Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-298

Az országgyűlés képviselőházának 298. Ezzel szemben már most rámutatok arra, hogy beruházások címén a közigazgatásnál 212 mil­liót-, az üzemeknél 220 milliót, t tehát összesen 432 milliót állítottunk be, ami lényegesen meg­haladja a 200 milliós deficitet. Mint említettem, a közigazgatás kiadásai 2 920 milliót tesznek ki, tehát 718 millióval töb­bet, mint az 1942-es költségvetésben. Ennek ter­mészetszerű okai ' vannak, ezen okok közül hét okot szeretnék felsorolni a mélyen t. Ház tájé­koztatására. (Halljuk! Halljuk!) Az emelkedés elsősorban arrla vezethető viasza, amint már említettem, hogy más és más területre vonatkozik a két költségvetés, mert ez a költségvetés a délvidéki területek szükség­leteiről is gondoskodik. A második ok, hogy lényegesen emeltük a b önvédelmi tárca költségvetését (Általános élénk helyeslés.), amit, azt hiszem, nem kell in­dokolni, mert ez magáért beszél. (Ügy van! Úgy van!) A 'harmadik ok az. hogy gondoskodni kel­lett a mezőgazdaságfejlesztő terv végrehaj­tásáról (Helyeslés jobb felöl és középen.) és az ehhez szükséges fedezetről. Emelkedtek ezenkívül — ezt említem ne­gyedszer — az egyéb termelést előmozdító ki­adások, amelyek azonban nagyrészben bevétel­emelkedéssel is összeköttetésben állanak. _ Ötödször rámntatok, hogy az 1942. évi kölí­ségvetés elkészítése után emeltük fel ,a köz­tisztviselők fizetését, jelentős mértékben emel­tük a köztisztviselők családi pótlékát, emeltük a nyugdíjaikat és ezeket a költségeket most már természetesen beállítottuk a költségvetésbe. Hatodiknak említem, hogy a szociális gon­doskodás terén is továbbmentünk, jónéhány kérdést megöl do ttunk, ami természetesen költ­ségtöbbletet okoz. Ezekről majd beszédem to­vábbi folyamán meg fogok emlékezni. Végüil emelkedett az államadóssági szolgá­lat terhe is, amiről szintén külön fosok beszélni. Ezekből a tényezőkből adódnak a kiadási több­letek. Ezzel szemben a bevételek — mint említet­tem — 2769 millió pengővel irányoztattak elő tehát 708 millió pengővel nagyobb bevételt irányoztam elő, mint 1942-ben. Az előirányzás­nál természetszerűen tekintetbe vettem a Dél­vidékről várható bevételeket, 'tekintetbe vettem •az 1942. év eddigi tapasztalatait, do számba vet­tem azt is', hogy egyes adónemeknél a fogyasz­tás korlátozása miatt visszaesésekkel is kell számolnunk. Szóval röviden: a szigorú realitás elvét tartottam szem előtt, amikor a bevétele­ket előirányoztam. A kiadások és bevételek szembeállításával a mérleg — mint mondottam — 151.6 millió pengő deficitet mutat a tavalyi 141-8 millió pengővel szemben, a deficitben tehát egy 'kis emelkedés van. Az üzemi költségvetésben, amely a posta, az Államvasutak, az Állami Vas- és Gépgyár, a kőszénbányászat, az erdőgazdasági és mezőgaz­dasági üzemek, a selyemtenyésztés és Posta­takarékpénztár, kiadásait tartalmazza, a ki­adások 1327 millió pengőt, ai bevételek pedig 1278 millió pengőt tesznek. Az 1942. évvel szem­ben mind a bevételek, mind pedig a kiadások körülbelül 250—250 millió pengővel emelkednek, ami természetszerűleg a megnevekedett forga­lomra, a kiterjedtebb üzletkörre, a nagyobb teljesítményre és nem utolsósorban a nagyobb beruházásokra vezethető vissza. J A mérleg az üzemeknél úgy alakul, hc£y ülése 1942 október 23-án, pénteken 99 az 1942. évi 32 millió pengős deficittel szemben 48.8 millió pengő deficit jelentkezik. Az összes deficit tehát — a közigazgatási és az üzemi együtt — 200.4 millió pengő az 1942. évi 173.8 mil­lió pengővel szemben, a deficit tehát 26.6 milüó pengőivel emelkedett. Ezzel szemben a beruhá­zások összege most 432 millió pengő, 1942.