Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

322 Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. Szerezni. Eladta a felesleges gabonáját, eladta. egyéb termelvényét és ebeiknek az árán meg tudta a ruhát, a cipőt venni. Ma nem ez a helyzet, ma csak a fejkvótát mérheti ki a gazdag ,a többit pedig csaki készpénzben fizeti, és aziti lehet mondani, hogy a cseléd ezért ,a készpénzért semmit sem kap. (Egy hang a jobboldaton: Még ha pénze van, akkor sem kap!) Bármennyire takarékoskodik, bárhogyan is vonja meg magától a falatot, amit el tud adni és a piacra tud dobni, annak alacsonyan megállapított ára van, amit pedig beszerez, annak az áráról jobb nem beszélni. Már ráfogni sem lehet a gazdasági cselédre, hogy esetleg fékedén vagy zugban értékeisít, mert haszon nem is. kapja kézhez a gabonát természetben, hanem csak készpénzben. Hogyan ruházkodjék, hogyan tudja beszerezni a télire való cipőt, a meleg holmikat, hogyan lehet tőle kivárni azt, hogy a téli munkát valahogy elvégezze, hogy intenzív munkát fejtsen ki, amikor nincs, amit magára ölthet. Hiszen ma egy rossz ing vagy egyéb alsó legalább is egy mázsa búzába kerül- A kilátásba helyezett téli ruhaakció úgy látom, csak remény marad, mert ebben az irányban még nem történt semmi egyéb az összeíráson kívül. Augusztusban a iminisztöreilniök úr Zalaegerszegen nagyszabású beszédet mondott és ehbeinj kijelentette azt, hogy az ország mezőgazdasági cselédségének és 'munkásságának az őszre megfelelő számú és minőségű bakancs fog a rendelkezésére állani. Űgy tudom, történt is valami ebben az irányban, azonban a bakancsok még nem érkeztek meg. Nagyon kérem a miniszterelnök urat, hogy ebben a bakancsakcióban szíveskedjék a szavát felemelni és utánanézni annak, hogy hol akadt ez meg. Visszatérve a cselédkérdésre, nem lehet azon csodálkoznunk, hogy mindenki menekül ebből az osztályból, mindenki másfelé néz, hol leheit jobb megélhetést találni. Micsoda óriási kár származik ajbból, ha eiz a cselédosztály más megélhetést keres, hiszen akkor nem lehet majd intenzíven termelni* nem lehet a közélelmezésre terményeket átengedni. Oda kell tehát hatni, hogy valahogyan ezt a oselédosztályt megmentsük, megélhetését könnyebbé tegyük, hogy a termelés folytonosságát biztosíthassuk. (Helyeslés.) Ezt felfogásom szerint úgy lehet elérni, hogy egyrészt valami módon anyagi szempontból segítségére legyünk a cselédségnek, másrészt pedig, hogy minél többet mentesítsünk közülük a katonai szolgálat alól. Ez utóbbira különösen azért volna szükség, mert a közellátási jobb és kiönnyebb keresztülvitele érdekében a mezőgazdasági termelés folytonosságára feltétlenül szükség van és oda minden rendelkezésre álló eszközt be kell állítanunk. Minél több ember távozik el a. 'mezőgazdaságból, annál nehezebb a termelés biztosítása. Már pedig a mezőgazdaság terén a többtermelés legalábbis annyira fontos, mint a Ihiarcioló csapatok fegyverrel való ellátása. Az, amit a mezőgazdasági cselédek helyzetéről elmondottam, áll nagyrészt a mezőgazdasági munkásságra is. A mezőgazdasági munkásságnak talán annyival könnyebb a helyzete, hogy a megállapított áron nem megy el dolgozni, hanem csak felárral hajlandó munkát vállalni és a gazda kényszerhelyzetben lévén. szívesen fizeti sokszor ezt a felárat is. Arra kérem a miniszter urat. hogy e két társadalmi osztály helyzetét szívlelje meg és minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezzék ezen a két osztályon segíteni, mert ez nemcsak ennek a két osztálynak, hanem az egész országnak is fontos érdeke,. Pár szót kell még mondanom a vízügyi szolgálatról is. Az erre a célra előirányzott 48 millió pengő a legnagyobb tétele a költségvetésnek. Nem tudom, hogy az ennek az összegnek felhasználásából eredő haszon arányban van-e ennek az összegnek a nagyságával. Szersitném, ha így. lenne, ezért airra kérem a miniszer urat, hogy ezt az összeget nagy körültekintéssel és fokozott takarékossággal vegye igénybe. Még egy, nem szorosan a költségvetéshez tartozó kérdést kívánok szóvátenni. Úgy tudom, szó van arról, hogy az erdőbirtokosokat nagyobb fakitermelésre akarják szorítani, (Helyeslés.) hogy a tüzelőhiányon segítsenek. Szerintem ez felesleges, mert most is van elegendő tűzifa, csak nehezen hozzáférhető, és rossz helyen tárolva. Elsősorban ezeket a meglévő készleteket kellene valahogyan kimozdítani, kifuvarozni és minden erővel, esetleg közmunkával, vagy közerő kirendelésével azon lenni, hogy ezeket a készleteket a fogyasztóközönség minél előbb megkaphassa. Szép és fontos célokat tűzött ki maga elé a miniszter úr. Tudom, hogy nagy szükség , volna ezeknek a céloknak megvalósítására, nem ig ellenzem ezeknek a helyes elgondolásoknak a, keresztülvitelét, meg kell . azonban fontolnunk azt, hogy a mai háborús viszonyok mellett el lehet-e az előirányzott nagy összegekkel érni a remélt célokat? Nem tudunk-e esetleg a mezőgazdaság helyzetén egy nagyobb ' fokú takarékossággal jobban segíteni, mintha mindenáron keresztül akarjuk vinni a kitűzött programmotl Nem kellene-e inkább az egyes ágazatokban megtakarítandó összegeket úgy ennél a tárcánál, mint egyéb tárcáknál a tisztviselők helyzetének a javítására és megerősítésére fordítani. Azt hiszem, hogy intenzív munkát csak jól fizetett, megelégedett, anyagi gondokkal nem küzdő, lelkes tisztviselőkarral lehet elvégezni. Ezért róluk sem szabad megfeledkezni. Tudom, hogy a napokban történt ebben az irányban valami, ezt azonban még nem tartom elegendőnek. T. Ház! Bízom abban, hogy a miniszter úr a rendelkezésre álló össszegeket takarékosan fogja kezelni és ezeket elsősorban is a mezőgazdaság fejlesztésére, a többtermelésre fogja fordítani, mert erre van a legnagyobb szükség. Ezért a^ költségvetést úgy a magam, mint a nártom részéről elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Haala Róbert jegyző: Homicskó Vladimir! Elnök: Homicskó Vladimír képviselő urat illeti a szó. Homicskó Vladimir: T. Ház! A földmívelésiügyi tárca főfeladata a földmívelés istápolása. A földmívelők két nagy kategóriába rendeződ tek, a nagybirtokosok és kisbirtokosok kategóriájába. A nagybirtok istápolására máskép van szükség, mint a kisbirtok ilstápolására. A nagybirtok már önmagában véve a történelmi fejlődés mentéből, természetéből kifolyólag teljesen meg van erősödve, annyira erős, hogy istápolásra ^tulajdonképpen nem szorul, csak törvényes védelemre van szüksége. A kisbirtokos azonban mint ellenlábas szerepel a nagybirtokossal szemben és eddig mindig csak hátránya volt, ezért a kisbirtokos istápolása