Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-306
Àz országgyűlés képviselőházának 306. ják elérni azt, amihez ma ezek a stróhmannok máról-holnapra minden munka nélkül, tisztán esak^judáspénzért jutnak. Nagyon örvendek lannak, hogy a miniszter úr a költségvetés keretében is nagy súlyt helyez a kereskedői tanoncoktatásra, a kereskedők szakképesítésére megfelelő 1 szakkönyvtárakra és szakkönyvek kiadására» Ezek mind olyan dolgok, amelyek elengedhet étlen kellékei annak a bizonyos átállításnak. A kereskedelmet két csoportra tagozhatjuk: a kül- és a belkereskedelemre. A külkereskedelem ma nagyon is a háborúadta nehézségeknek van kiszolgáltatva, a belkereskedelem viszont szabadabban tud mozogni annaik ellenére, hogy szintén sok megkötöttséget kell elszenvednie. Örvendek, hogy a Külkereskedelmi Hivatal visszakerült a kereskedelmi tárca hatáskörébe, mert ennek a hivatalnak óriási szwepe van már most a háború alatt is, 'de még nagyobb szerepe lesz, a háború után és erre a szerepre fel kell készülnie. A belkereskedelem fejlesztése nemcsak egyedül nevelés kérdése; általában a kereskedő generációk megerősítése nemcsak nevelés kérdése, hanem hitelkérdés is. Itt is ellentétben vagyok! előttem! szólott t. képviselőtársaimmal, aki kevesli az Önállósítási Tanácsnak, és az úgynevezett 30 millió pengős keresztény hitelkeretnek akcióját. Talán én magam is keveslem, azoniban állítom azt, hogy mindazok, akik ezekhez! a hitelakciókhoz fordulnak, megfelelő képesítéssel rendelkeznek és körülményeik is olyanok, hogy támogatásra érdemesek, soha egyetlen esetben sem mentek el onnét üres kézzel, mindig a hónuk alá nyúltak ezek a kereskedelmi hitelakcióik és mindig megindították őlket a becsületes keresztény Kereskedelem 1 útján. Az átállításnál" igen fontos szerepet töltenek be a kereskedelmi és iparkamarák. Különösen az utóbbi időben nagyon sok szó esik. ezekről a kamarákról. Itt a plenáris tárgyalásokon többször hangzottak el a kamarákkal szemben" bizonyos kifogások és kívánságok. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval én is reagáljak ezekre. Óriási munkát végeznek a kereskedelmii és iparkamarák. Feladatkörüket szinte azt mondhatom, hogy képtelenek ellátni a mellett a szűk lehetőség mellett, amelyet a kereskedelmi kormányzat mai helyzetükben részükre nyújt- Feltétlenül csak dologi és személyi kiadásaik növelésével^ lehetne csak elérni azt, hogy valóban hivatásuk magaslatára emelkedhessenek és úgy tölthessék be azt a szerepkört, amelyre őket) predesatï' nálja bivatottságuk és a nemzeti gondolat is. Sajnos, megtörtént az, hogy most, az 1942. év végén sem Ikapta még meg néhány iparkamara a költségvetését. A folyó évi költségvetést! Méltóztassék elképzelni, hogyan tudjon az t a kamara dolgozni, amikor a költségvetési év végén még nincs a kezében a jóváhagyott költségvetés ? A 11 fcamara közül talán három vagy négy van még ebben a lehetetlent áldatlan állapotban. Az illetékkulcs megállapításánál is kérném a miniszter urat, hogy a helyzetet jobban tanulmányozza és megfelelő gesztussal méltóztassék intézkedni. Hogy például most csak az erdélyi kamarákról beszéljek, a nagyváradi kamarának jövedelemadóalapja ' majdnem a három) millió pengőt éri el és ennek megfelelőéin, ille'tékkulicsiáit a kereskedelemügyi miniszter úr 5*5%-ban volt szíves javaslatba hozni. A kolozsvári kamara jövedelemadóalapja ülése 1Ô4È november 13-án, pénteken. 