Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-303

Az országgyűlés képviselőházának 303 arról, hogy egy őrhelynek egy ágya van, a mi azt jelenti, hogy aal az ágyat négy rendőr használja felváltva. Egészségügyi szempontból az lenne a minimum, hogy minden rendőrnek meglegyen a maga külön ágya. Ezt a kérdést nem részletezem tovább, mert olyan, hogy azt a Ház plénuma nem bírja ki. A budaipesti rendőrlegénység őrszemélyze­tének létszáma körülbelül 5300 fő. Ebből azon­ban hozzávetőleges számítás szerint alig 3000 teljesít őrszolgálatot, aminek következménye, bogy az őrszolgálatot teljesítő legénység szol­gálattal túl van halmozva, különösen ha bármi rendkívüli körülmény merül fel. Például a jelenlegi elsötétítés alatt is a remdőrlegénység szolgálata súlyosbodik. Elzt a szolgálatot a jelenlegi _ létszám mellett az őrszemélyzet csak úgy tudja ellátni, ha fizikai erejét tényleg maradéktalanul koncentrálja^ Az ilyen ideg­feszültség azután — nagyon jiól tudjuk — túl­ságosan igénybe veszi a szervezetet, pedig a rendőrség ütőképességét és a szolgálat teljesí­tésére való képességét minden körülmények között fenn kell tartanunk. (Ügy v>ctn! Úgy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az 1934—1936. évek valamelyikében olyan rendelkezés látott napvilágot, amely a rend­őrlegénység" előléptetését szabályozta. Kérem a belügyminiszter urat, helyezze eat.hatályom kívül. Gyorsítsák meg a rendőrlegénység elő­menetelét. Megérdemli azt felkészültségénél és lelkiismeretességénél fogva is. A rendőr-legénységtől fejenként 30 fillért vonnak le az úgynevezett »Török János Alap«-ra, amelynek célja az volna, hogy a rendőrlegénység részére kamatmentes kölesönt biztosítson. Az alap azonban ennek ellenére oly kicsiny, hogy az. igényeket kielégíteni nem tudja;, ma már az állama a legénység ér­dekében, ha ezt az alapot a nyugdíjjárulék­alaphoz csatolnák, a levonásokat pedig beszün­tetnék. Kérem, méltóztassék ezt a gondolatot megfontolás tárgyává tenni, vagy esetleg köz­vetlenül a legénység körében szerezni tapasz­talatokat errevon átkoz ólag, vájjon nem ez & a leghelyesebb megoldás. Módot kellene adtni a rjendőrlegénységnek arra, hogy jobban tudjon foglalkozni önkép zéséveil. Ôsszefiigg ez az elhelyezés kérdésével is, mert például az őrszobán a készültségben lévő remdőrlegénység sem tud ilyen elhelyezés mellett önképzéssel foglalkozni. A rendőrségnek van egy szaklapja, a Magyar Rendőr. Ezt a lapot valahogyan job­ban a rendőrlegénység igényeinek megfelelően kellene szerkeszteni, mert most olyan magas nívójú szaklap, hogy a rendőrlegénység nem érez a lappal olyan lelki közösséget, mint ami­lyenre feltétlenül szükség volna. Éreznie kell az őrszemélyzetnek, hogy törődnek vele és ezért kérem a belügyminiszter urat, hassom oda, hogy a. rendőrlegénységgel való bánásmód, amelyről most nem akarok semmiféle véle­ményt mondani, valóban olyan megértő legyen, bogy a rendőrlegénység érezze a gondoskodást és a vele való törődést nemcsak szolgálatának ellátása körül, hanem magán- és családi, viszo­nyai tekintetében is. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon. — vitéz Keresztes Fischer Ferenc bel­ügyminiszter: Most nem érzi?) Nagyon jól em lékszünk rá a világháborúból is mindnyájan. akik katonák voltunk, hogy így lehet a tiszti­kar és a leeémység között elszakíthatatlan lelki kapcsot kiépíteni. Szólnom kell a rendőrség betegellátásáról is, $zt a, súlyos problémát csak egészen röviden ülése 1942 november 10-én, kedden. 