Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-305
334 Az országgyűlés képviselőházának 305. sát már megvalósították, akkor a mezőgazdaság terén erre még eddig nem került sor. En azt tsurtanám (helyesnek, ha az öregségi nyugdíjnál a biztosítottak korhatárát 65. évről leszállítanánk a 60. életévre* mert a mezőgazdasági munkában elfáradt fizikai munkát végző emberek sok esetiben már 60 éves korukban is szinte munkaképtelenek. (Helyeslés.) Nem. tudom, nem volna-e helyes, ha a gazdasági cselédek vagy az uradalmak bizonyos levonás útján bizonyos összegeket fizetnének az öreg' ségi nyugdíjalapra. Igen t. Képviselőiház! Ezeket voltam bátor röviden előterjeszteni és a f öldniívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Ha a 'öltségvetés számadatait nézem, akkor hiszem, hogy ez a költségvetés, a nemzetgazdaság céljait kívánja szolgáim. Ezt kívánja tenni a milliárdos beruházási kölcsön is és ezért arra kérem a f öldmívelésügyi miniszter urat és az egész kormányzatot, Hogy ezen az úton haladva» a kisgazdatáírsadalmat egybetömörítve igyekezzék biztosítani a belső front nyugalmát ^és megelégedését. A költségvetést a magiami és partom nevében tisztelettel elfogadom. (Elénk helyeslés és tapsj Elnök: Szólásra következik 1 ! Boczonádi Szabó Imre jegyző: Matolcsy Mátyás. Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A földmívelésügyi tárca 1943. évi (költségvetésének tárgyalásánál nagyon tárgyilagos bírálatot kívánok mondani és bizonyos örvendetes jelenségekre rámutatni. De engedje meg a miniszter úr, hogy szavamat erősen felemeljem, amikor olyan területekhez érek, ahol bizonyos tennivalók még nagy számban találhatók. Arról különben legyen meggyőződve, hogy ilyen nehéz háborús időkben nem a gáncsoskodás, hanem csakis a támogatás és a minél nagyobb eredmények elérése vezet bennünket Nem lehet a magyar embernek más célja ma» mint miniden erőt összefogni, hogy a magyarságot minél erősebbé tegyük. (Helyeslés.) Örömmel üdvözlöm a f öldmívelésügyi tárca költségvetésének főösszegét, a 265 millió pengőt, de ez egy pÜUanattra sem jelenti azt, hogy ez az összeg már teljes egészében fedezi mindazokat a, szükségleteket, amelyeket a földmívelésügyi igazgatás és az agrártermelés terén meg kell valósítanunk. Ha a földmívelésügyi tárca költségvetésének útját vizsgálom, akkor egyenesen bámulatos eredményeket látunk, mert az 1931-es, 1932-es, 1933-as évek kÖLségvetésében a földmívelésügyi tárca 26—27—28 millió pengővel szerepei és ez alig néhány millió pengős emelkedéssel még 1938-ban, 1939ben is, tehát a háború kitörése előtti években is csak 33 millió pengőre emelkedett és ez az összeg ma, 1943-ban 265 millió pengőt tesz iki, közel nyolcszorosát, kilencszeresét annak, amit az említett hosszú időszakban a földmívelésügyi igazgatás kapott Nyilvánvaló azonban, hogy ez az emelkedés jóval nagyabb, mint amennyit a 75%-os területi gyarapodással megnagyobbodott ország indo'kolnai. Nem is> annyira ez az összeg az érdekes, hanem az az arány,- ami egyes fautósabb költségvetési tételek, táreiák közöstt található. Nagy igazolásomat látom a költségvetésnek ebben az összegszerűségben. Az 1936-ik évi költségvetés tárgyalásánál módomban volt itt elmondani, hogy egyenesen abszurdumnak tarülése 1942 november 12-én, csütörtökön. torn, hogy