Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

£44 Àz országgyűlés képviselőházának 304. totta, mert fenntartotta ugyan a húsz tanköteles számát* aminek megléte esetében kisebbségi nyelven kell oktatni, die előírta azt hogy az összes tantárgyakat kisebbségi anyanyelven kell előadni, a magyar nyelvet csak különórában kell tanítani. Ennénk következtében az 1941-es rendelkezés, amely ezt az egész dolgot betetőzte, már oda jutott, hogy a kisebbségeknek teljesen anyanyelvi oktatást biztosít, jóformán függetlenül, attól, hogy ők maguk akarják-e anyanyelvükön való oktatást vagy sem. Előáll tehát az, a helyzet, hogy nemcsak Pest Via ím egy ében, de az ország más részeiben is, à kisebbségi nyelvcsoporthoz tartozó lakosság hiába akarja a magyar nyelvi oktatást, gyermekeiket nem tudják magyarul oktatni, jóllehet belátják, hogy nekik magyarul meg kellene tanulniok. A magyarnyelvű .oktatásnak a kisebbségi népoktatás terén, való ezt a romlását azért hozóm élő, azért hívom fel érre a. kultuszminiszter úr figyelmét, hogy elődje .ilyenirányú és a magyar nemzeti gondolattal, széliemmel bizonyos mértékben ellentétes rendelkezéseit módosítani és visszafejleszteni kell abban az irányban, hogy ne tengjen, túl Magyarországon a kisebbségi anyanyelvűeknek anyanyelvükön való oktatása, . hanem lehetőleg a magyarnyelvű oktatás fejlődjön. Hangoztatjuk itt azt, hogy a legnagyobb veszedelem a megalkuvás. Ha ebben a kérdésben megalkuszunk és teljes mértékben kiszolgáltatjuk a magyarságot olyan törekvéseknek, amelyek ellentétben vannak a magyarosítás gondolatával. akkoir

! ez olyan ^megalkuvásit jelent, hogy Magyarország somsát a jövőben ez nagyon károsain befolyásolhatia. E kérdés melleit különösen a népoktatás egyes részleteire akarok rámutatni ésoediig elsősorban azzal kapcsolatban, amit előttem szólott i képviselőtársaim is említettek, hogy tanítohiány van. Ez kétségtelen és különösen tanítohiány van amiatt, hogy nem tudunk a visszacsatolt területekbe megfelelő számú magyar tanítót áthelyezni és adni. Ennek következtében 'kénytelenek vagyunk olyan tanítókat átvenni és olyanokat tanításra beállítani, akik ezt a hivatást, ezt a felaidatöt a magyar állam, a magyar nemzeti állam szempontjából egyáltalában nem' tudják betölteni. A tanítóhiányon való segítés egyik módja volna az, ha a tanítói nyugdíjazásokat felülvizsgálnák. Méltóztatnak tudni, meg lehet állapítani, hogv rendkívül sok fiatal, jó erőben lévő. 10—12 szolgálati évvel bíró tanító van nyugdíjazva, akik ezidőszerint más állást töltenek be és ezért mutatkozik nagyobbfokú tanítohiány. Ha ezeket a nyugdíjazásokat felülvizsgálat alá vennémík és megállapítanánk azt, hogy ki az, aki még szolgál a tképes. igen nagyszámú tanítót kapnánk, akiket alkalmazni lehetne. Természetesen ezekhez hozzájárul kívánság, hogy a tanítói fizetéseket olykép • állapítsák meg, hogy azok a tanítói munkával airiányban álljanak. A másik, ami a tanítóhiány el'lensúlyozá sara szolgálhatna, az, ha azokat a felvidéki tanítókat, akiket az igazolási eljárás során állásukból elmozdítottak, most új r igazolás alá vennék és lehetővé tennék részükre, hogy amennyiben magukat igazolni tudnák, újból a pályájukra léphessenek. A Felvidék visszája-tolása alkalmával, sajnos, helyi szemnontokból, személyes bosszúból és más okokból kifolyólag igen sok (köztisztviselő, kölztü'k tanítók is abba a helyzetbe kerültek, hogy magataitá' ülésé 1942 