Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

310 Az országgyűlés képviselőházának SOS. tül az ország belső rendjét is, akkor talán most van a legnagyobb szükség arra, hogy a mezőgazdaság minél erősebb legyem. A mezőgazdaság megerősítése két íotényezőn alapul, mégpedig az intenzívebb termelésen és a ter^ més értékesítésén. Mindenki tisztában van ma azzal, hogy többet kell termelni, a legjobbat kell'termuelnli; ez nemzeti kiöltélesség, de a nemzeti kötelességem kívül egyéni érdele is fűződik

1 hozzá, mert azokat a terheket, amelyek a termelő társadalom vállaira rakódnak, mindjobbam csak úgy tudja elviselni, lia minél többet és minél intenzívebben termel. De a termelés keresztülvitele is osiaik) úgy lehetséges, ha a kormányzat olyaíni mezőgazdasági árakat tud biztosítani & termelőknek, amelyek a terme»lési költségeiket fedezni tudják. Készséggel elismerem^ hogy a többtermelés előfeltétele a kellő szaktudás. Tudni kell a földet szakszerűen művtelni. Mezőgazdasági szakismeretek nélkül ma már nem tudjuk megállni a helyünket az elkövetkezendő időkbetou A szakoktatásnak olyannak kell lenni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozóik széles néprétegeit tudja tanítani, oktatni. Mai szakoktatásunk sok szempontból nem egészen megfelelő. A szakiskolák ugyan elméleti oktatást adnakí, de gyakorlatilag nagyrészt a gazdák nem tudják azt kellően alkalmazni. Nagyon ^sokszor kjell tapasztalnunk, hogy egyes előadók, akik lemennek a nép közé oktatni, tanítani, csak kevés, vagy éppen semmi gyakorlati szaktudással sem rendelke'zimek és többször tmiegtörténik az, hogy egyes gyakorlati gazdáik, akik talán az egész életüket gyakorlatii gazdálkodással töltötték el, olyan kérdéseket adnak fel az oktatónak, hogy bizony az oktató nem tud rá megfelelni. A mezőgazdasági szakoktatást már az elemi iskolában kell elkezdeni. Amikor a nyolcosztiályú eléírni iskoláik felállítása imiegtiörtémt, azt hittük," hogy a felsőbb négy tagozatban a mezőgazdasági szakoktatás kap majd kellő helyet. Ehelyett azt láttuk, hogy a négy felsőbb tagozatban seim domborodik ki ez a mezőgazdasági szakoktatás, amelyre pedig az apróbb gyermekiek kiképzése terén szükség van. Taláim annál inkább szükség volna erre, mert azok a gyierimiekek, akilkí az 5—8 elemi iskolai osztályt végzik el, már nem igen mennek felsőbibi iskoláikba, hanem innen egyenesen kimennek az életbe és ha itt nem tanultak, akkor már később egészen kevés lehetőség van arra, hiOgy ilyen szakoktatást kapjanak. Itt volna a módja annak, hogy innen vigyék ki az életbe a megkapott szakitudást. Melyem t. Ház! Ennek legnagyobb akadálya az, hogy ezekben az isik ólakban maguk a tanerők, a tanítók sem rendelkeznek olyan mezőgazdasági szaktudással, hogy ezeket a gyermekeket az iskolákbam! oktatni tudnák!. Kérem a miniszter urat, hlogy ezekben az iskoláikban haladéktalanul vezessék be a muezőgazdasági szakoktatást. Ennek kell a legalsóbb mezőgazdasági szakoktatás alapjának lenni Mélyen t. Ház! Nem tartom eredményre vezetőnek a faluvezetőintézmény felállítását s nem tartom indokoltnak a földmívelésügyi kormánynak ahhoz fűzött nagy reményeit sem. A faluvezetőt a háromhómapos tanfolymot végzett kalászos gazdákból nevezik ki. Ezek a téli elméleti tanfolyamot végzett fiatal gazdák nem rendelkeznek és nem rendelkezhetnek még lése 1942 november 12-én, csütörtökön. azzal a tudás sál, hogy ők esetleg egy 50—60 éves gyakorlati gazda fölé kerüljenek, annak akarjanak útmutatást adni a termelés tekintetében és egyéb, a mezőgazdaságot; érintő kérdésekben, mert hiszen számtalanszor megállapítottuk már azt, hogy ezek a fiatal gazdák visszakerülve, illetve kikerülve a gyakorlati életbe, nagyon kevésszer tudják megmutatni a gyakorlatban a tanfolyamon szerzett elméleti tudásukat és csak később, idővel, az apjuk mellett fog-ják a gyakorlatban: megszerezni a szükséges gyakorlati tudást. Amikor egymilliárd pengőt kívánunk a mezőgazdaság fejlesztésére fordítani, akkor ne kísérletezzünk háromhónapos tanfolyamot végzett emberekkel. (Mester Miklós: Mi a megoldás?) A mezőgazdaság kérdéseinek megoldása két főtényezőn alapszik. A többiek ezeknek csak mellékzöngéit adják. E két főalap pedig az, hogy először el kell sajátítani^ a belterjes gazdálkodás minden szaktudását, azután olyan árpolitikát kell létrehozni, amely a gazdák számára a termelést jövedelmezővé teszi. Ha ez a két feltétel nincs meg, akkor jöhetnek bármiféle akciók, bármi féle kísérletek, a mezőgazdaság mindig beteg marad. (Nagy Ferenc: 14 pengős kukoricát mem lehet népszerűsíteni! — Elnök csenget.) A szakoktatás kérdését a leventeegyesületeken keresztül is szolgálni lehetne. Fiaink 14 éves koruktól 24 éves korukig kötelesek a leventeimtézmény tagjai lenni, ami elég sok időt rabol el éppen a mezőgazdasági munkástól. Azt hiszem, a leventeoktatások idejének egy-részét szakszerű mezőgazdasági tanulmányokkal lehetne kitölteni. (Helyeslés a középen.) A terményárak megállapíításával kapcsolatban