36a több, mint 2 millió pengő s ott 95 százalékos kamarai illeték-kulcsot javasolt a miniszter úr. A székely kerületi kamarának a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamarának adóalapja alig éri el az egymillió pengőt és mégis csak 8 százalékban javasolta a miniszter úr az illetékkulcsot. Bátor vagyok felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy az erdélyi kamarák óriási, fokozottabb feladatot teljesítenek, mint az ország bármelyik más kamarája, mert nekik vissza kell állítaniok a kereskedlelembe vetett hitet, bizalmat és amellett a nemzeti feladatot éppoly mértékben kell teljesíteniök, mint az ország bármely kamarájának. Ha lehet fokozni ezt a feladatkört, akkor a székely kereskedelmi kamara feladatkörét kell elsősorban kiemelnem, mert nagyon jól tudjuk, hogy a román megszállás alatt' a Székelyvidék volt az, amelyre az idegen hatalmi apparátus teljesen ráfeküdt, elsősorban azt akarta elszegényíteni és ennek következményeképpen megfosztani a nemzeti élet lehetőségeitől. Kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék ezeknek az iparkamarai illetékkulcsoknak felemeléséhez hozzájárulni, azt indítványozni és ismétlem, elsősorban méltóztassék a pénzügyminiszter úrnál interveniálni atekintetben, hogy sürgősen kapják már meg legalább az 1942. év végén az ezévi költségvetésüket. Az iparkamarákkal kapcsolatosan bátor vagyok még megállapítani azt, hogy nagyon fontos szerepét látom az iparkamaráknak a különböző kijelölésekkel és a kereskedelmi és az ipari élet megnyilatkozásaival kapcsolatban is, ellentétben Kunder képviselőtársammal, aki »azt mondta, hogy az iparkamarai tisztviselő benn lévén a szobában, nincs abban a kontaktusban a való élettel, hogy megfelelő felvilágosításokat' tudjon adni, tehát az érdekképviseleti szervekhez kellene fordulni. Ezzel kapcsolatosan szomorú tények bizonyítják azt, hogy a meglévő érdekképviseleti szervek igen gyakran nem tudnak teljesen objektíven eljár ni ezen a téren, mert konkurreneiát látnak az új kereskedőben. Ha például egy kereskedőkörhöz, vagy egy kereskedő-egyesülethez fordulnak azzal, hogy X., vagy Y. önállósulni akar és vájjon van-e megfelelő szakképzettsége, tőkéje stb., az a iereskedő-kör, amely az önálló kereskedők érdekképviselete, természetesen azt mondja: minek hígítsuk fe*l a különben is nagyszámú kereskedő-csoportot; tehát azt mondják: öem alkalmas 1 , — és elgáncsolják az ipar jogosítvány kiadását. Feltétlenül, független szervre kell bízni ezt a dolgot és én ezt a függetlenséget az iparkamarákban lár torn. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy az iparkamarák átállításával és reformjával (kapcsolatosan méltóztassék még nagyobb súlyt adni az iparkamaráknak, mint amilyen súlyuk a, közelmúltban volt, méltóztassék visszaállítani az iparkamarák régi tekintélyét és régi munkakörét, mert ez a tekintély és ezek a munkakörök állandóan csorbulnak. Most a legutóbb is csorbult a felsőházi törvény módosítása kapcsán, amikor a képviselőknek a felsőházba való kiküldésénél kimaradt az iparkamarák kiküldési joga. Nagyon gyakran megtörtént, hogy képzett kereskedősegédek nem kapták meg az ipar jogosítványt, éppen ezek miatt a konkurrenciák miatt, viszont méltóságos asszonyok és minden képzettség nélküliek, (Igaz! Ügy van! a baloldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbalolüalOn: Ebben igaza van!) mert ők egy; ö$*
