Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-304
Az országgyűlés képviselőházának 304. pedig figyelemmel kellett lennem airra, — miként azt már nyomatékosan voltam bátor a t. Házban ma elmondani, — hogy . elsősorban ezeket a régóta megoldásra váró és szociális vonatkozású kérdéseket kell megoldanunk. Kétségkívül áldozatot kellett hoznunk ezen a téren azért, hogy ezeket a régi adósságokat egysze r már letörleszthessük. Rapcsányi képviselőtársam az egységes, korszerű nemzetnevelési reform kidolgozását és a törvényhozás elé vitelét is kérte. A képviselő úrnak ezt az óhaját nagy örömmel hallottam és azt helyeslem. A nemzetnevelési kataszter kérdésével is foglalkozott a képviteelő úr, azonban ennek a kérdésnek van egy eléggé nehéz része is. Én ugyanis attól félek, hogy ha mi (irányítani próbáljuk, hogy ki milyen pályára menjen, nem szólva arról, hogy a megfelelő tanfolyamok és iskolák végzése elég hosszú í/deig tart, mire azok a végzett növendékek kikerülnek az iskolákból és a megfelelő intézményekből, esetleg közbein talán egészen megváltozik, ha nem is éppen a világ, képe, de a különféle állások szükséglete; nagy kérdés, nem járunk-e esetleg ugyanúgy, — hogy egy rossz hasonlat, tal éljek — mibt annak idején a traktorakcióval s majd súlyos szemrehányásokat fogunk kapni, hogy mi bölcs tanácsokat adtunk, irányítottunk és tereltünk fiatalokat ilyen és olyan, életpályákra és azután, amikor el akaraak helyezkedni, ennek esetleg már akadálv a i lennének. Mündenesetre a nemzetnevelési kataszter felállítása értékes ötlet és azzal foglalkozni fogunk. Rapcsányi képviselő úr szóvátette még az iparostainoncoktatás korszerű fejlesztését. Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozunk, gyűjtjük az anyagot s • előkészítés alatt áll a megfelelő törvényjavaslat is. Szóvátette azután a képviselő úr a minisztérium fogalmazási karában a jogászelem túltengését s ezek helyett a nevelők túlsúlyának biztosítását kérte. Felhívom itt a képviselő úr figyelmét arra, hogy 278 a minisztériumban fogalmazási munkakörben dolgozó tisztviselők száma. Ha eltekintünk a testnevelési és a közalapítványi birtokkezelési osztályoktól, amelyek különböző, de csak kis részben jogi képzettségű szakemberekből ' tevődnek össze, a többi osztályokra 206 . fő esik, és ezek közül csak 100 a jogász, a többi — egy-két orvoson és mérnökön kívül — tanárokból és tanítókból áll. (Palló Imre: Hány polgári iskolai tanár van? Csak egy!) Majd megnézem azt is, hogv hány polgári iskolai tanár van. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy nem fogok megfeledkezni a polgári iskolai tanároknak a minisztérium munkájába való bekapcsolásáról sem. (Palló Imre: Helyes!) Végül a minisztérium épületének kérdését tette szóvá Rapcsányi képviselő úr. de még több képviselőtársam is és már a múlt esztendőben is olyan kérdés volt ez. amelyet többen felhoztak. Én boldog lettem volna, ha már most tudtam volna a költségvetésben valamit 'legalább tervpályázat formájában hozni, azonban úgy éreztem, nekem ( egyelőre deferálnom kell magasabb és fonto«ahb érdekek előtt, különösen amikor jól tudjuk, hogy az anyaghiány miatt ehhez úgysem tudnánk most^ hozzáfogni. Nasrvon köszönöm különben' az erről való megemlékezést és kérem, méltóztassék ezt a kérdést minden oldalról továbbr a is napirenden tartani. ' Hokky képviselő úr a tanonciskolák elnéptelenedését tette szóvá. A gyárak nem nevelülése 1942 november 11-én, szerdán. 253 nek kellő mértékben tanoncokat, a kisiparosok viszont anyagi okokból nem tudnak r— mint méltóztatnak tudni — tanoncokat szerződtetni. . A kérdés megoldása mindenesetre a tanoncotthonok számának szaporításában van. A költségvetésben erre külön rovatok szolgálnak sa jövőben ezeket a tételeiket iparkodunk majd növelni. A nagyszöllősi ipari szakiskolát mi is régóta szeretnők átszervezni középiskolává. E célra már ki is utaltunk 1 tetemes összeget, mégpedig műhelyépületek kiegészítésére. Az iparügyi minisztérium azonban eddig nem járult hozzá az átszervezéshez. A kérdést újból napirendre tűzzük, úgyis akarok a közeljövőben az egész ipari szakoktatás kérdésében az iparügyi miniszter úrral személyes megbeszéléseket folytatni. Már rneg is állapodtunk, hogy a költségvetés letárgyalása után összeülünk ebben az ügyben. Hokky képviselőtársaim,, de Szabó Zoltán képviselőtársam is sürgette a klörzeti tanonciskolákat. Ismerem ennek' a kérdésnek a fontosságlát. Tudom hogy a visszatért Felvidékein ezek igen jól beváltak. Méltóztassanak mindenesetre számbavenni, hogy egyelőre megfelelő épületeink nincseneki ehhez s azután az érdekelt községek részéről való anyagi hozzájárulásra is szükség van itt, ami nem olyan egyszerű kérdés. OElz természetesen összefügg azzal, hogy imlilyen magas községi pótadókulccsal dolgoznak. Ehhez a hozzájáruláshoz azután a belügyminiszter úr hozzájárulása is szükséges, azonkívül az is meggondolandó, hogy a tanoncoifc ebben az esetben hosszabb időre elvonatiniáínak munkahelyükről, ami különösen a, mái háborús idők*ben ipari szempontból esetleg aggályos. Mindenesetre biztosíthatom és megnyugtathatom a képviselő urakat, hogy a készülő iparoktatási törvénytervieizet ezzel a kérdéssel is foglalkozik. Hokky t. képviselőtársam az öt-hlat évi helyettesi szolgálattal bíró tanárok, tanítók helyettesi idejének beszarnitásiált kérte. Már költségvetési beszédem előző részében 1 utaltam arra, hogy ez méltányos kérdés. Keressük a megoldási lehetőségielket és talán fogunk is a nagyobb és kirívó igazságtalanságokra orvosMist találni. A magyar dal intenzívebb művelését is kért© Hokky t. képviselőtársam. Erre mar szintén kitértem elmondott szavaimlban. Méltóztassék elhinni, hlogy teljesen osztom a képviselő úr felfogásiát ezen a téren, itt azonban nem az énekórák szaporításában látom a megoldást, hanem a megfelelő énekpedágógtusók beállításában és a minőség emelésében. (Helyeslés és taps a .jobboldalon és a középen.) SziÖllősi képviselő úr két kérdést tett szóviái, aimüvel ennek a ma annyira emelkedett és ha szabad mondanom, baráti légkörben folyt vitának menetét némileg megzavarta. Az egyik kérdésben azt kifogásolta a kép* viselő úr, hogy 1867 óta miért állandóan követett gyakorlat az, híogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter katolikus ember Csak zárójelben jegyzem meg, nehogy ebből valaki precedenst akarjon kovácsolni a jövőre nézve, hogy nem is egészein áll az hogy a kultuszminiszter mindenkor katolikus volt. Ha jól emlékszem, Székely Ferenc unitárius létére is volt — bar egészein rövid ideig — kultuszI miniszter. Annak az 1867 óta követett állandó gyakorlatnak, hogy a valláe- és közoktatás-
