Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1942 november 10-én, kedden. 157 Leó sakkal' jobban exponálta mását a magyarság érdekeiért úgy az ország határain belül, mint kívül, mint ahogyan azt a képviselő úr gondolja.) Ne'm vonom kétségbe, képviselőtársam ... (Zaj,) Elnök: Kérem a ikép viselő urakat, ne folytassanak párbeszédet... Baky László:..., annál kevésbé, mert már csaik rövid idő áll rendelkezésemre. Intézzük «1 ikésőbb^a folyosón. — Esztétikai szempontból is kifogásolható, hogy egy főispán 98 hold földet vegyen Mátételkén, Talán reánézve is az volna helyes, ami a hajósikapitányokra vonatkozik, hogy kötelességük utolsóknak elhagyni hajójukat. Talán a főispánnak kellene az utolsónak lenni, aki zsidóbirtokból földhöz jiusson. (Ügy van! Ügy van! helyeslés a bal és szélsőbaloMafom. — Pándi Àn

l

<al: Első a szerb éra alatt és első a mostani éra alatt!) Ugy értesültem, hogy az utóbbi időben különösen Gaüciából nagyobb "arányú zsidó beözönlés történt és ha igaz,- ezek létszáma 10—12.000 fölött van. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Bosszul értesült!) Nagyon kérem a miniszter urat, nézzen ennek utána, mert úgy is hallottam, hogy voltak, akikről megállapították, hogy honnan vándoroltak be és ezeket még a mai napig nem toloncolták ki. (vitéz Keresztes«Fischer Ferenc belügyminiszter: Ugyan!) Méltóztassék utánanézni. Ha tévedek, visszavonom, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Téved!) A miniszter úr válasza megnyugtat, azonban én is ellenőrizni fogom értesüléseimet, ha megengedi és tudomására hozom a belügyminiszter úrnak is. Ujabban a Ház asztalára letettem egy zsidó röpcédulát, amelyet hangulatkeltés céljából terjesztenek, amelynek lényege az, hogy ne bántsd a zsidót. Bőségesen van papírral dotálva, a felelős kiadó, stb. nincsen, rajta. Arra is kérem a belügyminiszter arat, hogy a rendőrség szokásos alaposságával ezeknek a röpcéduláknak a terjesztőit is nyomozza ki. ' Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Baky László: Egy mondattal befejezem. Mindezekből kifolyólag természetes, hogy a Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetség nevében a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — 'A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül1 Árvay Árpád jegyző: Kossuth Pál! Elnök: Kossuth Pál képviselő urat illeti a szó. Kossuth Pál: T. Képviselőház! Csak egy-. néhány héttel ezelőtt foglalkozott a Ház ©gy törvényjavaslattal, amely a közigazgatásnak csupán egy keskeny, de igen fontos szektorát érintette, az önkormányzati tisztviselők szolgálati viszonyait, olyanképpen, hogy a jelenleg érvényben levő választási rendszer helyébe a kinevezési rendszert állította be addig, amíg a nagy átfogó közigazgatási reformjavaslat az országgyűlés színe elé kerül." E javasla' vitájta során a magyar ' közigazgatás számos alapvető és fontos kérdése került megvitatás alá, mintegy előre vetve árnyékát annak a nagy elvi és politikai jelentőségű vitának, amely majd a magyar közigazgatás új formája tekintetében lesz hivatva dönteni. Már e vita során elmondott beszédemben bátor voltam rámutatni azokra I a történeti jelentőségű átalakulásokra, amelyek részben a két világháború, részben a világszerte mutatkozó és mindjobban gigantikus méreteket öltő gazdasági és technikai fejlődés folyamán az egyes államigazgatások feladatkörében, de ugyanakkor magukban az igazgatási formákban is beállottak. Az ilyen átalakulás az állam ügyvitelében természetes következménye aa általános társadalmi és gazdasági átalakulásnak. Az is régi jelenség, hogy ezeket a társadalmi és gazdasági nagy átalakulásokat az állam belső szerkezetének változásai csak lassan és nem ritkán igen erős és nagy megrázkódtatások után követik. A vihar, amely a mi világunkat megrázza, szerves kapcsolatban áll a huszadik század rendkívül meggyorsult technikai és gazdasági helyzetével. Múlt beszédem során rámutattam arra, hogy egy neves francia tudós, Andire Siegfried • »La production et distribution« című nagyon érdekes tanulmánya szerint is a technika a maga feladatait már száz százalékban képes volt megoldani, de a gazdaság-társadalmi szektora, a termelt javak egészséges és igazságos elosztását nera. Még memzetközi viszonylatban sem; az-iparilag és gazdaságilag ntagyon fejlett államok kénytelenek harcolni a javakés erőforrások olyan nemzetközi megoszlásáért, amely nemzetiek létfenntartását biztosítja. Ezek. ben az államoikjban-—liogy Németországra hivatkozzam — az állam belső szervezete hamarább alakult át. Németországban jóval a háború előtt megtörtént a gazdasági és népjóléti igazgatás átállítása és az olasz közigazgatás átszervezése is, a helyi önkormányzatoknak a podeszták alá helyezésével jóval megelőzte a világháborút. Németország iparának és gazdaságának eddigi rendkívüli teljesítményei a háború folyamán nagymértékben atnnak köszönhetők;, hogy az állami igazgatás idejekorán adaptálta a magángazdasági vállalkozások egyszerűsített és gyorsított formáit és nemcsak feladatkörében, hanem az igazgatásnak formáiban is hasznosította- a magángazdasági vonalon _ elért eredményeket és ott gyűjtött tapasztalatait. Ez az elmélet különben nem német eredetű, hiszen André Faiyol, a híres francia közgazdász és technikus már 1923-ban a Brüsszelbe* megtartott második nemzetközi tudományos igazgatási kongresszuson általános feltűnést, keltett »La doctrine administrative dans l'état* című müvével, amelyben a magángazdasági adminisztrációra, vonatkozó _ elméleteit az állami közigazgatásra is kiterjesztette. Az .alkalmazás a modern gazdasági és technikai életformákhoz különben nemcßak Olaszországban és Németországban, szóval nemcsak a tengely hatalmaknál található meg, hanem általános világjelenség és pedig^ érdekes, hogy minden néven nevezendő ideológiára való tekintet nélkül. Hogy ennek csak a kiválóbb reprezentánsait említsem meg, ott van az amerikai Taylor, Ford, Herbert Hoover, azután idetartoznak az említett francia tudósok, Németországban pedig olyan ellentétes politikusok, mint Balthenau és Ludendorff. A rendkívül tradicionális és. lassú angol r közigazgatás is teljesen modernizálódott a háború utóbbi két éve folyamán és hozizáidómul az új formákhoz. De az Egyesült Államokban is — amint ezt a közelmúltban egy nagyon érdekes; kis tanulmányban olvastam — például "18, az egyes miniszteri tárcáktól teljesen független ég kizárólag csak az elnöknek alárendelt hivatal van hivatva arra, hogy ,a,z államszervezet j teljes egységét és gyorsaságát biztosítsa, te-