Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának 303 arról, hogy egy őrhelynek egy ágya van, a

mi azt jelenti, hogy aal az ágyat négy rendőr használja felváltva. Egészségügyi szempontból az lenne a minimum, hogy minden rendőrnek meglegyen a maga külön ágya. Ezt a kérdést nem részletezem tovább, mert olyan, hogy azt a Ház plénuma nem bírja ki. A budaipesti rendőrlegénység őrszemélyzetének létszáma körülbelül 5300 fő. Ebből azonban hozzávetőleges számítás szerint alig 3000 teljesít őrszolgálatot, aminek következménye, bogy az őrszolgálatot teljesítő legénység szolgálattal túl van halmozva, különösen ha bármi rendkívüli körülmény merül fel. Például a jelenlegi elsötétítés alatt is a remdőrlegénység szolgálata súlyosbodik. Elzt a szolgálatot a jelenlegi _ létszám mellett az őrszemélyzet csak úgy tudja ellátni, ha fizikai erejét tényleg maradéktalanul koncentrálja^ Az ilyen idegfeszültség azután — nagyon jiól tudjuk — túlságosan igénybe veszi a szervezetet, pedig a rendőrség ütőképességét és a szolgálat teljesítésére való képességét minden körülmények között fenn kell tartanunk. (Ügy v>ctn! Úgy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az 1934—1936. évek valamelyikében olyan rendelkezés látott napvilágot, amely a rendőrlegénység" előléptetését szabályozta. Kérem a belügyminiszter urat, helyezze eat.hatályom kívül. Gyorsítsák meg a rendőrlegénység előmenetelét. Megérdemli azt felkészültségénél és lelkiismeretességénél fogva is. A rendőr-legénységtől fejenként 30 fillért vonnak le az úgynevezett »Török János Alap«-ra, amelynek célja az volna, hogy a rendőrlegénység részére kamatmentes kölesönt biztosítson. Az alap azonban ennek ellenére oly kicsiny, hogy az. igényeket kielégíteni nem tudja;, ma már az állama a legénység érdekében, ha ezt az alapot a nyugdíjjárulékalaphoz csatolnák, a levonásokat pedig beszüntetnék. Kérem, méltóztassék ezt a gondolatot megfontolás tárgyává tenni, vagy esetleg közvetlenül a legénység körében szerezni tapasztalatokat errevon átkoz ólag, vájjon nem ez & a leghelyesebb megoldás. Módot kellene adtni a rjendőrlegénységnek arra, hogy jobban tudjon foglalkozni önkép zéséveil. Ôsszefiigg ez az elhelyezés kérdésével is, mert például az őrszobán a készültségben lévő remdőrlegénység sem tud ilyen elhelyezés mellett önképzéssel foglalkozni. A rendőrségnek van egy szaklapja, a Magyar Rendőr. Ezt a lapot valahogyan jobban a rendőrlegénység igényeinek megfelelően kellene szerkeszteni, mert most olyan magas nívójú szaklap, hogy a rendőrlegénység nem érez a lappal olyan lelki közösséget, mint amilyenre feltétlenül szükség volna. Éreznie kell az őrszemélyzetnek, hogy törődnek vele és ezért kérem a belügyminiszter urat, hassom oda, hogy a. rendőrlegénységgel való bánásmód, amelyről most nem akarok semmiféle véleményt mondani, valóban olyan megértő legyen, bogy a rendőrlegénység érezze a gondoskodást és a vele való törődést nemcsak szolgálatának ellátása körül, hanem magán- és családi, viszonyai tekintetében is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — vitéz Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter: Most nem érzi?) Nagyon jól em lékszünk rá a világháborúból is mindnyájan. akik katonák voltunk, hogy így lehet a tisztikar és a leeémység között elszakíthatatlan lelki kapcsot kiépíteni. Szólnom kell a rendőrség betegellátásáról is, $zt a, súlyos problémát csak egészen röviden ülése 1942 november 10-én, kedden. 