155 tudom érinteni. Az ORB A van hivatva a rend­őrlegénység betegellátását biztosítani. A rendőr­hegnek nincs külön kórháza, pedig megérde­melné ez a testület, hogy külön kórháza és külön egészségszolgálata legyen. Feltétlenül szükség volna erre. Lehetetlen, hogy amikor a postának, a vasútnak és mindem nagyobb köz» öletnek saját egészségszolgálata van, a&kor a m. kir. rendőrségnek, t amely mégis fegyveres testület, nincs siaját kórháza, és saját egészség­szolgálata. Bármilyen nehéz helyzetbem va­gyunk is, ezt a kérdést a legsürgősebbem meg kell oldani. A rentdiőrtisztikar a legénységhez hasonló mostoha helyzetben van. Különösen a tiszt­viselői kar előmeneteli lehetőségeire vonatkozik ez. Az előadó úr nagy örömmel közölte velünk, hogy 43 V. és VII. fizetési osztályú állás rend­szeresittetett a rendőrtiszti kar részére és ez megszünteti az eddigi nehézségeket. Hát ez nem szünteti meg, mert ez csak egy csepp a tengerben. Lehetetlen, hogy 40—42 éves címzetes főfelügyelők és címzetes kapitányok főhad­nagyi fizetéssel teljesítsenek szolgálatot — tudniillik a tisztviselői kar nem rangosztá­lyokba, hanem fizetési osztályokba van sorolva .— és világháborút járt, a világháborút főhad nagyokként befejezett címzetes főfelügyelők ma is tulajdonképpen főhadnagyi fizetéssel kénytelenek fenntartani azt a nívót, amelyet fenn kell tartania egy rendőrtisztnek. Éppen itt volna az ideje annaík, hogy -a rendőrség a­csendőrség mintájára átszerveztessék. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Talán két viagy három esztendővel ezelőtt szóvátettem ezt itt a kép­viselőházban. Akkor egyáltalában nem helye­selte a belügyminiszter úr ezt az elgondolást, méltóztassanak azonban belátni, hogy ez a fej­lődés egyenes útja. A rendőrséget át kell szer­vezni katonailag szervezett fegyveres őrtestté, hogy ne polgári fegyveres őrtest legyen. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Megértem, hogy a rendőrtisztikar bizonyos fokig elkedvetlenedett azért, mert sorsát nem a saját testületéből származó tisztviselők irá­nyítják, hanem a belügyminiszter mm státu­sába tartozó tisztviselők. Ma az a furcsa hely­zet adódik elő, ha a belügyminisztérium rend­őri osztályának vezetője elmegy szemlét tar­tani, kivonulnak eléje, díszszemlét tartanak előtte, ellép az arcvonal előtt, és fogadja a rendőrtisztek jelentését, világos kabátban, ci­vilben. Bocsánatot kérek, az án szememet, mint katonáét bántja ez, db bántja azokét a rendőrökét is, akik maguk is katonák voltak. Valahogyan mégis úgy kellene megoldani a kérdést» hogy a testületből származó vezetője legyen a rendőri osztálynak éppen úgy, amint a mindenkori főkapitányoknak is a testületből kellene származniok és nem a polgári életből. Felvetem a belügyminiszter úrnak azt a gondolatot, nem volna-e helyes, ha a rendíőrség részére közös beszerzési központokat állítania fel. amelyek a legénységnek és a tisztikarnak a legszűkösebb élelmiszereket beszereznék. Ez­zel nagy mértékben megkönnyítenék helyzetü­ket. Másik rendfenntartó szervünk, a csendőr­ség, melyről szintén csak annyit mondhatok, hogy hivatásának magaslatán áll, amit bizo­nyít az országban, a városok külterületein és a falvakban fennálló rend és fegyelem. Neháiz esztendő áll a csendőrség mögött. Bácskában egész sora a hivatása teljesítése közben életét áldozott csendőröknek, szaporította a csendőr­30*

Next

/
Thumbnails
Contents