-ben 271 millió pengő, tehát a beruházási többlet 161 mil­lió pengő a 26.6 millió pengős deficitemelkedés­sel szemben. Mindjárt itt megjegyzem, mélyen t. Ház, hogy a beruházásokat rendkívül gondosan vizsgáltuk felül, csak azokat vettük fel, ame­lyeket a mai idők indokolnak. Megvizsgáltuk a beruházásokat abból a szempontból is, hogy végrehajthatók-e mind munkaerő, mind nyers­anyag szempontjából és csak azokat vettük fel, amelyek szükségesek és végre is hajtha­tók. Hogy a kincstár helyzetét jobban megvilá­gítsam, bátor vagyok még egy pillanatra igénybe venni a mélyen t Ház figyelmét az államadósság alakulásának kérdésével. (Hall­juk! Halljuk!) Az államadósság az 1942. évi 3545 miiilióról az 1942. évi 165 millió tőketör­lesztés betudásával 1943-ban 4869 millióra emel­kedik, az emelkedés tehát 1342 millió. Ha eb­ből levonjuk a dinár-bankjegyek beváltása ré­vén keletkezett államadósságokat, 203 milliót, valamint a hadikölcsönök felértékelése címén beállított 350 millió pengőre becsült új adós­ságot, tehát összesen 553 milliót, akkor az emelkedés 771 millió^ amibe természetesen az összes háborús adósságok is bele vannak fog­lalva. Ennek a 4869 milliós kölcsönállománynak a szolgálata a költségvetés szerint 263 milliót igényel, tehát 64 millióval többet, mint 1942­ben. A 263 millióból azonban csak 163 millió esik a kamatokra és 100 millió tőketörlesz­tésre. Hogy ennek az államadósságnak a súlyát megítélhessük, bátor vagyok két viszonylatra rámutatni, és pedig: először arra, hogy a tőke­tartozás! az egy évi nemzeti jövedelemnek alig .40 százaléka, másodszor hogy ennek a kölcsönállománynak törlesztési és kamatszol­gálata a közigazgatási költségvetésnek csak 8.3%-át veszi igénybe, tehát államadósságunk szolgálata nem túlzottan nagy és az állomány emelkedése ellenére nem nehezedik túl nagy súllyal az államháztartásra. Osak ennyit kí­vántam a számszerűségről röviden elmondani. Részletesebben kívánok azonban foglal­kozni azzal a pénzügyi és gazdasági politiká­val, amelyre ezt a költségvetést alapoztam és azokkal a szempontokkal, amelyek a költség­vetés összeállításakor vezettek, valamint ve­zetnek pénzügyi politikám irányításában is. Gazdiasági és pénzügyi politikánk alapelveit többször kifejtettem a mélyen t. Ház előtt, nem kívánom ezt most megismételni, csak egé­szen röviden rá kívánok mutatni ennek alap­elveire, mert hiszen ez kiinduló pontja a ké­sőbbi rejtegetéseimnek. Mélyen t Ház! Ez a politika a termelés, fogyasztási, adóztatás, végül a kölcsön- és hi­telpolitika összhangba hozásaiban rejlik. Jól tudom, hogjr háborús időben ez rendkívül nagy nehézségekkel jár, ezekkel később fog­lalkozni is fogok, de nem akarom most a gon­dolatmenetemet ezzel, megszakítani. Ez a politika tehát négy pilléren épül fel. Első és legfontosabb a termelés. Emelnünk kell a termelést minőségileg és mennyiségileg. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) 20*

Next

/
Thumbnails
Contents