155 tudom érinteni. Az ORB A van hivatva a rendőrlegénység betegellátását biztosítani. A rendőrhegnek nincs külön kórháza, pedig megérdemelné ez a testület, hogy külön kórháza és külön egészségszolgálata legyen. Feltétlenül szükség volna erre. Lehetetlen, hogy amikor a postának, a vasútnak és mindem nagyobb köz» öletnek saját egészségszolgálata van, a&kor a m. kir. rendőrségnek, t amely mégis fegyveres testület, nincs siaját kórháza, és saját egészségszolgálata. Bármilyen nehéz helyzetbem vagyunk is, ezt a kérdést a legsürgősebbem meg kell oldani. A rentdiőrtisztikar a legénységhez hasonló mostoha helyzetben van. Különösen a tisztviselői kar előmeneteli lehetőségeire vonatkozik ez. Az előadó úr nagy örömmel közölte velünk, hogy 43 V. és VII. fizetési osztályú állás rendszeresittetett a rendőrtiszti kar részére és ez megszünteti az eddigi nehézségeket. Hát ez nem szünteti meg, mert ez csak egy csepp a tengerben. Lehetetlen, hogy 40—42 éves címzetes főfelügyelők és címzetes kapitányok főhadnagyi fizetéssel teljesítsenek szolgálatot — tudniillik a tisztviselői kar nem rangosztályokba, hanem fizetési osztályokba van sorolva .— és világháborút járt, a világháborút főhad nagyokként befejezett címzetes főfelügyelők ma is tulajdonképpen főhadnagyi fizetéssel kénytelenek fenntartani azt a nívót, amelyet fenn kell tartania egy rendőrtisztnek. Éppen itt volna az ideje annaík, hogy -a rendőrség acsendőrség mintájára átszerveztessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Talán két viagy három esztendővel ezelőtt szóvátettem ezt itt a képviselőházban. Akkor egyáltalában nem helyeselte a belügyminiszter úr ezt az elgondolást, méltóztassanak azonban belátni, hogy ez a fejlődés egyenes útja. A rendőrséget át kell szervezni katonailag szervezett fegyveres őrtestté, hogy ne polgári fegyveres őrtest legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megértem, hogy a rendőrtisztikar bizonyos fokig elkedvetlenedett azért, mert sorsát nem a saját testületéből származó tisztviselők irányítják, hanem a belügyminiszter mm státusába tartozó tisztviselők. Ma az a furcsa helyzet adódik elő, ha a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetője elmegy szemlét tartani, kivonulnak eléje, díszszemlét tartanak előtte, ellép az arcvonal előtt, és fogadja a rendőrtisztek jelentését, világos kabátban, civilben. Bocsánatot kérek, az án szememet, mint katonáét bántja ez, db bántja azokét a rendőrökét is, akik maguk is katonák voltak. Valahogyan mégis úgy kellene megoldani a kérdést» hogy a testületből származó vezetője legyen a rendőri osztálynak éppen úgy, amint a mindenkori főkapitányoknak is a testületből kellene származniok és nem a polgári életből. Felvetem a belügyminiszter úrnak azt a gondolatot, nem volna-e helyes, ha a rendíőrség részére közös beszerzési központokat állítania fel. amelyek a legénységnek és a tisztikarnak a legszűkösebb élelmiszereket beszereznék. Ezzel nagy mértékben megkönnyítenék helyzetüket. Másik rendfenntartó szervünk, a csendőrség, melyről szintén csak annyit mondhatok, hogy hivatásának magaslatán áll, amit bizonyít az országban, a városok külterületein és a falvakban fennálló rend és fegyelem. Neháiz esztendő áll a csendőrség mögött. Bácskában egész sora a hivatása teljesítése közben életét áldozott csendőröknek, szaporította a csendőr30*