Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

Az országgyűlés képviselőházának SÓ6. gazdasági felügyelőt részesíteni engedélyben (Jielyesies-), akik hivatásukat máskép a mai nehéz viszonyok között nem tudják ellátni (Palló Imre: Közérdek is!) és méltóztassék; kisegzisztenciáknak, kis taxis oknak adott engedélyekkel lehetővé tenni, hogy az olyan orvost, -akinek nincs antója, a halálos biateghez átvigyék. Mert mi ma arra vagyunk berendezkedve, hogy van telefonunk, van vonatunk, de mihelyt ezekben zavar támad, meg van zavarva az ország vérkeringése. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Annál a bizalomnál fogva, amellyel a kormány politikája és különösen a miniszter úr személye iránt viseltetem, örömmel fogadom el a költségvetést. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a közepßn.) jCiinök: iSzolasra következik a vezérszónokok közül ? Árvay Árpád jegyző: Abonyi Ferenc! Elnök: Abonyi lerene képviselő urat illeti a szó. Abonyi Ferenc: T. Képviselőház! Ha a kereskedelem- és f közlekedésügyi minisztérium költségvetését bírálom, ezt nem azért teszem, — ezt pártom nevében m mondhatom — hogy erről az oldalról gáncsoskodjunk, hanem ."jóakaratú szándék vezet bennünket, hogy a mai helyzeten segítsünk, a nehézségeket megoldjuk, hogy a magyar nép ë ténykedésünkből hasznot lásson. ( Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy a magyar közlekedés színvonalát a legnagyobb energiával és a legnagyobb súllyal igyekezzék emelni, mert itt a Duna-medencében a magyar közlekedésügynek nagy jövője van. A tengereket elvesztettük és Közép-Európában ér gyanánt folyik keresztül a Duna folyam. Ezért kívánom hangsúlyozni, hogy a folyam és tengerhajózás szellemét és üzemét fejlesztenünk kell, hogy a háborúból kimenet, készek legyünk a békére is. Szükség van erre a nemzet szempontjából ^ azért, mert ehhez nagy gazdasági érdekek fűződnek és a magyar nép szorgalma és verejtéke itt hatványozottan fog érvényesülni, hiszen könnyen közvetlen kapcsolatot nyerhetünk Közép-Európán keresztül és a tengereken át a világ minden részével, természetesen Németországgal is. Továbbá az utak kérdésében szeretném felhívni a kereskedelmi miniszter úr figyelmét a túlzsúfoltságra. A budape-st—miskolci út például olyan kemény forgalomnak van kitéve, hogy nem tud a célnak megfelelni. Tisztelettel kérném tehát a miniszter urat, hogy ezt az útszakaszt szélesíttesse ki, mert azok a kerékpárosok, munkások, akik fővárosi munkahelyükre járna'k be az úton, életveszedelemnek vannak kitéve. Nem egy életveszélyes baleset történt már az utóbbi években a Kerepesi-úton. Amint az egyes községeken keresztülvonul az út, két oldalt árkok vannak, amelyeket gyalogjárónak használni nem lehet, maga az úttest pedig ojyan keskeny, hogy azon két közlekedési jármű alig tud egymás elől kitérni. A falusi lakosság tehát rá van kényszerítve arra, hogy az úttestet használja gyalogjárónak. Kérem t a miniszter urat, találjon módot a költségvetésben arra, hogy ezeken a nagyforgalmú útszakaszon az árkok beburkolva, gyalogjáróul használtathassanak és a kerékpárosok se forogjanak többé életveszedelemben, aßik munkahelyükre iparkodnak a fővárosba. T. Képviselőház! Most a magyar közlekedésüggyel, az államvasutakkal és mindazon yasútakkal szeretnék foglalkozni, amelyeknek ülése 1942 november 13-án, pénteken. 359 közük van a magyar élethez, nem annyira az anyagi, mint inkább szociális kérdések szempontjából. A magyar vasútasság őszinte, becsületes szívvel látja el szolgálatát. Ezért a oecsületesi szolgálatért tisztességes bánásmódot és tisztességes kenyeret is kér az államtól mert közéraeket szolgál munkájával/" ^Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar vasutasok helyzete igen szomorú, különösen a vonatkísérő személyzeté, a fűtőké, a mozdonyvezetőké, a vonatvezetőké, a kalauzoké

