Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
382 Az országgyűlés képviselőházának 306. T. Képviselőház! A kereskedelemügyi tárca .'tárgyalásánál én mint erdélyi ember és mint az er dély részi Hangya-központnak egyik reprezentánsa, megragadom ezt az alkalmat, hogy úgy az egész kormánynak, mint a kormány keretleni belül a miniszter úrnak erről a Helyről is az egész erdélyi szövetkezeti hálózat nevében hálás köszönetemet nyilvánítom azért a támogatásért, amelyben a magyar kormányzat az Erdélyrészi Hangyarközpontot részesíteni méltóztatott. Hogy mi volt a mi számunkra az elnyomatás 22 keserves estendeiében a Hangya-szövetkezeti, azt csak az tudhatja, aki tisztában volt és van a románság minden magyar megmozdulást elnyomni célzó törekvéseivel. Akik átélték, tudják azt, hogy mi, erdélyi emberek, tulajdonképpen az egyházak keretébe és a Hangya-szövetkezet keretébe menekítettünk minden, magyar életcélt, minden magyar életet. Azok a kis falusi Hangya-szövetkezetek, amelyek a különböző román támadásokat bátran kiáltották, méltán megérdemelték a magyar vezetőférfiak segítő jobbkezének támogatását!. És amikor a miniszterelnök úr', valamint a kereskedelmi miniszr ter úr a marosvásárhelyi épülni kezdő Hangya-hálózatot megtekintették, akkor már látták, hogy ez egészen más szervezkedés, ez altruista alapon működik és célja, Erdély gazdasági életének vezetése. Valahányszor valamely alkalommal szükség volt, arra, hogy az erdélyi gazdasági élet szerkezetébe bizomyos lüktetést vigyünk bele, akkor mindig a Hangya-szövetkezet volt az, amely odaállott és vállalta a vezetést. Amikor még nem is volt állatértékesítés, azért, hogy az erdélyi kisgazdák a maguk állatait ne legyenek kénytelenek piacra dobni, az. Erdélyrészi Hangya-központ állatértékesítési előlegekkel sietett a gazdák támogatására, és elérhette azt, hogy a kisgazda az általa hizlalt és leölt állatot sokkal értékesebbem adhatta tovább, min thai ezt a nagyobb tőkével rendelkező zsidó vállalatok! vették volna át. Újabban, éppen a folyó esztendőben Programm jává tette az erdélyrészi Hangya az erdélyi gyümölcsök értékesítését. Nagy nemzeti vagyont ment meg ezzel az elpusztulástól ós sokszor egészen gyermeki munkaerőt, amely a közgazdasági tie: Den szinte láthatatlanul elveszne. Tehát gyermeki munkaerővel az emberek tisztességes jövedelmi forrást tudnak biztosítani ilyenmódon, ami a Hangya érdeme. Vegyük figyelembe azt is, hogy a vasútépítésinél a Hangya a maga hálózatával, szervezetével milyen szép segítséget tudott nyujtani és amikor más vállalkozás nem is sikerülhetett, a Hangya az első felhívásra jelentkezett és a maga jól kiépített adminisztrációjával segítségére volt a vasútépítésnek. Különösen figyelemreméltó, hogy most Medgyesfalván különböző gazdasági életünkre igen fontos üzemek létesülnek, így eeetgyár és gyümölcsiszárító üzem. továbbá osirkekeltető, libakeltető akciót indít mesr a Hangya. Mindez atzt bizonyítja, hogy amikor a kereskedelmi miniszter úr Erdély gazdasági föllendítése érdekében az Er dély részi Hangyának segítségére van, olyan vállalkozásnak nyújt segítő jobbkezet* amely a székely gazdák és a gazdasági életi előbbrevitele érdekében létesült. (Úgy van!) Legyen szabad azonban erről a helyről kérnem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az