1 pedig ki kell jelentenem azt, amit elotteon már többen is leszögeztek, hogy t. i. a földmívelésügyi miniszter úr az ipari árakkal szemben nem tudta megvédeni a mezőgazdasági árakat. Előttem felszólalt képviselőtársam kijelentette, hogy az árak megállapítása — sajnos — nem tartozik a miniszter úr hatáskörébe. Lehetetlen állapot, hogy amikor a miniszter úr a költségvetésének keretén belül arra hivatott. hogy a mezőgazdaságot irányítsa, a jószágtenyésztés lehetőségét előmozdítsa, ugyanakkor ezeknek az áraknak az irányítását ki kell adnia a kezéből. Amíg a mezőgazdasági termeivények (árát csak abból a szemszögből állapítják meg. hogy a közélelmezés ezen a réven ne dráguljon és nem veszik figyelembe az iparcikkeknek még ma is szabadon emelkedhető árát, addig a mezőgazdaság nem fog felemelkedni. Hol van már ma a régi búzaértékmérő, amikor ezzel lehetett számításokat csinálni? Egy gyakorlott gazda tudta, hogy körülbelül mekkora termése lesz és azután: mit tud ennek az árával elérni. Tudta, mennyit ér a búzája és annak az árából mit tud vásárolni, mit tud kifizetni. (Nagy Ferenc: At kell térni a bakancsvalutára!) Még a háború kényszerével sem lehet ezt meg magyarázni. Nem lehet azzal indokolni, hogy az iparcikkek árának megállapításánál elsősorban a nyersanyag beszerzési ára jön tekintetbe. Ha az iparcikkek árát drágábban állapítjuk meg, ezzel abból a cikkből egyáltalán inem lesz több. Amíg a gazdákat vádolják a feketepiaccal és súlyos büntetést szabnak ki arra, aki a közélelmezési, cikkeket filléreikkel megdrágítja, addig a boltokban nyíltan virágzik a feketepiac. (Úgy vanl Ügy van!) Vagy nem ugyanígy