november 11-én, szerdán. sukat az államhűséggei, vagy a nemzeti górt. dolattal szembenállónak minősítették. - Ez nem mindig ilgazán abból a komoly reális okból történt, hogy az illető tanító vagy. más állami tisztviselő valóban nem megfelelően viselke^ dett. (vitéz Jaross Andor: Ok nélkül nem volt!) A helyif ellenségeskedések és más ilyen okok következtében egyes embereknél az igazo lási eljárás igen rosszul végződött, (vitéz Jaross Andor; Világos, hogy rosszul, végződött azokra, akik megérdemelték!) Voltak, itt olyanok, akik haszontalanok voltak, de voltak olyanok ils, akik személyes bosszúnak vagy politikai pártállásuknak lettek áldozatai. (vitéz Jaross Andor: Mert cseh-agrárpártiak voltak!) Az a körülmény, hogy valaki milyen párthoz tartozott, egyéb működését még nem érinti. ( Eli enm ondások a baloldalon. — vitéz Jaross Andor: Az. a párt a cseheket pártolta a magya rok helyett!) Mindenesetre szükség volna arra, hogy ezeket az igazolásokat felülvizsgálat alá lehessen venni. Azoknak a tanítóknak, akik igazolni tu'dják, hogy a magyar állameszméhez hűek voltak és akik ellen kilfogás nem emelhető, lehetővé lehetne tenni a tanítói pályán való tövabbműködést. Fel kell hívnom még a kultuszminiszter úr figyelmet a líceumok ügyére. Annak idején, amikor bevezették a középiskolai oktatás terén a gimnáziumok helyébe a líceumokat, igen sok szülő azért adta líceumba gyermekét, mert ott gyakorlati oktatást várt. Úgy számított, hogy négy líceumi osztály elvégzése után gyermeke valamilyen gyakorlati pályára, kereskedelmi!, mezőgazdasági pályára fog menni, vagy más továbbképző iskolába fog átlépni. A kultuszminiszter xír elődje három esztendeiig fenn tar totta ezeket a líceumokat. A muH esztendőben pedig egy nagy elhatározással kimondotta azt, hogy a líceumok átalakulnak tanítóképzőkké és az összes líceumi hallgatók tanítókötelessé lesznek. Ez teljesen hibás, a szülők és a gyermekek ér'dekei ellen való intézkedés volt, amelyet fenntartani) nem helyes és nem szabad. Nem lehet a szülőket arra kényszeríteni, hogy ha gyermekeiket nem is akarják tanítóknak adni, akkor is tanítók legyenek belőlük. Már pedig, amikor a líceumokat átalakították tanítóképzőkké, kényszerítették a szülőket, hogy a gyermekeiket tanítóknak adják akkor ib, ha azok a gyermekek nem akarnak tanítók lenni. Lehetővé kell tehát tenni, hogy azok a líceumi hallgatók, akik tanítók akarnak lenni, tovább tanulhassanak és elvégezhessék a tanítóképzőt, azok a gyermekek azonban, akiket szüleik nem akarnak tanítónak adn.il elvégezhessék f a líceumot és azután olyan érettségi yagy végbizonyítványt kapjanak, amellyel átmehetnek a gazdasági, kereskedelmi vagy egyéb pályákra. Teljesen elhibázott kultúrpolitika volna, ha most a tanítóképző elvégzésébe kényszerítenénk bele egy csomó líceumot r végző leányt és ifjút, akilk végeredményben úgysem lesznek tanítók, hanem öt esztendei tanulás után más pályára mennek, hiszen már eredeti leg sem akartak tanítók lenni. A miniszter úr annakidején megengedte. hogy a gimnáziumi alapiskolával dolgozó líceumnál érettségit is lehessen szerezni, de ez alig három-négy líceumnál vain még, a többieknél érettségit tenni nem lehet, ami^ a szülőkre nézve rendkívül sérelmes. De hátrányos ez a gazdasági élet szempontjából is. mert ezek a lieeumot hallgató leányok és fiúk kereskedelmi, mezőgazdasiági, ipari vagy más gyakorlati pályára, akartak memni és onnan yonrjuk el