áruellátásnál szíveskedjék azt is te* ülése 1942 november 13-án, pénteken. kin tettbe venni, hogy az Erdélyrészi Hangya keretébe több mint 400 falusi szövetkezet tartozik és amellett, hogy az Erdélyrészi hangyaközpont ezt a 400 falusi f szövetkezetet szukcesszíve ellátja áruval, éppen úgy ellátja a hozzá forduló keresztény kiskereskedőket is ugyanazon az áron, mint a, saját szövetkezeti fiókjait. Tehát nem nyerészkedő vállalat az Erdélyrészi, Hangya-központ, hanem az erdélyi keresztény kereskedelem helyzetének jobbrafordításán munkálkodik. Amikor ezt le kell szögeznem, arra kell kórnem & kereskedelemügyi miniszter urat, hogy szíveskedjék a vasáruellátásra nagyobb gondot fordítani aiz Erdélyrészi Hangyaközpont keretén belül. Különösen nálunk, akik a határszélre kerültünk és a mi székely kisgazdáink most már fuvarozással kénytelenek megkeresni a mindennapi kenyeret, ezek a székely kisgazdák keservesen panaszkodnak, hogy nem jutnak vashoz és ha mégis hozzá tudnak jutni, megtörténik, hogy azi amúgy is fekete vashoz, nagyon »feketén« jutnak hozzá. Sokszor egész napot el kell tölteni vele, hogy elmenjenek egy közeli mezővárosba és ott szerezzék be aiz állatpatkoláshoz és szekérvasalá* hoz szükséges vasakat, az úgynevezett ráfvasakat. Ezért tartanám szükségesnek, ha a miniszter úr fokozottabb ellátásban részesítené az Erdély részi Hangyát, amely a maga szövetkezetein át oda tudja juttatni a vasat a kisgazdákhoz. Tisztelettel kérném a kereskedelmi miniszter urat arra is. hogy az úgynevezett bekötő vasiítvonálakat, amely a Székelyföldnek egyik életkérdése, szintén gondozásába venni méltóztassék. Van azután még egy kérdés, amellyel lehet ugyan, hogy erősen bezárt ajtót döngetek, de úgy érzem, mégis lelkiismeretem parancsolja, hogy a miniszter úr szíves figyelmét felhívjam rá. Az egyik nagyon értékes felszólalásban azt hallottam 1 , hogy a vasúti kedvezményeknél bizonyos megszorítási tendencia az uralkodó. Engedje meg az igen t. Ház és ai mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr, ha mégis vasúti kedvezményt kérek egy társadalmi osztály részére, mégpedig a magyar lelkészi kar részére, felekezeti különbség nélkül. Hallottam és jól tudora hogy régóta és különböző fórumoknál kopogtat már a lelkészi kar, hogy ezt a kedvezményt megszerezhesse. Itt meg kell állapítanom, hogy a visszatérés előtt megvolt! a lelkészeknek és családtagjaiknak a vasúti féljegyük. Amikor mi Isten különös ke. gyeimé folytán visszatértünk a mi édesanyákhoz, akkor egyezerre csak az történt, hogy a lelkipásztori kartól három hónap múlva megvonatott a vasúti féljegy. Lehet, hogy gazdasági szempontból, kereskedelmi szempontból talán megterheltetést jelenetene, ennek a kedvezménynek a megadása, de példaképpen rá kell mutatnom arra, hogy megtörténik az is, hogy egy vonattal jön egy román tanító, aki a régi világból isimeretes a soviniszta érzelmeiről, de mert a magyar áll'am őt továbbra is tanítónak alkalmazta!, kényelmesen, bele; vágja magát a II. osztályba, mert mint állami tanítónak megvan a féljegye s ugyanakkor a 22 évi kisebbségi életet átélt lelkipásztor, legyen akár rómiai katolikus, akár református, akár ágostai evangélikus, akár unitárius, kénytelen harmadosztályú jegyet, váltani. Pedig, hogy 22 év alatt mit tett a lelkipásztori
