Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Ai országgyűlés képviselőházának &03. il A rendőri szervezet zöméről, az őrszemélyzetről már megemlékezve és kiváló szolgálatukért járó elismerést kifejezve, a legnagyobb dicséret illeti felelősségtelje» munkájáért ia rendőrség: tisztikarának mind a két ágazatát, a hatalmas nagy detektívtestületet és az irodai tisztviselőszemélyzetet is. Ez a súlyos és felelősségteljes munka bizony sokszor a túlterheltséghez közeledik. Ennek lehető elkerülése érdekében kívánatosnak tartanám, ha á költségvetés vonatkozó létszámrubrikája kissé rugalmasabban kezeltetnék, valahogy olyanképpen, hogy a tanosztályok, gyakornokok s az újoncok létszáma ne terhelné a végleges létszámot, ahol már tulajdonképpen csak kész, kiképzett, teljes értékű rendőrök kellene hogy szerepeljenek. Egy ilyen féligmeddig rezerva képzésével azután nem fordulna elő az. »ami az örvendetes területi visszatéréseknél megtörtént, hogy tudniillik egyidőre a trianoni csonka anyaország amúgy is elég sovány létszámából kellett az új területek igényeit is ellátni, A jelenlegi belügyminiszter úr ugyan már segített ezen az állapoton, amit mint egy szerény létszámemelést a költségvetés is visszatükröz. Egy ilyen nagyobb létszámemelést jelentene az, ha Nagy-Budapest megvalósítása olyan keretek között történnék, amint ezt a székesfőváros polgármestere elgondolta, ha ugyanis nemcsak a fővárossal valóban összefüggő, egybeépült területek, hanem a ritkán lakott mezőgazdasági jellegű területek is ideesatoltatnának, akkor egy megfelelően intenzív rendőri szolgálat igen tetemes létszámemelése kívánna. Nagy-Budapest kérdéséhez or szagos szempontból és vidéki szemmel nézve, más alkalommal kivánok majd hozzászólni. Már régi parlamenti tapasztalat és ezért nem is lephet meg bennünket, hogy azok előtt, akik a fennálló renddel egy vagy más okból, rendesen inkább a saját személyükben gyökerező okból, mint tárgyi alapon elégedetlenek, mindig az ország belügyminisztere szokott a legkevésbé rokonszenves kormánytag lenni, mintha ezt a némelyeknek kellemetlen rendet a mindenkori belügyminiszter találta . volu

1 ki. Vannak viszont jóhiszemű fantaszták, ábrándozok, rajongók, akik nem tudják megérteni, hogy az ő kedvükért a belügyminiszter igazán nem folytathatja az ő mesterségüket, 1 nem járhat velük a felhők között, neki a magyar tájak rögös, de egyenes útjain kell járnia. A belügyminiszter nem mehet jelszavak után, nem élhet illúziókban, hasis-álmokban, nem ígérhet nagyokat, nem akarhat irrealitások*, t, neki adottságokkal, realitásokkal kell számotnia és foglalkoznia, mert csak ez .adhatja meg az erőt, a biztonságot jelentő súlyt a belügyek vezetésében, a jó belügyi politikában. Nagy megnyugvásunkra szolgálhat, t. Ház, hogy a belügyminiszter úr -— tekintet nélkül az ő úgynevezett hatalmi tárcája körül már talán csak virtuskodásból is folytatott aprólékos csetepatékra — zavartalanul megy a maga jól kijárt útján, amelyen már ismételten, évek hosszú során át az ő kemény, de sima kezével teljes sikerrel vezeti a magyar belügyi igazgatást. Hogy a népszerűséget ebben nem keresi, némelyek szerint kerüli, de legalább is szeret kitérni előle, az egészen egyéni vonás, de a legnagyobb mértékben tiszteletreméltó és érdemes lenne arra, hogy a magyar közéletben sokan irányadó, követendő példának vegyék. Általában a magyar királyi kormány poKÉPVISELŐHÁZI FAPLÓ XV. 'ése 1942 november 10-én, kedden. 169 litikai iránya, különösen pedig a belügyminiszter úr nagyrabecsült személye iránt régóta a legnagyobb bizalommal viseltetvén, a belügyi tárca költségvetését megbízat ásom szerint úgy a pártom, a Magyar Élet Pártja nevében, mint a saját nevemben általánosságban, a legnagyobb készséggel és örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Donáth György! Elnök: Donáth György képviselő urat illeti a szó. Donáth György: T. Képviselőház! Az előadó úr és az előttem szólott képviselőtársaim a belügyi tárcával kapcsolatban úgyszólván minden fontos szempontra rávilágítottak. Méltóztassék megengedni, hogy mégis egy-két, általam elvi fontosságúnak tartott kérdést idehozzak. Az első, a legszembetűnőbb, amikor a belügyi tárca költségvetését tárgyaljuk az, hogy a költségvetési tételek nagyságát tekintve, az összes tárcák között a honvédelmi után közvetlenül a belügyig tárca következik. Ez érthető több szempontból, de egyszersmind rá is mutat a tárca fontosságára. Ma eléggé divatos szokás az, hogy a legkülönbözőbb állami igazgatási tevékenységek súlyát úgy iparkodunk jellemezni, hogy a honvédelmi tárca fontosságával hasonlítjuk össze. Ha valahol jogosult ez, akkor a belügyi tárcánál az, ismétlem, nemcsak a költségvetés tóteleinek nagyságánál fogva, hanem azoknak az intézményeknek jelentőségénél fogva is, amelyeket a belügyi tárcában kumulál az államháztartás. Hiszen a belügyi tárca tevékenysége felöleli az egész tulajdonképpeni közigazgatást, a közegészségügyet, a szociális ügyeket és azonkívül, mint szintén rendkívüli fontosságú tevékenységet, a közbiztonsági és közrendészeti ügyeket.. Méltóztassék megengedni, hogy ebben a sorrendben tegyem meg észrevételeimet is Többen szóvátették képviselőtársaim közül — magam is szándékoztam — a közigazgatási reformok késését. Annál is inkább, mert hiszen nemrégiben a Ház már elfogadott egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében aiz önkormányzati tisztviselőket ezentúl — átmeneti időre — a belügyminiszter úr nevezi ki. Itt helyre kell igazítanom Baky t. ' képviselőtársamnak azt a tévedését, mintha ez az önkormányzatok államosítását jelentené, mert áz államosítás fogalmilag is egészen mást jelent: ellenben hatalmat adtunk a helügyminisztea' úrnak arra, hogy öt esztendeig az önkormányzati tisztviselői állásokat — megtartván azoknak mindazt a -jogállását, amellyel eddig rendelkeztek — ne választás útján töltsük be, hanem kinevezés révén. Ez csak egyrésze annak a sok újításmak, r amely a közigazgatás terén már esedékes és valóban úgy van, ahogyan előttem felszólalt képviselőtársaim közül ] többen hangoztatták, hogy maga a belügyminiszter úr is többször igen szükségesnek és időszerűnek lejelentette ki —- nem úgy van, mint az egyik képviselőtársam mondotta, hogy nem tartotta időszerűnek — a közigazgatási reformot. Időszerűinek tartotta, pusztán azt mondta, hogy a mai időben, bármennyire időszerű volna is a közigazgatás életében . bizonyos organikus változtatások keresztülvitele, azokat most különböző akadályok miatt megvalósíthataitlanokinak tartja. Ezzel kaipcsolat32