Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-294
Az országgyűlés képviselőházának 294. helyesnek nem tartom. Ameddig tehát nem jön el nálunk is az új rendszer, amely az új európai korszellemnek megfelelően alkotott reformokkal Magyarországon is megalakítja az új korszellemet, addig a kormányzat részére ilyen óriási hatalmat, amely a közigazgatási tisztviselők kinevezésében nyilvánul meg, nem lehet megadni. t T. Ház! A javaslat ellen végül azért is iratkoztam fel, mert mint már említettem, hem \agyok a kormányzattal szemben megfelelő bizalommal. Eoppant veszélyesnek tartom, hogy elavult társadalmi rendszer felfogása s egy elavult nemzetpolitikai felfogás képviselője, a mai rendszer bírjon azzal az óriási hatalommal, hogy kinevezhesse a közigazgatási tisztviselőket, a tisztviselői ágban ezeket a legfontosabb szerveket. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy olyanokat fog kinevezni, akik a kormány saját felfogását viszik bele a falu» a város és a megye életébe és akiknek révén — azt gondolja — megvan a biztosítéka arra, hogy Magyarországon a régi elavult rendszert fenn tudják tartani. Én tehát nem . adhatom meg a kormányzatnak azt a hatalmat, amely az ilyen kinevezésekhez feltétlenül szükséges, amikor a kormányzatnak még az a kerékkötője sincs meg, hogy egy meghatározott szervezet ajánlatára nevezze ki a közigazgatási tisztviselőket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! E nagy általánosságban elmondott bírálat után rá kell térnem itt, a plénum előtt is egyes részletkérdésekre, mert ebben a javaslatban a nagy elven kívül olyan fontos intézkedések vannak, amelyek a legnagyobb fokban érintik a tisztviselőtársadalmat. Itt van az 5. §, amely kimondja, hogy a közszolgálat erdekében vagy a tisztviselő kérelmére, azonos minőségben más állomáshelyre bármely tisztviselőt át lehet helyezni. (Zsániboki Hál: Úgyis kevesen vannak, még kevesebben lesznek!) Ez az áthelyezés a közszolgálat minden ágában megvan. A közszolgálat érdekében át lehet helyezni tisztviselőket, megfontolandó azonban, hogy ami az eddigi kinevezéses rendszernél helyes volt, vájjon az helyes-e a közigazgatási tisztviselőknél. A közigazgatási tisztviselő nemcsak az állam feladatait intézi el azokban a közigazgtási egységekben, hanem arra is hivatott, hogy a falu,, a város, a megye népét vezesse. Ha tehát én most lehetőséget adok a kormánynak arra, hogy azt a közigazgatási tisztviselőt — teszem fel, azt a községi jegyzőt — elhelyezhesse a faluból, ezzel a kormányzat megszakítja a vezető és vezetettek közt lévő azt a kapcsolatot, amely a faluban a községi jegyző és a község lakosai között feltétlenül kialakult, megszakítja azt a folyamatét, amely alaptétele az intelligenciának, a művelődésnek» annak, hogy a jegyző a falu intel ligenciája; odakerül egy más vidékről, mondjuk a Felvidékről az Alföldre egy másik jegyző, akinek gondolkodása egészen mas és amit azt első jegyző elkezdett, azt talán teljesen tönkreteszi ez a második kinevezett vagy áthelyezett jegyző. Ezért nem helyeslem egyrészről az áthelyezést, másrészről pedig a tisztviselőtársadalom szempontjából is helytelennek tartom, hogy amikor — maradjunk meg megint,a jegyző példájánál — egy kinevezett jegyző éveken keresztül ott van a községben, ott neveli, iskoláztatja gyermekeit, megszeKÉPVISELÜHÁZI NAPLÓ ÏV. ülése 1942 október 15-én, csütörtökön. 27 rezte a helyi nexusokat, talán egy kis földbirtokot is szerzett magának, akkor a kormányzat, illetőleg a kinevező hatóság kénye-kedve sze rint áthelyezhető legyen a Délvidékről, mondjuk, a Felvidékre (Baky László: Politikai okokból!) a sík területről a Felvidékre s a tisztviselő feje felett állandóan ott lebegjen az a pallos, hogy vagy elfogadja ezt a kinevezést, otthagyja e z t a falut, ahol már gyökeret, vert és áthelyezteti magát például egy másik, meszsze fekvő vidékre vagy pedig, ha nem fogadja el az áthelyezést, nyugdíjazni kell. T. Ház! Ez megint olyan fegyver a kormányzat kezében, amelyet ebből a szempontból sem tudunk megadni. Én azon az állásponton vagyok, — ami pártprogrammunk is — hogy a közszolgálatban állók hivatási é» anyagi kérdéseinek intézményes rendeléséire van szükség és lehetetlennek tartom, hogy a közigazgatási tisztviselők fizetésük rendezése helyett az áthelyezés kérdését, vagy esetleg a javaslat szerint a nyugdíjazás veszélyét kapják. A javaslat ugyanis azt is kimondja, —- amit ugyancsak helytelenítek — hogy az ilyen kinevezést nyugdíjazás, illetve elbocsátás terhe mellett el kell fogadni. Ez megint óriási hatalom a kormány kezében s a kinevezendő tisztviselőnek mérlegelnie kell: vagy elogadom ezt a kinevezést, ami mondjuk semmiféle szempontból sem konveniál, vagy pedig ott hagyhatom megkezdett közigazgatási pályámat, mehetek nyugdíjba vagy ha nem értem el a nyugdíjigényhez szükséges időt, végkielégítéssel vagy anélkül bocsátanak el. (Zsámboki Pál: Úgyis elmegy a fele, nem marad ott!) T. Ház! A másik, amit nagyon helytelenítek a javaslatban, a 10. §, helyesebben annak (2) bekezdése, amely szerint (olvassa): »A visszacsatolt felvidéki, kárpátaljai, keleti és erdélyi, valamint délvidéki területeken rendszeresített és a jelen törvény hatálya alá eső állásokra alkalmazott tisztviselők szolgálati viszonyaira vonatkozóan a jelen törvény hatáybalépéseikor fennálló jogszabályok irányadók mindaddig, amíg az illető tisztviselő a jelen törvény rendelkezései alapján végleges kinevezést nem nyer«. Ezt a kérdést meg kell vizsgálni. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a törvényjavaslat indokolásán végigvonuló azt a tételt, amely a bizonytalanságot akarja megszüntetni — mert attól a tisztviselőtől, akinek nem biztos az állása, nem lehet jó munkát várni — ezt a tételt ez az utolsó szakasz teljesen megcáfolja, mert fenntartja a visszatért területeken az ideiglenes . rendszert, mondván, hogy ameddig szelekció útján, további vizsgálat útján — de hiszen már négy éve vizsgáljuk például a Felvidéket _— meg nem ismerjük azt a tisztviselőt, addig ez az alkalmazása csak ideiglenes és abból bármikor elbocsátható. Ez megint csak egy fegyver a kormányzat kezében, amelyet nem lehet a kezébe adni s ezért én arra kérem a t. Házat, utasítsa a minisztériumot arra, hogy hozzon egy olyan rendezést, illetőleg egy olyan törvényjavaslattal jöjjön a Ház elé, amely ezt a bizonyos ideiglenességet korlátozza, hat hónapi időhöz köti és kimondja azt, hogy a kormányzatnak az egyes megszállott területeken alkalmazott tisztviselők tekintetében hat hónapon belül nyilatkoznia kell, vájjon véglegesíti-e őket vagy sem. (Helyeslés a szélsobaloldqlon.) Ebben az esetben nem volna meg az 8
