Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

398 Az országgyűlés képviselőházának 80S. az 1943. évi földművelésügyi költségvetést, mueg kell állapítanom azt, hogy az állattenyésztés és az ezzel kapcsolatos zöldmizőigaizdálkodáís, tebáit a takarmánytermetöztésünkkel kapcsolatos tevékenység olyan keretek között mozog, amely számszerűleg lényegesen felül* múlja az előző évi költségvetés pénzügyi keretiéit. Nem szabad azonban abba a bábáiba esnünk, hogy állandóan, számokkai kívánunk! dolgozni és összehasonlításainknál nem lini©rünk tovább menni, mint az elmúlt esztendőig. Én bátor vagyok a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy tulajdonképpen 1894-ben jelent meg Magyarországon az első mezőgazdaságfejlesztési törvény^ amely kifejezetten az állattenyésztést hangsúlyozta erőteljesen és ez a mezőgazdaságról és ai mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. te. Sajnos, nem. tudtuk véigrehajtani ezt a törvénycikket, amely — hangsúlyozom — Európának legjobb mezőgazdasági irányú törvénye volt, mert üzemi problémáikkal és nem rendészeti kérdésekkel foglalkozott, die bizonyos, hogy az 1894. évi XII. te. végrehajtása során az állattenyésztés szolgálatának kérdése igen tekintélyes formában jelentkezett. Szabad legyen rámutatnom arra, hogy a földmívelésügyi tárca 1896. évi költségvetésének összegéből 39%-ot juttatott az állattenyésztés fejlesztésére. Ez a számarány akkor látszik komolynak és jelentősnek, ha összehasonlítjuk az 1943. évi költségvetésünkben az állattenyésztésre fordított összegekkel, mert ez az arány — őszintén meg kell mondanom — még a felét sem éri el az 1896-os aránynak, mert hiszen a tárcának most tárgyalás alatt álló. költségvetéséből csak körülbelül 14j-il5%

1 jut állattenyésztésre. Talán ez az oka annak, hogy én egészen természetesen nem tudok osztozni az előadó úrnak abban a felfogásában, hogy; ilyen költségvetésről évekkel ezelőtt még csak álmodni sem mertünk, mert a jövő európai nagytérgazdálkodásban a minőségi állattenyésztésre beállított magyarországi mezőgazdálkodást nem látom olyan mértékben dotálva, mint amilyen mértékben dotáltuk ezt az irányt é® ezt az ágazatot 50—60 esztendőivel ezelőtt. T. Ház! Kétségtelen dolog, hogy az állami költségvetés a mostani viszonyok között nem hagyhatja figyelmen kívül a háborús feladatok ellátását és ez teljes mértékben vonatkozik magára a földmívelésügyi tárcára is. Éppen ezért természetes dolog az is, hogy a t. Ház emlékezetébe kell idéznem a pénzügyminiszter úrnak október 23-án elmondott besízédét, amelyben a miniszter úr általános helyeslés köziben kijelentette, hogy az ország legnagyobb hadiüzeme a mezőgazdaság. Ezt mi örömmel hallottuk és azt is hallottuk és figye<lemmel kísértük, hogy a legnagyobb hadiüzem sikerei érdekében el kell távolítani a termelést gátló összes akadályokat és ugyanakkor keresni kell a módokat eis eszközöket arra, hogy a jelenlegi termelési eredményeket lényegesen fel tudjuk fokozni. A gátló akadályokkal kapcsolatban a pénzügyminiszter úr kiemelte a vízkérdést. Ez igen helyes volt, őszintén meg kell azonban mondanom, hogy ha mi a hazai vízkérdést végleg meg is oldjuk, tehát Magyarországon bevezetjük a tökéletes és helyes 'Vízgazdálkodást, szerény megítélésem szerint ennek a kérdésnek teljes megoldása a mai viszonyok között és a mai rendszer mellett egymagában még nem oldja meg a mezőgaizdasági termelés zavartalan folytatásának kérdését mert olyan akadályok mutatkoznak és jelentkeznek, amelyek ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. jelenlétében kénytelenek vagyunk kétségbevonni azt, hogy a mezőgazdaságot valóban az ország legnagyobb hadiüzemének tekintik. Szabad legyen csak arra rámutatnom, hogy milyen akadályt jelent például ebben az országban a mezőgazdasági szakmunkások hiánya, müyen akadályt jelent a katasztrofális árpolitika. