Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. kezni, szóbalhiozta a papil nyugdíj kérdését. A papi nyugdíj kérdésével foglalkozunk annál is inkább, mert hiszen a visszatért területeken ezt a kérdést megoldották. Éppen ezért is van elég tekitntélyes összeg előirányozva költségveté síinkben a vallási célok támogatásánál, hogy a visszatért területek papi nyugdíjait fizetni tud­juk. Olyan terv is merült fel, hogy az állam a papit nyugdíjalapodat átvenné és így azután átvállalná a lelkészek nyugdíj terhét is. Ez be­ható tárgyalást igényel és természetesen a» egyházakkal kell ezt a kérdést alaposan meg­beszélni. Varga Béla képviselőtársunk a gimnáziu­mokban és a polgári iskolákban a tanulók ál tal fizetendő csekély járulékból évi 600 tehetsé­ges falusi magyar gyermek további taníttatá­sát említette elismerőleg. Ez az az akció, ame. lyet nagyrabecsült elődöm kezdeményezett, amely, azt hiszem, mindannyiunk tetszésével é» szimpátiájával találkozik és amelynek tovább­fejlesztését én is a legnagyobb örömmel és emergiláva! kívánom majd szolgálni. Ebben én még nagy Hehetőség ( e»ket látok. Szabó Zoltán képviselőtársamnak köszö­nöm, hogy elismeréssel emlékezett meg a mi nisztérium tisztviselői! karáról és én is fel használom az alkalmat, hogy az én kedves munkatársaimnak, az én minisztórilumom tiszt viselőinek, de az egész kultusztárca mindeu munkásánlak és minden alkalmazottjának e helyről ils őszinte köszönetet mondjak. (Éljen­zés és taps .jobbfelől, középen és a baloldalon.) Helyeslem megbeszélések tartásának gondola­tát a minisztérium tisztviselőivel és a külső igazgatással, nemkülönben a tanárir és tanítói renddel, hiszen ez többé-kevésbbé ma is megvan. Természetesen elsősorban a külső igazgatás­béliek érintkeznek a hozzájuk tartozó tanári és tanítói rendbelilekkel, azonban mi is fenn­tartjuk a kapcsolatot közvetlenül, amennyire csak lehetséges. Én jómagam is a lehetőség határain belül mindenkit személyesen fogadok, akli hozzám fordul. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) . • Az ipari középiskola érettségizettjeinek a Műegyetemre való felvételét tette szóvá Szabó Zoltán képviselőtársam. Mi ezt már szorgallj mázzuk, a Műegyetem azonban akkor hajlandó elfogadni ezeket az ipari középiskolában érett­ségizetteket, ha a Tudományegyetem természet­tudományi szakára is felveszik őket. A kérdés tárgyalás alatt áll. Szabó Zoltán képviselőtársam a tanár- és tanítóhiányra való tekintettel kéri a tanár- és tanítójelölteknek ösztöndíjakban való részesí­tését. Erre már feleltem a beszédemben. 52.000 pengőt irányoztunk elő erre a célra az 1943 esztendőre és ezt az akciót, magátólértetődőleg, még jobban kiakarjuk építeni. A tanítóképzés teljes ingyenessége kívánatos volna. Minden­esetre az említett ösztöndíjak és egyéb kedvez­mények e téren már az első lépést jelentik. Vámos képviselőtársam egyenlő elbírálást kér a tanárok részére a bírákkal. Ezt különben, úgy emlékszem. Csaptak képviselőtársam is han­goztatta és talán még mások is a t. felszólalók közül. Ez benne van a Középiskolai Tanáregye­sület memorandumaiban is. Nehéz kérdés! A ta­nári és tanítói hiyiatás tényleg a legnehezebb foglalkozások egyike és valóban sok létjogo­sultsága van annak a kívánságnak, hogy egé­szen különleges elbírálást nyerjenek azok, akik ezt a nehéz hivatást választották. Boldog len­nék, ha én lehetnék majd az a szerencsés, aki ebben a kérdésben az átfogó és végleges ren­ülése 1942 november 11-én, szerdán. 