amikor a pénzügyi tárcánál 97 mii* Hós költségvetési keretet állapitottak meg», a belügyminiszteri tárcánál 135 millió pengős tételt, a földmívelésügyi tárcának nem jutott csak 32 millió pengő, tehát háromszorta^ négyszerte nagyobb összegeket juttattak az előbbi tárcáknak. Ha ma nézzük meg a juttatásokat, azt látjuk, hogy a földmívelésügyi költségvetés 265 »millió pengős keretével szemben a pénzügyminisztérium 300, a belügyminisztérium 345 millió pengőt klapott és a kultusztárca is valamivel többet, mint a földmívelésügyi tárca, pedig az előbb említett korábbi években háromszoros volt az arány,- a földmívelésügyi tárca 30 millió pengős keretével szemben a kultusztárca költségvetése 90—100 millió pengős volt. Amikor sok évvel korábban ezt az elrettentő aránytalanságot hangsúly óztam; éreztem azt. hogy lehetetlen az ország legnagyobb gazdasági ágának, a földmívelésügynek a kérdését ilyen módon kezelni és ma nem marad más hátra, mint keserűen megállapítani azt, hogy bezzeg, ha azokban az években felismerték volna azt, amit ma megvalósítottak, meggyőződésem, hogy nagyon' sok agrárkérdésünket ma nem kellene bírálni, mert már réges-régen a megvalósulás útjára kerülhettek volna. Ezt tehát csak a magam igazolására említem, hogy az eddigi költségvetések aránytalansága kiáltó volt s most ez az aránytalanság csökkent. De mwst fel kell vetnem azt a kérdést hogy vájjon ez a 265 millió pengős földmívelésügyi keret elegendő-e. Kijelentem, hogy ez távolról sem elegendő.t Nyilvánvalóan számos oka van annak, hogy ezt ilyen határozottan jelentem ki. A földmívelésügyi tárca tételei közt ugyanis intern újra rendkívüli egyenlőtlenségeket 1 látok. Ha a többi tételt, amelyet helyesnek tartok és ezeket az egyenlőtlen, nagyon ailacsony tételeket vizsgálom, akkor kisül, hogy ez az összeg még mindig nem fedezi kellőképpen a szükségleteket, nem elég magasak ahhoz, hogy problémáinkat meg tudnánk oldani. T. Ház! A tárca bizottsági tárgyalásánál főleg földbirtokpolitikai kérdésekkel foglalkoztam, azt a rövid időt kizárólag arra használtam fel. A most rendelkezésemre álló néhány percet pedig inkább a termelés kérdésével kívánom eltölteni. Elsősorban is azt kell megállapítanom amit, azt hiszem» ma már többen megtettek és hangsúlyoznom kell azt, hogy egyenesen szerencsétlennek tartom az agrártermelés és a közellátás szempontjaiból azt, hogy a közellátásügyi minisztérium a földmívelésügyi minisztériumtól függetlenül a mellett működik. (Xlgy van! Ügy v^n! a szélsőbaloldalon.) A miniszter urat csak arra kérhetem, hogy egyenesen hasson oda, hogy a saját kezelésébe vehesse vissza a közellátásügyeket, mert a közellátás nem lehet önálló terület a termelést érintő döntő kérdéseket nem lehet nélküle a másik oldalon intézni. A legnagyobb elismeréssel adózom személy szerint Szász Lajos őexcellenciájának, nagyra becsülöm, nagy értéknek tartom, de engedelmet kérek, az agrártermelés döntő kérdését, az árpolitikát nem intézheti onnan, hanem egyenesen csak innen, ahol a termelés többi kérdését is rendezik. Ezt egy kardinális nagy kérdésnek tartom, mert amikor a közellátásügyi tárca bizottsági tárgyalását reggeltől estig végigültük és beszéltünk, legfontosabb kérdésünkre, az árkérdésre nem kaptunk választ. Kérdezem tehát hová forduljunk? Minden józan gazda
