kihasználásával tudja kötelességét teljesíteni (Bencs Zoltán: A személyzet végső kihasználásával!). Ez azt jelenti, hogy mindent meg kell ténn/ünik abban az irányban, hogy a vasúti üzemet a jövőben is, vagy még inkább teljesítőképessé tegyük. (Közi Horváth József: Ügy van!) Mélyen t. Ház! Ez szintén átmenetgazdasági "feladta t, legyen szabad mindjárt hozzáfűznöm, hogy. ha — amint a költségvetésiben látjuk — a kormány' módot talál _ arra, hogy csonka országunk végre egyszer igazán komoly öszszeget fordítson vasúti invesztíciókra. Ez az összeg már névleges értékben közepére kúszik annak a beruházási összegnek, amelyet valaha 1912 táján Nagy-Magyarországon fordítottunk erre a célra. Nyilvánvaló tehát, a készség. _Ezt a készséget állandóan, ébren meg kell őrizni. Sőt a jövőt illetőleg még fokoznunk is kell, Hiszen minden egyes nappal, amely napon át a vasúti üzem úgy használtatik ki, mint jelenleg, az üzem egyre jobban rongálódik és ilyen körülmények között fokozottan többe kerül a helyreállítás is, die éppen így a fejlesztése is. (Közi Horváth József: Hatványozottan romlik le!) A dolognak ez a része tehát — ismétlem — elsőrendűen átmenetgazdasági kérdés. A különböző gépgyárak és más üzemek, amelyek ma részben — vagy egyikük-másikuk talán téliesen — elvonatnak békebeli termelésüktől, hivatottlak és alkalmasak lesznek majd arra, hogy a háborút követő időkben üzemüket átállítsák közlekedési eszközök, elsősorban mozdonyok személy- és teherkocsik, hűtőkocsik, tartálykocsik és egyéb gördülő anyag előállítására. Azokat az anyagokat, amelyek majd a háború után az ország rendelkezésére állanak, már jóelőre gondoskodva ezeknek a céloknak a szolgálatára kell különösen fenntartanunk, hogy a fellépő igényeket, nehézség nélkül tudjuk kielégíteni. De az is valószínű, mélyen t«. Ház, hogy bár álláspont a jövőt illetőleg is belátható időn belül töretlen lesz abban a tekintetben, hogy az autó a vasutakat nem tudja kiszorítani és azokra később is rendkívül nagy szükség lesz, mégis gondolnunk kell arra is, hogy Magyarország autóközlekedése mégis csak gyermekcipőben járt a háború előtti esztendőkben. (Közi Horváth József: A kettő egyáltalán nem ellenkezik egymással!) Nekünk törekednünk kell azzal, hogy a közlekedésnek az aránylag rövidebb távolságok vonatkozásában felmerülő szükségleteit, valamint azokat, amelyek révén odaférkőzhetünk a falusi vagy tanyai gazdaságokhoz, ilymódon becsalogatandó azokat a piac felé. szintén tudjuk kielégíteni helyi közlekedésünk , motorizálása által. Olyan igények jelentkeznek, amelyek szintén már az átmenetgazdaság keretében lesznek célszerűen kielégíthetők. Nincs kétségem, mélyen t. Ház arra nézve, hogy a magyar gépgyártás, amely kedvezőtlenebb viszonyok közt egyszer már megpróbálkozott személyautók előállításával s amely egyenesen brilliáns teljesítményeket mutat fel a teherkocsik, terepjárók, valamint harckocsik és egyéb géperejű járművek termelése KÉPVISELŐHÁZI NAPLö XV. terén, tudja a kötelességét, — ha megbízást fog kapni — akkor is, amikor majd a béketermelés szolgálatában álló autóforgalmi eszközök gyártásáról lesz szó. (Közi Horváth József: Most már saját benzinünk lesz hozzá! — Úgy van!) Mélyen t. Ház! A kérdésnek ez a része természetesen tovább sugárzik. Felmerül a probléma, vájjon a világháború végén az állam és a gazdaság abban a helyzetben lesz-e, vagy sem, hogy finanszírozni tudja az újabb meg újalbb szükségleteket. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha ennek a nagy háborúnak — amely gazdaságilag csak messze a háború után fog majd véget érni — első meneteit a magyar közgazdaság meg tudja nyerni a maga csodálatos teljesítőképességével, akkor nem kell majd aggódnunk akkor sem, amikor a további problémák rendezéséről lesz szó. Mélyen t. Ház! Legyen szabad azonban a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca kérdéseit tárgyalva, _ röviden még egy imásik gondolatkört is érintenem, sajátlagosan kereskedelmi minisztériumi problémát, amely szinte észrevétlenül került oda a magyar gazdasági élet érdeklődésének porondjára. Ott van most, s ott is maradj mert reméljük, hogy a részletkérdések legjobb megoldásait meg fogjuk találni. A tulajdonképpeni kereskedelem kérdését kívánom érinteni. Nem szólok ezúttal a külkereskedelmi szolgálatról, amelyet illetőleg a jelenlegi viszonyok mellett ón is a legszerencsésebb megoldásnak tartom azt, hogy a Külkereskedelmi Hivatal értelemszerűen megint a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe soroltatott. De szólni kívánok magáról a kereskedelemről, a kereskedők társadalmáról, amelynek problémái a magyar sorskérdések közé tartoznak. Mostt folyik le a hatalmas küzdelem, a nagy harc, amelynek középpontjában a kereskedelem struktúrájának átalakulása folyik, olyértelmű átalakulása, amely a kereskedelemnek nagyobb, közép és kisebb pozícióit olyan kezekbe adja át, amelyek régebben a kereskedelemben talán személy szerint nem. tevékenykedtek, de amelyekben mindén bizonnyal mutatkoznak a.z egykor híres-neves, sok száz évvel korábban Európaszerte ismert magyar

# kereskedelemnek atavisztikus visszautaséi, jelezvén, hogy az ősöknek nem érdemtelen utódjai azok, akik manapság a kereskedelmi pályába bekapcsolódnak. Mélyen t. Ház! A kereskedelemnek ezt a reneszánszát annál is inkább nagy örömmel köszöntöm, mert sajnos, a magyar társadalom köztudatába sokáig nem fért bel© — legalább az én generációméba nem és az. azt megelőzőébe sem, — az a meggy őzödé®, hogy a tőkegyűjtésnek, sőt a szerényebb vagy nagyobb vagyonok szerzésének is egyik legbiztosabb útja, eszköze az, ha a vállalkozó megfelelő gondos f elk észülés sel. s megfelelő odaadással, és szaktudás birtoklásával iparkodik a kereskedelem valamelyik ágában dolgozni (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Közi HoryátU József: Tisztességesen!), s nem akar márólholnapra meggazdagodni (Ügy van! a baloldalon,), hanem egy élet munkájának eredményeképpen akar a maga számára olyan tőkére szert tenni amely nemcsak anyagiakban mutatkozik s amely a gyermdkeknek továbbadva. a magyar kéresizítény kereskedő cégek firmáját 61