255 dezéssel járulhatnék a t. Ház elé, azonban a mai nehéz háborús viszonyok közepette — amint erre már előlbb is bátor voltaim utalni — nem nagyon merek erre Ígéretet tenni, an­nál kevésibbé, mert ezt a kérdést elsősorban a pénzügyminiszter úrral kell összköltségvetési szempontból^ megbeszélni. A diákjóléti hitelek emelését is kéri a kép­viselő úr. Az 1942. évi költségvetésben 0.5 mii; lió pengő, az 1943 éviben pedig 1.2 millió pengő van erre előirányozva, tehát máris lényeges emelés történt és iparkodom ezt a hitelt a jövő­ben tovább emelni. Makray képviselő úrnak a nemzeti neve­lésről elmondott magasszárnyalású elvi ki­jelentéseit, azt hiszem, mindnyájan nagyon szívesen és örömmel hallgattuk. A kultusz­tárcának és különösen a népoktatásnak az elő­irányzatát kéri emelni a képviselő úr. Jóleső érzéssel hallottam ezt a kérést, köszönöm, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozott és azt is köszö­nöm, hogy lelki honvédelemnek nevezte a kul­tusztárcát. Természetesen nemcsak rajtam mú­lik, hogy a kultusztárca dotációja ennyi és nem több. Nekem is fejet kell hajtanom a ne­héz háborús viszonyok előtt és a szolidaritást a kabinet többi tagjaival természetesen nekem is vállalnom kell, bármennyire is szívesen hal­lom az erre irányuló felszólalásokat. Ezt a ké­rést a jobb jövőre irányuló óhajként köszö­nöm és könyvelem el. A tanszemélyzet munkáját is honorálni kéri a képviselő úr. Anyagi téren ez dominál a költségvetésben, amint mondottam volt. Kéri továbbá, hogy tehermentesítsük a tanítókat az adminisztratív munka alól. Ezt Mester kép­viselőtársam is szóbahozta. Ez valóban nagyon fontos és kívánatos volna, ha keresztül tudnók vinni, de méltóztatnak tudni, hogy különféle érdekekből, ma elsősorban a közellátással és a 'háborús viszonyokkal összefüggő okok miatt a tanítókat nem tudjuk teljesen mentesíteni ezek alól az adminisztratív teendők alól. Nyelvi pótlékot kíván a képviselő úr a hit­oktatók részére is. Alapelv, hogy a hitoktatás az egyházak feladata és az állam csak bizo­nyos szerényebb mértékű támogatást nyújt ezen a téren. Ezt a támogatást szeretném nö­velni, — amint erre már tettem kijelentést — de a sürgősség sorrendjében ezúttal úgy érez­tem, az óraadó hitoktatók javadalmazását kell, ha szerény mértékben is emelni és majd csak a jövő évben kerülhet sor, ha a pénzügyminisz­ter úr hozzájárulását is meg fogjuk ehhez nyerni, az úgynevezett önálló hitoktatók java­dalmazásának rendezésére is. A hadbavonult nem állami tanítók he­lyettesei részére mi megadjuk a felszabadult államsegélyt. Úgylátszik, téves értesülése van a képviselő úrnak. A baj inkább ott van, hogy a hitfelekezetek, de más iskolafenntartók sem kapnak ma tanítót, aki az ideiglenes alkalma­zást a mai viszonyok mellett vállalná. A papi nyugdíjkérdésről már nyilatkoztam. Vajna képviselőtársam kéri a VII. fizetési osztálybeli tanítói állások szaporítását. Amint mondottam volt és amint a költségvetésből is kitűnik, az 1943. évi előirányzatban szaporítot­tuk az állami és a nem állami tanítóknál is a VII. fizetési osztálybeli állások számát 150—150 állással. Ezeknek további fokozatos szaporítá­sára törekszem. Ee-vébként úgy tudom, hogy a múlt évben Hóman Bálint nagyrabeesült elő­l döm hasonlóképpen tekintélyes számmal sza-

Next

/
Thumbnails
Contents