Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

3?8 Az országgyűlés képviselőházának 3Óó\ ülése 1Û42 november 13-án, pénteken. ízben említést tettek a vasúti munkásság helyzetér ői. Ezt már nem akarom a részletekben is tovább fejtegetni, két konkrétumot azonban tisztelettel ajánlok a miniszter úr figyelmébe. Az-egyik az, hogy a vasúti baleset, vagy más ok folytán rokkantságot szenvedett -egyéneknek járadéka még ma is-ugyanannyi, amennyi, meg volt állapítva annakidején, amikor még a rokkantság történt, esetleg 8—10—15 esztendővel ezelőC Amennyiben bizonyos fizetésjavítások történtek minden vonalon,,'legalább ilyen arányban íszükséges volna ezeknek a belesetet szenvedett rokkantaknak j áru léká t ;, i s megjavítani. Nem olyan nagy összegről vau szó, de ha, valaki -megérdemli a segítséget, akkor éppen;aiz a rokkant érdemli meg,Jha a vasút szolgálatában rokkant meg. ... A másik konkrét kérésem a munkássággal kapcsolatban az, hogy aiz órabéresek sokszor 10—]5, gőt 20 esztendőt kénytelenek eltölteni ebben a minőségben, mert a rendszeresített állások száma igen kevés. Tisztelettel kérem a; miniszter urat; akitől már az elmúlt évek során mindig szociális gondoskodást tapasztaltam a munkásság részére, hogy emelje ezeknek- ,a rendszeresített állásoknak a számát és az ór ab ereseknek bizonyos idő múlva, öt, vagy bizonyos meghatározott számú esztendő múlva tegye lehe övé az automatikusan történő rendszeresítést. Összegszerűen nem fog ez ezeknek az - embereknek sokat jelenteni, de mindenesetre egészen más a, helyzete annak, aki rendszeresített állásban van, mint annak, aki órabéres. - • A kereskedelemmel kapcsolatban előttem szólott igen t- képviselőtársam a kezdő és keresztény kereskedelem panaszairól beszélt általában; Ezzel kapcsolatban lenne egy pár konkrét kérésem. Az első az, mélyen i. miniszter úr és képviselőház, hogy amíg akár a keresztény kiskereskedők, akár a nagykereskedők megkapják igazolványukat, olyan tortúrán kénytelenek átmenni, hogy az már egyenesen hajmeresztő. Nyolc-tíz hónapba kerül míg megkapnak egy kereskedő igazolványt és ennek legfőbb oka az. hogy egy hatóság sem tudja, vagy nem mondja meg. hogy milyen okmányokat és milyen adatokat kell nieki beszolgáltatni. Már láttam olyan kereskedelem- és iparigazolványi kérelmet, amely egy f élesztendeig folyt. A minisztériumnak ebben az osztályában azt mondta egy úr, hogy minden rendben van, azután jött még egy akta, hogy tessék még további 6—8 okmányt becsatolni. Az egyszerű és helyes elintézés az lenne, ha egy blankettát csináltatnának, amelyet! odaadnának minden olyan egyén kezébe,, aki kis- vagy nagykereskedői ipái-igazolványt akar kiváltani és amelyen "ott állna, hogy ezeket és ezeket az okmányokat kell beszerezned, addig be se add a kérvényt;, ha ezeket beadod, akkor elintézik.. Azután, intéznek el neki két vagy három, hét vagy" egy hónap alatt a kérvényét. így ez a tortúra, ez a várakozás nem olyan lesz, mint amilyen most. ..... ;• Ugyancsak a kereskedelemmel kapcsolatos az, amit az előttem szólott képviselőtársam a Puturával, Hangyával és egyéb ejgykezekkel kapcsolatban említett. Elsősorban a fogyasztóközönség érdekében, de a termelőközönség érdekében is állana az, ha elfogadnák azt, amit mest előterjesztek. Nevezetesen ezek az egykezek, akár a Hombár, akár az Olajmagtermelő Szövetkezet, akár más ilyen egy kezek, körzetenkint legtöbb esetben csak egy bizományossal vagy egy megbizottal dtolgoznak. Ennek következménye az, hogy nincs konkurrencia, nincs ellenőrzés, hogy hogyan dolgozik az az egy megbízott. Egy egész járást kap például a£ Olajmagtermelő Szövetkezet vagy a- Futura megbízottja és egyedül dolgozik ott. A következmény az, hogy úgyszólván tetszés szerint veszi át az árut a termelőktől. Sajnos, olyan eseteiket is láttam, amikor az átvevő indokolatlanul 15—20 pengős levonásokat eszközölt azért, mert a termelőnek nem volt hova mennie megkérdezni, hogy voltaképpen mit ér az az áru. Ugyanígy a burgonyaátvételnél is járásonkint van egy-egy ilyen megbízott, aki a maga 30—60 községét természetesen nem tudja lejárni. Nem is járja le. s így a termelők termeivényeiket nem tudják értékesíteni. (Kuhajda Vilmos: A burgonyáért felveszi a pénzt és nem szállít!)