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De itt van a mezőgazdasági hitelkérdés rendezetlensége, a mezőgazdasági hírszolgálat és propaganda gyarlósága, az elbürokratizálódás felé haladó földbirtokpolitika, a helyes agrár-életszemlélet teljes hiánya, az érdekképviseleteknél fokozatosan jelentkezőt bürokratizmus csődje és felhozhatnék még az agrárközigazgatásban jelentkező egyéb nehézségeket, további oly ta thatnáml azoknak az akadály okinak felsorolását, amelyek a legkomolyabban útját állják annak, hogy az ország legnagyobb hadiüzeme azt tudja teljesíteni, amit vár tőle egyrészt a mozgósított hadsereg, másrészt pedig maga az ország idehaza. T. Ház! Ha niár a legnagyobb hadiüzemnél tartunk, foglalkoznom kell a pénzügyminiszter úrnak azzal a kijelentésével, hogy hogyan szeretne és kívánna segíteni az ország jelenlegi állapotain. Legyen szabad idéznem a pénzügyminiszter urat, aki a következőt mondotta október 23-án (olvassa): »A nagybirtok megszervezése nagyban elősegítené a közszükségletek fedezékét az ipari nyersanyag előteremtését, valamint a hadsereg igényeinek kielégítését. Ez úgy volna megvalósítható, hogy néhány millió hold földet tömöríteni kellene nem egy kifejezett jogi szervezetben, hanem például az Omge, keretében.« (Zaj a ssélsőbaloldalon. — Börcs János: Szegény Omge., majd csak megél valahogy!) T. Ház! Amikor a pénzügyminiszter úr ezt a tervét ismertette, különösen a txilsó oldalon a legnagyobb helyesléssel találkozott, én azonban úgy érzem, hogy nekünk ezzel a kijelentássel és ezzel a tervvel részletesen foglalkoznunk kell, mert ha ezt tesszük, akkor megkapjuk a keresztmetszetét a mai agráréletnek, annak az agráréletnek, amely a teljes csődnek nem is a szélén áll, hanem a termelési csőd kellős közepén vergődik. Nézzük csak meg közelebbről a pénzügyminiszter úrnak ezt a kijelentését. Mindenkinek tudnia kell azt, hogy sem mezőgazdasági irányításról, sem helyes árpolitikáról, sem földreformról, sem agrár-szociálpolitikáról, sem korszerű mezőgazdasági tanításról mindaddig nem lehet beszélni, amíg az egész országnak kiterjedő, megbízható, komoly üzemstatisztikai adatgyűjtés nem áll rendelkezésünkre. A kezemben van egy ilyen üzemstatisztikai adatgyűjtés, amelyet 1941-ben adott ki az Országos Statisztikai Hivatal és amely a »Magyarország mezőgazdaságának m főbb üzemi adatai az 1935. évben« címet viseli. Hozzá kell tennem, hogy . ez a 700 és egynéhány oldalas hatalmas munka kétségtelenül igen sok, igen értékes és megfelelő, jó anyagot gyűjtött össze és bocsát rendelkezésünkre, azonban a legfontosabb kérdésekben teljes mértékben hiányzik az adatgyűjtés, amely a gazdaságok és üzemek számtartásával kapcsolatos adatokat és a gazdaságok rentabilitásának kérdését bátran tárná fel. Később majd bátor leszek rámutatni, hogy ennek a súlyos hiánynak milyen következményeit szenvedjük. T. Ház! Ha az országban körülbelül 400 üzemet vizsgálunk felül minden évben, — ezeknek egy részét a gazdasági akadémiák,