Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-298

i02 Az országgyűlés képviselőházának 298 bocsátottam rendelkezésre a költségvetésen kívül az árvízkárok helyreállítására Az 1943-ik évben 42'3 milliót irányoztunk elő szemben például a két évvel ezelőtti 45 millióval a vízügyi beruházásokra, tehát közel megtízszereztük az előirányzatot. Nem kívánóin sok számmal untatni a mélyen t- Házat, még- csak azt közlöm, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése, végösszegben 265 millió* tesz, tehát a néhány évvel ezelőtti költségvetésinek csaknem, a tízszeresét. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ez komoly erőfeszítés, amelynek tudatában számítanunk kell a gazdák és a munkások erőfeszítésére is. Ebben nincs semmi kétségem, ismerve a magyar gazda józanságát; de nem lehet mindent az államtól várni, bizonyos dolgoknak a másik oldalon is meg kell történniök. Különösen fontosnak tartom a munkateljesítmény emelését. (Helyeslés a jobboldalon.) — ha kell a mezőgazdaság gépesítése révén is — és a munkafegyelem biztosítását, ha kell a legszigorúbb eszközök révén is. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nem lehet elfeledni, hogy háborúban vagyunk és legnagyobb hadiüzemünk — és ezt vegye tudomásul kicsi és nagy, mindenki — éppen a mezőgazdaság. (Élénk helyeslés és taps « jobboldalon és a középen.) Nem kevésbbé fontos természetesen az ipari termelés fokozása is. Itt az állami] támogatás főképpen adó- és vámkedvezményekben és hitelek biztosításában áll, de néhány vállalat alapításában a kincstár maga is résztvesz. Az ipari termelés fokozása tulajdonképpen négy kérdésen múlik, az egyik a nyersanyagok előteremtése, a másik az energia biztosítása, a harmadik a kapacitások bővítése és végül a negyedik a munkaerő megszervezés» Világos, hogy nyersanyaggazdálkodásunkat a háborúelőtti viszonyokhoz mérten milnd szigorúbbá és szigorúbbá kell tenni, az elsőrangú szükségletekre és különösen à honvédelem céljaira minden anyagot biztosítani! kell. Ez az első, amit ki kell elégíteni. Egyébre nem sza had adni. Tartalékaink vannak, de nem olyan nagyok, hogy pazarolhatnánk belőlük. Először lön tehát a honvédelem és azután — valljuk be — nem jön semmit Lehet,, hogy ez egyéni érdékeket sért, de ezeket az egyéni érdekeket alá kell rendelni a közérdeknek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Fokozni kell •természetesen a másik oldalon a nyersanyagok felkutatását; (ügy van! jobb felől.) éppen ezért a költségvetésben például a bányászati kutatásokra szánt összeget ebben az esztendőben megháromszoroztam. Azt hiszem, már egészen jelentős eredményökre hivatkozhatunk mind a kutatás, mind pedig a pótanyagok, műanyagok, — nyugodtan mondhatjuk: — új anyagok előteremtése terén is. A termelés fokozásához szükséges energia előteremtése szintén fontos feladat. Szénbányászatunk sok nehézség ellenére új szénterületek feltárásával, a meglévő bányák jobb kihasználás aval, nagy befektetésekkel fejlődik. Hiszen a széntermelés 1938 óta 40%-kai emelkedett, (Helyeslés jobbfelől.) Németországból szénbehozatalunkat szintén biztosítottuk. A vízierők kiépítésére a munkálatok, különösen a Keiletmagyaroa-szági Villamossági Rt. keretében, folyamatban vannak. Az olajterületek kihasználását is fokozza a, kormány és új területeket kíván feltárni. Ugyancsak hasznosítja a kormány a földgázát. Januárig megépül Marosvásárhelytől ülése 1942 október 23-án, pénteken Erdőszentgyörgyig a vezeték és a tervek szerint a következő években tovább épül egészen Nagybányáig. Ipari kapacitásunkat is lényegesen ( emeltük az elmúlt esztendőben, részben a meglévő gyárak termelőképességének bővítésével, részben új gyárak létesítésével. De ezenkívül sok gyárépítés is van folyamatban — ezek nagy része a jövő év elején üzembe is lép — és több tárgyalás folyik új gyárak alapítása érdiekében is. Itt megemlítem timföld- és alumíniumiparunk fejlődését, az új műrostgyárat, a műgumigyiáirat, magnéziumgyárat, magnezitgyárat, gliceringyárat, cellulózegyárat, nyersanyagfeldolgozó üzemet és egy nagy sor olyan üzemet, amelyekről beszélni nem kívánok,, mert ezek hadiüzemek. Talán megméitóztattaik figyelni!, hogy mindezeknél már követtük az ipari decentralizáció elvét is. Az ipari termelés fokozásának kérdése még — amint mondottam — a munkaerő biztosítása. Itt is nagy nehézségeket kell leküzdeni, hiszen különösen tanult munkásban mind nagyobb és nagyobb a hiány. Éppen ezért a kormány rendkívüli fontosságot tulajdonít a munkásitovábbképzésnek és a meglévő munkáshadsereg megszervezésének is, mert itt is határozott sorrendnek kell lennie és elsősorban a hadifontossásrú üzemeket kell ellátni munkásokkal. Mindez természetesen csak megfelelő szervezés útján oldható meg, ami szükségessé teszi az állami munkaközvetítés kiterjesztését is. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Az ipari termelés fokozása érdekében szigorúan ranipnalizálni kell. Egyes vállalatokat esetleg le kell állítani, másoknak csak standardcikkek gyártását szabad megengedni, de természetesen mindezt előre átgondolva és figyelemmel az átmenetgazdaság problémáira és a véglegesen kialakuló magyar ipari problémákra is. Azt hiszem, az ipar mozgósítását másképpen keresztülvinni nem lehet. Ugyancsak mozgósítani kellett azonban a közlekedés terén is. Az államvasutak fejlesztése komoly kérdéssé vált, mert hiszen a visszacsatolt teriületek vonalait általában rendkívül rossz állapotban vettük át, gördülőanyagot pedig — azt lehet mondani — semmit. Sürgősen helyre kellett tehát hozni ezeket a vonalakat, új vonalakat kellett építeni, a régieket ált kellett építeni, elsőrangúsítani és mindeniekfeilett a gföirdülő anyagot kellett pótolni. Ezzel nem lehetett várni, ez a legsürgősebb feladatok egyike volt, úgyhogy igen nagy összegeket kellett a Máv. rendelkezésére boesátanunk. Az 1942. évi költségvetésben beruházásokra 11018 millió pengőt irányoztunk elő, ezt a 108 millió pengőt azonban az 1943-as költségvetésben 184 millióra emeltem. Ezzel az összeggel együtt 1938 óta az Államvasutak kevés híján 700 millió pengőt ruháznak be. , í, Mélyen t. Ház! Hasonló volt a helyzet az utak és a hidak terén is. 1943-ra pontosan 63 millió pengőt állítunk be erre a célra. 1938 óta ezzel az összeggel együtt nem egészen 400 milliót fordítottunk úthálózatunk fejlesztésére és karban tartásaira. Azt hiszem hiogv ezek a számok — a 700 és a 400 millió — olyan Összegeik, amelyekre nagy önérzettel és nagy büszkeséggel tekinthet a nemzet. (Ügy van! Ügy van! a jobUoldalon.) Mélyen t. Ház! Belső frontunkkal kapcsolatban mondottam, hogy ahol erre szükség vau, ott kötelesség a lemondás. Bármennyire