( Ennek következménye az, hogy * amint képviselőtársam is mondja, az ország fogyasztóinak ellátása teljesen felborul, mert rossz az organizáció. Ennek egyetlen magya rázaüa az, hogy ezek az egykezek csak egy-egy emberrel akarnak dolgozni. Az volna a kérésem, hasson oida a miniszter úr, hogy minden olyan kereskedő, akinél fennforognak az összes feltételek ahhoz, hogy bizonyos cikkekkel foglalkozzék, azzal tényleg foglalkozhassék is. Amint a Hombár ki tud jelölni egy körzetben két-három albizományost, éppen úgy a többi ilyen központosított értékesítési és eladási szerv, egykéz is dolgozzék egy-egy körzetben több megbízottal. Ilyen módon sokkal jobban biztosítható az áru összeszedése és a fogyasztók ellátása s nem fog előfordulni az, ami például kész nevetség tárgya, hogy magának a közellátásügyi államtitkár úrnak a kerületéből nem tudják elszállítani a burgonyát, mert nincs, aki átvegye. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, ha a közellátás a mai tempóban és a mai módon folyik. A kereskedelemügyi miniszter úrnak ezen a téren igen nagy befolyása lehet, ha lehetővé teszi azt, hogy minden keresztény kereskedő, akinek megvan az iparengedélye és megfelelő tőkével (rendelkezik, hozzájuthai&sion azoknak , a cikkeknek az árusításához, adás-vételéhez, amelyekkel foglalkozni akar. Ugyancsak a keresztény kereskedelemnek igen nagy séirelme — amiben a miniszter úr közbenjárását kell kérnünk — az, hogy a gyárak azzal az indokolással, hogy csak régi vevőjüket tudják kiszolgálni, az új keresztény kereskedőknek a legtöbb esetben vagy egyáltalán nem adnak árut, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) vagy csak olyan minimális mértékben, amivel azok boldogulni nem tudnak. Ennek a helyzetnek az a következménye, hogy a kisebb számban még meglevő régi zsidó kereskedőket a gyárak teljes mértékben kiszolgálják, ezek megkapják az árut, az új keresz tény kereskedelem pedig a gyártól nem tud árut kapni, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloHdalon.) mert a gyár arra hivatkozik, hogy ő elsősoriban Í régi vevőit tartozik kiszolgálni. Tényleg vannak is olyan rendelkezések, amelyek a régi vevők kontingensét fenntartják és azok kiszolgálását biztosítják. Ha tehát az új keresztény kereskedelmet és ezen keresztül a magyar kereskedelmet is pártolni akarjuk, és segíteni akarjuk azt a rengeteg embert, akiket most a kereskedelmi pályákra buzdítunk, aminek folytán sokan el is indulnak ezen a pályán, akkor lehetővé kell tennünk, hogy tényleg foglalkozhassanak azokkal a cikkekkel,