Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-293

16 Az országgyűlés képviselőházának 293. való cselekedet. De az újabb zavarkeltés ellen felszólalni kötelesség. Az előttünk fakvő törvényjavaslatot ebből és csakis ebből a szemszögből vettük bírálat alá. A m. kir. kormány javaslatának egymásután megjelenő tervezeteiből egy félénk és kör. vonalaiban is alig ikivehető, minden újabb tervezetben fokozatosan még jobban elhalványuló szándék jelentkezik, amelyet nem lehet másképpen minősíteni, mint annak, hogy a m. kir. miniszterelnök úr elérkezettnek látja az időt a jelenlegi közjogi provizóriumból a végleges államformára való áttérésre, vagy legalább is ezen aiz úton egy lépés megtételéreEnnél a pontnál 'emlékeztetnem kell pártom azon deklarációjára, amelyet 1942 február 10-én a kormányzióhelyettesi törvényjavaslat tárgyalásánál terjesztett elő. Nem kétséges, — deklaráltuk akkor — hogy különösen egy 'történelmi nemzet életében az államai főhatalom gyakorlása tekintetében huzamosabb időn ke. resztül jelentkező ideiglenesség nem kívánatos. Nem kívánatos nemcsak azért, mert közjogi bizonytalanságot jelent ez az állapot, de nem kívánatos azért sem, mert az ideiglenes államfő törvényeink értelmében nincs abban a helyzetben, hogy a teljes főhatalmi jogkört gyakorolhassa. Pártunk tehát már akkor kívánatosnak tartotta, amennyiben a nemzet érdeke azt megkövetelte, az ideiglenes alkotmányjogi helyzet, bői a végleges helyzet felé való elmozdulást. Pártunknak ez az akkori előrelátó állasfoglalása nem keltett megérdemelt figyelmet, de ha a kormánynak a szándéka ma e felé fordulna és ha ezt a lépést a nemzet érdekében elérkezettnek és szükségesnek tartja, ám álljon elő elhatározó törvényjavaslattal, de ne idézze fel a kormányzóhelyettes úr emlékezetének szóló tiszteletadás mellett és a kiskorú gyermekről való kötelességszeríí gondoskodáson túl — idézem a mioiszterelnöik úr indokolásának szavait — tehát csak úgy járulékosan ilyen semmit vagy keveset mondó és csak sejtetéseket tartalmazó szavakkal a királykérdés ügyét. Nem látunk ugyanis egyetlen olyan sürgető körülményt sem, amely a mai helyzetben ennek a kérdésnek felvetését indokolná. Fontosnak tartjuk annak a ténykörülménynek kihangsúlyozását, hogy az állami főhatalom kérdésének szaDályozására ennek a kormánynak és ennek az országgyűlésnek nincs a nemzettől felhatalmazása (Mozgás jobbfelől), mert a képviselőház tagjainak megválasztása, kor ez a kérdés mint időszerűtlen szóba sem került és ezt a tényt még csak megtetőzi az a másik körülmény... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az országgyűlésnek az ország r minden ügyébe mindenkor beleszólása van. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Szöllősi Jenő: ... hogy országunk egyharmad részének nincs a Házban a .íemzet által választott képviselete, a felsőház pedig nemcsak személyi összetételénél, de szerkezeténél fogva seim alkalmas a nép képviseletéire s mint ilyennek megszüntetése, a jelenlegi képviselőház több pártjának sarkalatos programmpontja. Ezért a nemzet számára ebben a kérdésben is szabad akaratának nyilvánítását biztosítani akarjuk és ennek figyelembevételét követeljük. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a most előadottak nincsenek kapcsolatban a törvényjavaslattal, már pedig most csak a törvényjavaslat tárgyalásáról lehet szó, méltózülése 1942 október 13-án, kedden. tassék tehát szigorúan a törvényjavaslat tárgyához tartani magát. Szöllősi Jenő: A kormány és az a rendszer, amelyet képvisel, nem alkalmas arra, hogy az állami főhatalom kérdését egy új ezredévre időtállóan szabályozza. (Zaj.) Elnök; Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az állami főhatalom mikénti gyakorlásáról ebben a törvényjavaslatban nincs szó, tehát méltóztassék ennek tárgyalásától eltekinteniSzöllősi Jenő: T. Ház! Az elnök úr figyelmeztetése alapján deklarációnk további előterjesztésétől elállók. (Élénk helyeslés a .jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván tzóhii. Kállay Miklós miniszterelnök: T- Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a szerencsés helyzetben vagyok? - és ezért köszönetemet is kell kifejeznem — hogy az előttem szólott képviselő úron, illetve az általa képviselt pártesoporton kívül a parlamenlünkben képviselt minden párt, a Ház minden tagja és minden magyar ember nevében szólalhatok fel. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés a jobboldalon a középen és a baloldalon. — Peyer Károly: A magyaron van a hangsúly! — Egy hang bcdfelol: Magyarok vagyunk! — KeeK Antal: Nem kell ezt a kérdést belevinni! — Egy hang balfelől: Nagyon is kell!) Az előttem szólott képviselő úr szavaira nem óhajtok reflektálni (Helyeslés.); azoknak legnagyobb része nem áll közvetlen kapcsolatban a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal. Amennyiben pedig a képviselő úr a törvényjavaslattal hozta kapcsolatba a király kéri dést és ezzel kapcsolatban fejtette r ki álláspontját, engedje meg a t. Képviselőház, hogy amint az elnök úr tette, én is^ kijelentsem és megállapítsam, hogy a királykérdés nincs kapcsolatban ezzel a törvényjavaslattal. (Ëlén'ïhelyeslés a jobb- és baloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: És Kolozsvár?) A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, szövegezésében, indokolásában és az előadó úr ismertetésében világos kifejezője annak, amit elérni célzott: a nemzet hálájának kifejezését és ezen mindnyájunkat összefogó érzésnek megörökítését a jövendőre vonatkozóan is. Minden törvény kétségtelenül a nemzeti akaratnak a kifejezése, amelynek minden állampolgár magát alávetni köteles. E törvényjavaslat mögött azonban olyan nemzeti elhatározás áll, amely nemcsak megfontolásból, valamely szükségesség felismeréséből és szándék elhatározásából keletkezett;" nem tilt és nem rendel el semmit a nép, az ország széles rétegeinek, itt egy nemzeti elhatározás jön létre, amely az ország, a nemzet, a magyar nép millióinak szívéből fakadt, amelyet az javasol, az formuláz és szentesít. (Ügy van! Ügy van!) Ünnepi törvényt készítünk ma elő, amely mögött gyász van ugyan, veszteség, eg_y fiatal élet elmúlása, de a gyász, a veszteség és a halál flelett mégis ott van a legfelemelőbb, leg. ünnepibb, legnagyobb áldozat dicsősége: az életnek feláldozása a hazáért. (Ügy van! Ügy van!) És ebben a kimagasló, önként vállalt áldozatban ott a másik nagyszerűsége a hősi halálnak: Horthy István, a kormányzóhelyettes, akit kiemelt a nemzet, magas polcra helyezett, most teljes egyenlőségben, el nem választható közösségben olvadt össze a nemzet annyi hű fiával, minden magyar hőssel, hősi halottat. (Ügy vam! Ügy van!) Ha életben maradt volna, én tudom mit, milyen sokat jeleintett volna hazájának. Hiszem, hogy azi egész nemzet össze-