Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1942 november 11-én, szerdán 285 a letiltás alól mentesíthető fizetések Összege legalább a rendeletileg felemelt fizetéseiknek megfelelőlen felemeltessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urait illeti a ;szó. Lill János: T. Ház! Interpellációmban egy olyan problémával szeretnék rövidesen foglalkozni, amelynek — hogy őszinte legyek — egészen automatikusan kellett volna megoldódnia. Nem tudom megérteni és nem tudom magyarázatát adni annak, miért kelt ezeket a kérdéseket a Ház elé hozni, miért kell ezekről interpellálni, illetőleg miért kell másfél-két hónapot várni arra, hogy ezeket egyszer egy interpelláció keretében elmondhassuk, amikor ezeknek a kérdéseknek a megoldása megfelelő szakszerűséggel olyan egyszerű és olyan természetes volna, mint a kétszer kettő négy. Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni: távol áll tőlem az a gondolat, hogy bárkit is hozzásegítsek az adózás alól való kibúváshoz. Egészen természetes, hogy adóznia mindenkinek kell, egészen természetes* hogy az államháztartás fenntartása érdekében szükséges az adók befolyása, de nem tartom természetesnek azt, hogy amikor egy széles népréteg — különösen vonatkozik ez a tisztviselőik egy rétegére és a munkásság nagy részére •— önhibáján kívül kerül abba a helyzetbe, hogy jövedelme meghaladja a jövedielemadóköteles összeg alsó határát, akkor miért nem emelik fel ezt az öszszeget a fizetésének megfelelően, úgy, hogy ezzel a természetesen magasabb összegű, de nem nagyobb vásárlóerejű fizetéssel valamiképpen javíttasisék a helyzete? En soha szóba t nem hoznék ilyen kérdést, ha az illető fizetésemelése, jövedelmének emelkedése a dolgozó ember szolgálati idejével, vagy valamilyen más érdemével volna összefüggésben. De itt a helyzet az, hogy a kormányzat belátván, hogy az általános drágulás következtében a dolgozó^ embernek a jövedelme szükségleteinek kielégítésére nem elegendő, hozzá kellett, hogy. járuljon ahoz, hogy a fizetéseket egyszer 15, utóbb még egyszer 15, tehát összesen 30%-kal lineárisan emeljék. Most egészen természetes az, hogy ha a kormány ezzel a 30% os béremeléssel kapcsolatiban, amelyről ismét, mint az imént mondottam, azt kell mondanom, hogy csak összegszerűiéig lett nagyobb, de vásárlóértékben kevesebb, mint volt az előzőleg megállapított fizetés-, illetőleg az előbb járó fizetés, tényleg segíteni akart volna, ha szakszerűen átgondolta volna a dolgot, akkor egészen automatikusan rá kellett volna jönnie arra, hogy nagyon sok olyan ember van, aki éppen ezzel a 30%-os fizetésemeléssel túlesett azon ,a 3600 pengős határon, amely után a jövedelme még jövedelemadómentes volt. Ilyenformán az egyik kézzel nyújtott fizetésemelést, az egyik kézzel nyújtott segítést a kormány a másik kézzel elveszi attól a dolgozó embertől. T. Ház! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy nagyon sokszor nemcsak a 30 százalékkal felemelt fizetésével haladja; túl a .munkás vagy az alacsony abb fizetési osztályban lévő tisztviselő a 3600 pengős évi jövedelmet, hanem a háborús követelmények következtében beállott! túlórázással is, amikor többet kell dolgoznia annak a dolgozó embernek. Egészen természetes, hogy ilyenformán automatikusan megnövekszik valamenynyire a jövedelme s ezzel a túlórapótlékkal szintén túljut ezen- a határon. Természetes azonban az is, hogy ha többet kell dolgoznia amnak az embernek, akkor intenzívebben is kell táplálkoznia. Hogy intenzívebben táplálkozhassak, kiszorul a feketepiacra, mert hiszen közellátásunk jóvoltából a normális kereskedelemben nem tudja megkapni azokat a közszükségleti cikkeket 'és élelmiszereket, amelyekre szüksége valn, nem tud tüzelőt kapni, amint hallottuk, nem tud cipőt kapni, tehát a feketepiacra szorul, amely ezt a többletjövedelmet, amelyért becsületesem megdolgozott, a többszörös árral felemészti. Van itt még egy másik kérdés is, amely ezzel kapcsolatos. Mi történik akkor, ha majd a normális idők visszatértével a túlórázás és az ennek következtében előállott több jövedelem megszűnik? Hiszen köztudomású az, hogy mindig- az előző esztendei .jövedelmének alapulvételével fizeti minden ember a jövedelmi adóját, tehát egészen furfsa. és nehéz helyzetbe kerül a dolgozó ember akkor, amikor túlórázása megszűnik, ha előző esztendei jövedelmének megfelelően kell a jövedelmi adóját megfizetnie. \ Egy másik kérdés, amellyel szintén csak par szobán szeretnék foglalkozni, a letiltás alól mentesíthető jövedelemnek a kérdése. Ez talán meg furcsább, mint a .jövedelmiadó kérdése. Szeretnem kihangsúlyozni, hogy nem a notórius adósságesinálókat kívánom itt megvédem hanem elsősorban azokat, akik önhibájukon kivul, sokszor azért, mert katonai szolgálatot teljesítettek rövidebb vagy hosszabb ideig, jutottak abba a helyzetbe, hogy fizetésük egy részét a bíróság letiltotta. Nem akarok most konkrét példákat Mhozini, de ha egy kis telket! vett egy ember s nem tudja kifizetni annak telekreszleteit, egészen természetesen az eladó a bírósághoz megy és letiltatja, fizetésének egy reszet. Egészen természetes lett volna itt is. ha a 30 százalékos fizetésemeléssel kapcsolatban ezeket a letiltás alól mentesíthető ;iovédelmeket, amelyeknek összege havonta 160 pengő, 30 százallékkal felemelték volna Előáll tebiat az a furcsa eset, hogy a 30 százalékos tizetesemelest nem az adós, hanem a hitelező kapja, meg s ha még tízszer jön fizetésemelés, ha meg tízszer jön fizetésrendezés, mind a tízszer a hitelező fogja megkapni ezeket a fizetésemeleseket. Azt kénem a pénzügyminiszter Úrtól, hasson ,oda

% hogy a jövedelmiadó alá eső jövedelmek also határát a drágaságnak, de legalább a teleméit fizetéseknek megfelelő arányban emelje fel. Ezt követeli meg a tárgyilagosság, az igazság. Ha tényleg az volt a célja a kormányzatnak, hogy segítsem azoín a dolgozó emberen, akkor ismét csak azt mondhatom, amit mondottam, hogy amit az egyik kézzel ad,*azt ne vegye ej a másik kézzel, mert ennek abszolúte se'mmiféle jó kihatása nem lesz. Felvetődhetik azonban az a kérdés, — és őszintén szólva, féltem attól, hogy a pénzügyminiszter úr, itt lesz és esetleg mindjárt felveti ezt a kérdést — hogy ilyenformán ma, amikor tényleg komoly nehézségeket okoz a pénzügyminiszter úrnak a felfokozott követelmények folytán azoknak az összegeknek az előteremtése, amikből az államháztartás egyensúlyát meg kell tartani, akkor ezen adókiesés következtében a kincstárba kisebb összeg folynék be, mint amennyi befolyik most ezen a réven. Egészen természetes, hogy az adóbevételek ennek megfelelően csökkennének. A kormány minden egyes tagja azonbam elég gyakran hagoztatja, — amint a különböző újságokban 47*