Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. zerabilis. A papi nyugdíj kérdésének megoldása nem itarfozik közvetlenül a miniszter úrhoz, de arról a magas vártáról, amelyen a miniszter úr a kulturális ügyeket, a kultusz- és íniépoktatáis ügyét intézi, talán serkentőleg és buzdítólag tud hatni azokjra ai közületekre, amelyektől ennek a kérdésnek emberséges megoldása függ és amelyek talán egy ilyen kultuszaniniszteri biztatásra végre-valahára ennek a kérdésnek becsületes megoldásához hozzáfognak. Ezek volnának az én részlete* megjegyzéseim a jelen költségvetéshez. Még csak azt szeretném megemlíteni, hogy vatn egy tilalom arra, hogy az iskolás-gyermekek nem látogathatják a mozit; van egy tilalom arra, hogy pártpolitikába a gyermekek bele nem vonhar tók, Ez egészen természetes, miért ez a szétbontásnak, a gyűlöletnek, a türelmetlenségnek, az engedetlenségnek, a tekintélytisztelet lerombolásának szellemét vinné be abba a fiatal lelkekbe', sajnos, nem áll rendelkezésünkre semmiféle kényszerítő eszköz. Én nem tudom megakadályozni. Nekem közvetlen kapcsolataim vannak az iskolákkal és látom, hogy egyik és másik vonatkozásban is vannak súlyos hibák és nincs semmi &, kezemben, amivel ezt meg tudnám akadályozni. Talán méltóztatnék a belügyminiszterrel kapcsolatban valami megoldásra jutni, hogy ne legyen ez a: tilalom írott malaszt, hogy annaik hatályt is tudjunk szerezni. A miniszter úr tárcavállalását nagy várakozás lés mondhatom, nagy bizalom előzte meg. Mindazok a megnyilatkozások, amelyeket szerencsések voltunk hallhatni a miniszter úrtól, megindokolták ezt a várakozást és ezt a bizalmat. Ez a, »költségvetés, amely egyes tételeiben kifejezi a miniszter úr szándékait és terveit, erősen hozzájárul ennek a bizalomnak megszilárdításához ós megedősiítéséhez. Egyébként is elvileg ugyanazon az állásponton vagyunk, amit boldogan ismerek el, és éppen azért, nemcsak mert a költségvetést nem a kormánynak^ hanem az országnak szavazzuk meg, de azért is. mert teljesi bizalommal vagyok a miniszter úr iránt, ezt a költségvetést örömimel megsza vazom és elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik

1

? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vajna Gá* bor! • Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! Makray képviselőtársam előbb a keresztény nemzeti kultúráról és a keresztény nemzeti szellem megőrzéséről beszélt. Én. mint nemzeti szocialista, ezzel a magam részéről teljesen egyetértek, mert mi sem hirdetünk mást, mint a keresztre feszített Krisztus igazi tanítását, annak az életbe való átvitelét, átszőve magyar nemzeti szellemmel úgy, ahogy ezt meghatározásunk, nemzeti szo cializmusunk adja. Az egyház, az iskola és a hadsereg, az a három tényező egy nemzet életében, amely egy embert a bölcsőtől a koporsóig végigkísér, t Amilyen ennek a három tényezőnek a beépítettsége az állam életében, az egyetemesség Eondolatában, ugyanolyan lesz az állam. Az új lurópa s ennek új Magyarországa napbanéző. bátor, dolgozniakaró és bíró. istenfélő embereket, új nemzedéket kíván. Szükséges ez azért, mert a népek közt e tekintetben olyan versenülése 1942 november ll-én, szerdán. 231 gés fog ebben az új világban megindulni, amelyben, ha nem akarunk alulmaradni, versenyképessé, ütőképessé kell magunkat tenni. Az új világnak erős emberekre lesz szükségei! ezt mutatják a donmenti harcok, amelyek a ma katonájától a bátor kiálláson kívül erős idegzetet kívánnak, de megkövetelik a győzelembe és a feltámadásba: vetett hitet is. Az új nemzedéket az egyetemes nagy magyar nemzet érdekében úgy keíl nevelnünk, hogy a nemzet minden egyes fia öntudatosan büszke legyen arra, hogy magyar s a magyar nemzetnek a gyermeke. Ezt a nevelést, ha érvényesíteni akarjuk, le kell vinni a nép legalsó, legmélyebb rétegeibe, be az eddig elhagyatott tanyai kis házakba, a kanászok kis lakásaiba, ahol sokgyermekes magyar családok tengetik életüket hosszú évszázadokon át. Azt szeretnők, ha egyetlenegy tanyai f kis magyar, egyetlenegy kanászgyermek se érezné azt, hogy különb a városi gyermek, mint ő. Amikor ezt a kérdést itt megfogom^ meleg köszönetet küldök a nemzet igazi napszámosai, igazi téglahordozói: a tanyai!és falusi küszködő, szegény tanítók felé. Valóban ők a nemzet igazi napszámosai, mert ők fogják meg a" zsenI ge gyermeki lelket és amilyen szellemet abba a j zsenge gyermeki lélekbe bele tudnak csepegtetni, olyan lesz az a gyermek később, mert az I ember életén az első nevelés és annak a benyomásai mindig végigvonulnak. T. Ház! Ezt a kérdést a csehek, románok és szerbek igen jól megértették, tanítóikat magas fizetéshez juttatták, mert tudták azt, hogy az átállítás, a csehesítés, elrománosítás és élszembesítés csak úgy tud ütőképesen érvényesülni az egész országban és annak minden egyes családjában, ha a tanító megelégedett s j egész lényét és életét bele tudja adni ebbe a munkába. Ha ezzel szemben megnézzük a mi szegény tanítói karunk fizetését, el kell csodálkoznunk azon, hogy miből tud egy tanyai tanító gyermekeket neveltetni a városi iskolában, esetleg a főiskolán. A tanítók fizetése a legkisebb fizetési fokozatban 152 pengő, a legmagasabb 422 pengő, a VII. fizetési osztályban. Ehhez járul még a városban és a falun a legalacsonyabb lakbérilletmény és a családi pótlék. Az, hogy a tanyai tanítók bizonyos tanyai pótdíjakat kapnak, nem sokat segít, mert ez olyan csekély, hogy abból gyermekeket városban neveltetni nem lehet. Éppen a falusi emberek között legnagyobb a népszaporodás s természetes, hogy emiatt a tanyai és falusi tanító valóban nagy gondokkal küzd, hogy adósságokkal harcoló családját becsületesen el tudja tartani és gyermekeit neveltetni tudja. S míg a tanítóságnak csak 12-7 százaléka jutott be ebbe a legmagasabb fizetési fokozatba a múltban, tma az új költségvetés ki; mutatása már csak 7 százalék részére teszi lehetővé ebbe a fizetési osztályba való bejutást. A tanítóiknak meg kell adni kint a vidéken a lehetőséget, hogy nyugodtan tudjon élni, dolgozni. Ezt mondottam az előzőkben. De hogyan tudjon a rendszeres oktatáson kívül a nép művelésével, nevelésével foglalkozni? Különösen áll ez a tanyai tanítókra, akik maguk vannak, úgyszólván egyetlenegy tanult írástudó ember esetleg ez a tanító ott azon az elhagyatott vidéken. Most a közelmúltban, ahogyan szervezeteink jelentik, vidéken, különösen a DunaTisza íközén. Erdélyben, másrészt a Felvidéken és Kárpátalján is elhatalmasodott a »Jehova Isten tanúi« nevű szekta híveinek száma. Ez-