Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

132 Az országgyűlés képviselőházának 300, akkor a mi elődeink ezekben a padokban, olyan időben, amikor már a forradalmak és az ország széthullásának előjeleként megmoz­dult alattuk a talaj. Végzetünk most is betel­jesedés ben van, nem olyan értelemben, t. Ház, hogy a háborút elveszítjük, mert a háborút meg fogjuk nyerni, de abban az értelemben, hogy attól kell félnünk, hogy a háborút meg­nyerve a békét fogjuk elveszíteni. T. Ház! A kormány és a mögötte álló párt felelőssége ebben a kérdésiben is szinte törté­nelmi fontosságú. Rendkívüli hatalommal és kiviételes intézkedésekkel zárták lo önök a nép­akaratnak minden néven »nevezendő megnyilat­kozását és az összes biztosító szelepeket. Nem készültek fel arra, hogy a külső front harcosai hazajönnek, egyesülnek a belső front dolgozói­val s közöttük és bennük az új Európa szelleme elementáris erővel fog megütközni a régi feudá­lis és liberális Magyarország szellemével. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) S ha a mi figyelmez» tető szavunk mindeddig hiábavaló volt, én ajánlom az igen^ tisztelt miniszter úrnak, a kor­mánynak és a túloldalnak Werner Sombartnak a szavait: »Egyenesein esztelenségnek látszanak mindazok a rendszabályok, amelyek arra van­nak szánva, hogy megakadályozzák a nagy népi mozgalmaknak politikai érvényesülését« S mivel a javaslat ezt teszi, ezért azt nem fo­gadhatom el. (Taps a szélsőbalőldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közüli 1 Porubszky Géza jegyző: Mikó Imre! Elnök: Mikó képviselő urat illeti a szó. Mikó Imre: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat alkotmányunk egyik alapvető intézményének, az országgyűlés felső házának szervezetét kívánja módosítani és ki­egészíteni. A mai felsőház, úgy, ahogy azt a módosítás alatt álló 1926. évi XXII. te. megszer vezte, nem egyéb, mint a, régi főrendiház jog­utódja és folytatása, a főrendiház eredete pe­dig a magyar országgyűlés kétkamarás rend­szerének kialakulásához nyúlik vissza. Az egységes magyar nemesség kezdetben egy tábla keretében folytatta tanácskozásait, « a főnemesek és köznemesek elkülönülése s a köznemesek követküldési jogának kifejlődése csak a XV. században vezetett az országgyűlés két táblára oszlásához, amit első isiben az 1608, évi I. te. iktatott törvénybe. Azóta az 1848. évi V. te. a rendi alapon álló alsó táblát népkép­viseleti alapon nyugvó képviselőházzá alaki totta át, a felső- vagy főrendi tábla szervezete azoniban lényegileg nem változott. Csak az 1885. évi VII. te. vezetett be bizonyos mérsékelt reformokat. A főrendiház 1918 november 16-án tartotta meg utolsó ülését, amelyen tudomásul vette a képviselőház önmagát feloszlató határozatát és sokkal óvatosabb formában kimondotta, hogy »tanácskozásait berekeszti«. Az alkotmányos • ság helyreállítása után köztudomás szerint a, nemzetgyűlés folytatta az országgyűlés munká­ját^ s csak az országgyűlési képviselők válasz­tásáról szóló 1925. évi XXVI. és az országgyű lés felsőházáról szóló 1926. évi XXII. törvény­cikkekkel tértünk ismét vissza a kétkamarás rendszerhez. A inemzetgyűlés törvényhozói nem akarták változatlanul felújítani az anakro­nisztikussá vált főrendiházat, hanem alkot mányfejlödésünkre annyira jellemző módon a rendi elvet a demokratikus korszellemmel igyekeztek összeegyeztetni. Az így életre hí­ülése 1942 október 30-án, pénteken. vott felsőház különös ötvözete lett három kü­lönböző közjogi elvnek. • Az első a már akkor időszerűtlen főrendi képviselet, a második az akkor időszerű de­mokratikus választási rendszer és a harmadik a csak azután időszerűvé váló érdekképviseleti és kinevezési rendszer. Amíg tehát az 1926. évi XXII. te. az egyik oldalon fenntartotta a szü­letési arisztokrácia elvét, aminek nyomát akkor már csak az angol, japán és a spanyol alkotmányjogban lehetett feltalálni, addig a másik oldalon megelőzte korát az érdekképvi­seleti rendszer alapjának megvetésével, amire az olasz és német törvényhozás is csak azutáin tért át. A törvény megalkotói — mondja az in­dokolás — abból az elgondolásból indultak ki, hogy a közvetlen választáson alapuló képviselő; házban csak a pártok számaránya és politikai szempontjai érvényesükiek, de a társadalom egyes rétegei nem jutnak súlyuknak megfelelő képviselethez, ezért a felsőház szerepe az, hogy »hivatásos képviseletet adjon a szakszerűség­nek és az egyes társadalmi osztályok érdekei­nek«. Az 1926: XXII. t.-cikkel végrehajtott reform tehát lényegileg társadalmi síkon a középosz­tály beáramlását jelentette a főrendek házába, politikai; síkon pedig a fék szerepét akarta biz­tosítani a képviselőház esetleges radikalizmusá­val szemben. T. Ház! Ha most az ezelőtt 16 évvel a főren­diház jogutódjaként életrehívott felsőház szer­vezetének módosításáról vagy inkább kiegészí­téséről beszélünk, nem mulaszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy a felsőházzal kapcsolat ban a most benyújtott törvényjavaslat tizenegy paragrafusán messze túlmenő átszervezés hívei vagyunk. Évekkel, ezelőtt a müniszterelnöki székből alkományreformról hallottunk beszélni. Ha szükség van az alkotmány továbbfejleszté­sére, — mint ahogy szükség van rá. akkor an­nak egyik sarkalatos pontja éppen a felsőiház reformja kell hogy legyen. Az Erdélyi Párt te. hát fenntartja magának a szabadságot, hogy a felsőház érdemleges reformjára vonatkozó ál­láspontját arra alkalmas időben leszögezze. Addig is azonban, örömmel üdvözlöm a benyúj­tott törvényjavaslatot, mivel azt az ország ör­vendetes meggyarapodása tette szükségessé. Ha a felsőházat mai formájában adottságnak fog­juk fel és a visszacsatolt területek szempontjá­ból ítéljük meg a kérdést, akkor törvényhozá­sunknak négy év óta kétségtelenül hiányossága volt az, hogy a visszatért részek képvisele­téről a felsőházban csak az egyháznagyok és a kinevezett felsőházi tagok kategóriájában tör­tént gondoskodás. Nem a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi és délvidéki partikularizmus érdekében emelek szót, mert az ország egyetemének érdeke, hogy a törvényalkotásban münden egyes táj szelleme. érzése, akarata kifejezésre jusson, mert ezek együtt alkotják az oszthatatlan magyar nemzet akaratát. A javaslat indokolása beszél a felsőház egyes csoportjai ós a felsőház, valamint a kép­viselőház közötti egyensúly megbomlásáról. Nemcsak ezek között, hanem az egyes országré­szek között sem volt meg a felsőházban az egyensúly 1938. óta és a törvényjavaslat ér'de­deme, hogy ezt az egyensúlyt helyre kívánja állítani. Ha mindezekhez hozzávesszük azt, hogy a javaslat értelmében a felsőház több mint félszáz olyan magyarr emberrel fog kiegé­szülni, aki*k két évtizedet idegen megszállás alatt töltöttek, tehát végigjárták az elproletari*

Next

/
Thumbnails
Contents