Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Âz országgyűlés képviselőházának 303. \ után a népjóléti éts közegészségügyi tárcánál és tíz évvel ezelőtt, 1932-ben került újra a belügyi f tárca igazgatásai alá, úgyhogy bizonyos mértékig ,a 10 esztendős spácium arra is módot ad, hogy megnézzük, lettre belőle közegészségügyi politika és milyen eredményei vannak ennek a közegészségügyi politikának. Azt találjuk, hogy ez az elmúlt tíz esztendő valóban gyümölcsöző decennium volt. Kialakult megítélésem szerint valóban egy magyaír egészségügyi politika, még pedig egy egészséges közegészségügyi politika. Jelentkeztek, sőt uralkodóvá lettek henné olyan elvek, amelyeket elég szinte címszavak szerint felsorolni, hogy lássuk, ia prevenció gondolata mennyire kiemelkedett, mennyire ez alatt az idő alatt erősödött meg a falu egészégének szolgálata, általában annak a nehéz gondolatnak a győzelme, amelyet sokan szeretnének még mindig a másik oldal felé dőlve látni, hogyí még mindig nőségi csúcsokra való törekvés a magyar köaegészéigügy elsőrenden lévő feladata, hanem az, hogy minél szélesebb rétegeknek akármilyen kévései is, de emelje az egészségét és az életnívóját, biológiai erejét azért, mert itt nem csupán statisztikai adatokról van szó, hanem a százalékok, az ezrelékek, de még azoknak töredékei mögött is mindenütt a magyar fajta él vagy beteg, magyar emberek élnek vagy nehezen élnek. Ezért) örülök, hogy éppen ezek az elvek, a prevenció és a kvantitatív egészségszolgálat elvei győztek. Kialakulóban van egy egészen új magyar szociális hygienei, szinte az ország képén látszik ennek az új magyar egészségpolitikának aratása, hiszen amerre járunk, a felületesen néző szemnek is meg kell akadnia az egészségházak vagy az ellenőrzött kutak zöldkeresztjein, plakátokon, a mozibajáró emberek a filmeken látják, a rádiót 'hallgatók a hangszóróból hallják a magyar egészségügy különféle munkáit, megnyilatkozásait, létesítményeit és propagandáját. Sőt ha ezen a téren kívánni va' lónk van, akkor éppen ezt a, propagandaoldalt szeretnénk még jobban aláhúzni, hogy még jobban közvéleménnyé legyen a magyar szociális hygiene ebben az országban. T. Ház! Jubileumokról beszéltünk. A tízéves . jubileum mellett van egy még hosszabb jubileum a magyar egészségügy történetében. Ha jól tudom, 15 éves az Országos Magyar Közegészségügyi Intézet, ez az európai viszonylatban is nagyszerű létesítménye a magyar egészségpolitikának. Itt is csak címszavakban lehet felsorolni az idő rövidsége miatt ennek nagyszerű munkáit és létesítményeit. Szinte kívánnám, hogy minden képviselő nézze meg legalább egyszer az intézet telepét. Telepnek lehet mondani, bár városrésznek nevezhetnénk minél hamarább. A magyar társadalom minden rétegének tudnia kellene arról a szervezett és nagyszerű munkáról, amely itt folyik, ahol a hatósági orvosi, községi orvosi, sőt ha jól tudom, az iskolaorvosi kart is nevelik, néni beszélve a zöldkeresztes nővéri karról. Meg kell említenem azokat a nagyszerű munkálatokat, amelyek a közegészségügyi intézet laboratóriumában folynak. Hogy ezek mennyire nem csupán lombik munkák, neim csupán l'art pour l'art munkák, azt mutatja ezeknek a laboratóriumoknak a működése, nagyszerű szérumtermelő munkája. Nem utolsó sorban meg kell említenem az egészségügyi közigazgatás apparátusának legfontosabb alkatrészét, az lése 1942 november 10-én, kedden. 18Ô embert: az orvost, az ápolónőt. A diphtériát majdnem teljesen leküzdötte az intézet az egész magyarságban és a tífusz fenyegető rémét, ha nem is teljesen küszöbölte ki, de a rémből most már egy sokkal könnyebben lebírható ellenféllé tette. Az új feladatként jelentkező malária-veszedelemmel már a visszacsatolások után azonnal felvette a küzdelmet és — azt hiszem — csak a költségvetési kereteken múlik, hogy ez a küzdelem még intenzívebb, még erősebb legyen, mint amilyen jelenleg. Ha figyelembevesszük azt, hogy a magyar halálozási statisztika nemcsak a felnőttek halálozásának, hanem a csecsemőhalálozásnak és a tuberkulotikus halálozásnak a terén is az utolsó három-négy évtizedben csaknem 50%-os, sőt a tuberkulózis vonatkozásában valóban 50%-os csökkenést mutat, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar közegészségügy az államéletnek olyan tevékenysége, amelyben minden befektetett pénz az élő, egészséges, áldott piros magyar vérsejteknek, megtartott magyar egészségeknek és erősödő magyar nemzettestnek a formájában, az életében jelentkezik. Nem győzünk elég jó szót szólni minden tételért, minden újabb fillérért, minden újabb ígéretért, amely ezen a területen jelentkezik. Nagyon természetes, hogy a magyar közegészségügy sorsa végeredményben nem csupán az egészségügyi hadseregen és egészségügyi intézményeken fordul meg, hanem az sok minden másnak az eredője is. így a legszorosabb összefüggésben áll elsősorban a különféle szociálpolitikai célkitűzésekkel és munkákkal, sok konkrétummal, a lakáskérdéssel, a csatornázással, a vágóhídkérdéssel, a hűtőházkérdéssel, a honvédelmi kérdésekkel és sok minden mással, ami a legszorosabb értelemben véve az egészségügyi politikát jellemzi. Lehet vitatkozni, hogy a legjobb helyen van-e most ott, ahol van, de hogy ezen a helyen dicséretreméltó eredményeket tudott produkálni, azt itt a törvényhozás házában köszönettel és hálával kell elismerni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Az előbb beszéltünk arról, hogy a «nemzettest egészségével a legközelebbi összefüggésben van minden szociálpolitika, A magyar szociálpolitika egyik hatalmas, nagy tényezőjeként jelentkezik — erről is sok szó esett már a mai nap folyamán is — az Országos Népes Családvédelmi Alap. Ennek izmosodása is mindnyájunk őszinte örömére szolgál. Ez is olyan munka, amely egészen a magyar élet haj szálgyökeréig, kis, apró gyökérsz állaiig tudta elvinni f a magyar közösség, a magyar társadalom, végeredményben a magyar nemzet segítségét, együttérzését, konkrétumokban is megnyilatkozó segítő erejét. Mi őszintén hálásak vagyunk a kisembereknek nyújtott minden segítségért, a még oly kicsiért is* Az Onicsa. azonban, amikor sokgyermekes és rászoruló családokat támogat, tulajdonképpen maga is' nemzedékekben gondolkozik. Amikor tehát az Oncsá«-ról be. szélünk, nekünk is bizonyos mértékig nemzedékekben is kell gondolkodnunk, nemcsak a pillanatnyi adott helyzet szerint. Bármenynyire nem feladata az Oncsá.-nak, sőt egyenesen tilos számára, hogy olyan munkái, olyan j létesítményei és olyan vállalkozásai legyenek, amelyek csak távolról is magukon visel-