1

, a vonatfélkezőké, általában a forgalomhoz tartozó személyzeté. Nem iehet azonban kivételt tenni ebben a tekintetben a tisztviselői kar egyes részeinek gazdasági helyzetével sem. A mai óletezíntet nem tudják megközelíteni abból a fizetésiből, amelyet kapnak. Felyeitiein a kérdést, hogyan tudja megközelíteni vagy hogy tudja egyáltalában az életet fenntartani az, az egyszerű pályám unkás, aki nem 300—400 pengő havi fizetést, hanem, 70—80 pengőt kap és ebből a 70—-80 pengőből hatod-, heíiedmagával, sőt talán tizedmagával is kell fenntartania az életét? Hogy várhatunk mi felelősségteljes munkát attól a becsületes

1 magyar munkástól, attól a becsületes magyar tisztviselőtől!, aki szívéit-lelkét viszi bele a szolgálatba, a munkába és anyagi gondokkal van tele akkor is, amikor otthonát elhagyja, de akkor isi, amikor szolgálati őrhelyére lép?

1 Ez az anyagi gondokkal küszködő munkás és tisztviselői nem tud száz százalékig megfelelni annak a hivatásnak, amelyet fennálló törvényeink és a magyar nemzet érdeke tőle megkövetelnek. Kérem a miniszter urat, foglalkozzon ezzel a kérdéssel olyan becsületes érzéssel, milyen becsületes munkával felel meg a magyar munkásság, a magyar vasútasság, a magyar tisztviselői kar az ői hivatásának és kötelességének. T. Ház! Fel kell említenem itt az ipari munkásság kérdését is. Az ipari vagyis a mű helyi munkásság még talán nehezebb helyzetben van, mert órabérrendszerrel dolgozik. Nem említem a kinevezetteket, de vannak műhelyek, ahol akkordban dolgoznak és ha az akkordteljesítniény nagyobb, akkor csak az órabérteiljesítményért adnak fizetést, amelyet a rendelet előír. Kérdezem, t. Képviselőház, hogy várható el attól a munkástól nagyobb teljesítmény, amit ő meg is ad, mert beleviszi a lelkét és a fizikai erejét is, de mikor kifizetésre kerül a sor, akkor ezért a fizikai munkáért csak azt a díjat kapja meg, amelyet! esetleg a végzett óráért el lehet számolni. Kérem a kormányzatot és kérem a miniszter urat isi, hogy ezeket tegye vizsgálat tárgyává és az a munkateljesítmény, ^ amelyet elvégeznek, mindig fizettessék is ki. Ki kell itt térnem, még egy vasútvállar latra, bár tudom, hogy nem tartozik kőzve ír lenül az állami költségvetésbe, de mint közlekedési vállalat, szintén vasút és mint ilyen a kereskedielemügyi miniszter úr felügyelete alá tartozik* az 1914. évi XVIÍ. te. értelmében. Ez a vasútvállalat a Beszkárt és f a kezelésében levő budapesti helyiérdekű vasút. Mielőtt ezt a vasútvállalatot a Beszkárt átvette volna, az alkalmazottak magasabb bérekben részesültek, az utóbbi évek során azonban az állami fizetések, és a Beszkárt eredeti fizetései között lévő különbözet — bizonyos nyomás folytán — megszűnt. Voltak előléptetések olyan formában, hogy az alkalmazottat két fizetési fokkal alacsonyabb állásba sorolták be s a különbözetet, amely előző fizetésével szemben hiányként mutatko-