Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

Àz országgyűlés képviselőházának 300. ütése 1Ù4È október 30-àn, pénteken. 123 és Hont, Borsod, Gömör és Kishont, valamint Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag • egyelőre egyesítve volt vármegyék felsőházi tagjainak megbízatása a 6. § értelmében 1942. december hó 31-vel megfczűník. Ezek a vármegyék a visszacsatolás folytán ősi területük egész terjedelmét visszanyerték, kény szer egyesítésük . megszűnt, indokolt tehát, hogy felsőházi tagjaikat most már maguk választhassák meg. Egyébként a választásokat az egyes törvényhatóságok részéről a törvényjavaslat 1—8. §-al behatóan szabályozzák, minden méltányos szempontot figyelembe véve. Lényeges intézkedés van a 2. §rban. mégpedig az, hogy a törvényhatóságok, különböző szer" vezetek vagy intézmények által választott fel. sőházi tagok megbízatása, illetve űj választása időben egybeesik. , Különleges intézkedést foglal magáiban a >7. .§ Borsod vármegyére vonatkozólag. Borsod vármegye ugyanis az eddigi kényfêzeregyesitês alól felszabadult, s így mint külön vármegyében megszűnik a felsőházi tagok megbízatása a javaslat 6. §-ának 1. pontja értelmében; tehát a képviselők számához viszonyított Számú felsőházi tagot választ Borsod vármegye is. A most •ott megválasztandó tagok fele része az 1926: XXII. te. 9. §-a értelmében öt év elteltével kisor' fcolás alapján új választás alá esik. A 8. § azt a fontos rendelkezést tartalmazza, hogy 1943. január 1-től kezdődő hatállyal a kárpátaljai területről az ottani lakosság sorából az országgyűlés mindkét házának határozatává! három tagot és három póttagot hív a felsőházba öt évig terjedő időtartamra. A vonatkozó indítványt a javaslat szerint a miniszterelnök terjeszti elő, mégpedig az országgyűlés felsőházában, itt tehát a javaslat eltér a 'Választási elvtől, aminek indokolását a különleges kárpátaljai viszonyokban kereshetjük. Vi-szont felsőházi tagok meghívásáról lévén szó, külön indokolásra nem szorul, hogy a miniszterelnöknek a meghívásra vonatkozó indítványát elsősorban a felsőház tárgyalja. Áttérve már most a felsőház tagjainak másik két ksategóriájára, az élethossziglan kinevezett és örökös főrendiházi tagsággal bíró családok által választott tagokra, a javaslat 4. §-a ő főméltóságának, Magyarország Kormányzójának megadja a jogot, hogy az ebben a szakaszban felsorolt törvényekkel megállapított felsőházi tagokon felül nevezhessen ki huszonöt új felsőházi tagot. Az alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az élethossziglan kinevezett felsőházi tagok száma a negyvenet nem haladhatja, meg, de hozzáteszi azt, hogy a kinevezéseknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a felsőházban egyelőre nem képviselt élethivatások is^ a lehetőséghez képest legalább egy taggal képviseltessenek. Azóta a fontos élethivatások képviselői már javarészt tagjai a felsőháznak, úgyhogy az élethossziglan kinevezett negyven tag minden korlátozás nélkül választható ki az államfő részéről. . ~ Az élethossziglan kinevezett felsőházi tagok számát a felvidéki területek visszacsatolásáról szóló 1938:XXXIV. te. 3. §-a négy, a Kárpátalja visszacsatolásáról szóló 1939:

VI. te. 3. §-a kettő, a keleti és erdélyi országrészek viszszacsatolásáról szóló 194G:XXVL te. 2. §-a tizenkettő és végül a Délvidék visszacsatolását beiktató 1941:XX. te. 2. t-a négy újabb kinevezhető taggal szaporította. A fennálló törvényes rendelkezések értelmében tehát az államfő jelenleg 62 tagot nevezhet ki élethossziglan, s így a jelen törvényjavaslat 4. §-ában megállapított 25 felsőházi taggal együtt a kinevezett felsőházi tagok száma 87-et fog kitenni. A törvény javaslat lényegesen kisebb mértékben emeli azoknak a felsőházi tagoknak a számát, akiket az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főnemesi családot választásra jogosult férfitagjai választhatnak. Az 1926:XXII. IC 13. §-a úgy rendelkezett, hogy a főnemesi családok képviselőinek száma feleakkora legyen, mint a vármegyei és városi törvényhatóságok választott képviselőinek száma. A javaslat a két kategória közötti kapcsolatot most megszünteti - és meghatározott számban állapítja meg a főnemesi családok által saját körükből választható felsőházi tagok számát. Ezt a számot a törvényjavaslat 44-ben szabja • meg, e kategória számát tehát négy taggal emeli fel. Lényegesen emelkednék viszont a főrendi családok képviselőinek száma a felsőházban, ha a javaslat a törvényhatóságok által választandó felsőházi tagok számával való kapcsolatot fennntartotta volna. Tekintettel arra, hogy a municipális felsőházig tagok száma 47 fővel emelkedik, amihez hozzá kell még számítani a Kárpátalja részéről behívandó három felsőházi tagot, az 1926. évi törvény értelmében -a főrendig családok képviselőinek száma 25-tel emelkednék, vagyis a főrendek által választott 40 tag száma 65 főre emelkednék. Az indokolás nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a főrendi családok által választott felsőházi tagok számának ilyen nagy mérvű emelkedése nem volna indokolt, amely momentum különben már az 1926. évi törvény ide vonatkozó indokolásában is feltalálható. Az indokolás e részét íalán szabad kigészítenem annak hangsúlyozásával, hogy a mai időkben, a mai .világszemlélet mellett és annak az óriási átalakulásnak közepette, amelyben élünk, talán nem volna indokolt ilyen nagyszámú törvényhozónak tisz'án születési jogon való kije

1 ölése. (Szöllősi Jenő: Miért »ta-án«?) Én úgy tanom. Kiemeli a javaslat indokolása azt is, hogy a főrendi családok részéről választott tagok száma* nak és a kinevezett tagok számának együttes összege változatlan hányada marad a tagok összes számának. A javaslat 3. §-ában foglalt rendelkezéseket minden tekintetben helyeslem és a t. Háznak elfogadásra a legmelegebben ajánlom. Nagyon jól tudom, hogy éppen a magyar főnemesi családok igen nagy terjedelmű birtokai kerültek a megszállás alatt idegen kézre, részben közvetlen kisajátítás és igénybevétel folytán, résziben pedig annak következtében, hogy a magyar birtokosokra oly elviselhetetlen politikai és hatósági nyomás nehezedett, hogy birtokuktól kénytelenek voltaik megválni. Nem vo'na méltányos, ha azokat a családokat, amelyek birtokukat ilyen módon elvesztették, megfosz"tanók attól az örökölt jogtól, hogy a magyar törvényhozásban — ha nem is közvetlenül, mint eleik, hanem közvetve, kiválasztott képviselőik útján — résztvegyenek, Ez^rt úgy intézkedik^a javaslat, hogy a^ választási jogosultság alapját képező adó megállapításánál megfelelő értékben számításba kell venni az illető főnemesi család kisajátított, vagy hatósági nyomás folytán elidegenített birtokát, még a törvényes leszármazó, illetve a hányad arányában a leszármazók javára is, az elidegenítő felmenő halálától számított tíz év alatt. Ez mindentképpen igazságos és^ méltányos rendelkezés. A felsőház tagjainak egyes, törvényen alapuló csoportjait egybevetve meg kell álla' 24*