Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

Az országgyűlés képviselőházának 296. ülése 1942 október 20-án, kedden. 89 van, akkor annyiban, amennyiben szükséges, módosítani fogok rajta. (Helyeslés.) Szóvá méltóztattak még tenni, hogy a zárszámadás késéssel került a Ház elé. Nem szükséges megvédenem a Számszéket a tekintetben, hogy milyen hatalmas munkát végez, amikor egy ilyen zárszámadást összeállít. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, aki egy kicsit lapozgatta ezt a néhányszázoldalas füzetet. — sőt nyugodtan mondhatom, kötetet — az "világosan látja, hogy milyen munkával jár annak összeállítása. Őszintén megvallom, egészen 'természetesnek találtam, hogy bizonyos késés áll be, merthi szén egy másfél esztendőre szóló zárszámadást kellett összeállítani, amely önként értetődően mégis csak sokkal lassabban állítható össze és sokkal több munkával, mint mondjuk, egy egy esiztendőre szóló zárszámadás. Egy másik okot is akarok még említeni, mégpedig azt. hogy elvégre bevonulások is vannak. Az állami számvevőszék tisztviselői a katonai szolgálat alól nincsenek felmentve s ezért ott is bizonyos személyzeti hiányokkal küzdünk. Ezeket mind tekintetbe véve, nem tartom olyan sérelmesnek, hogy a zárszámadás valamivel később került a Ház elé. Ezzel kapcsolatban rámutatok azonban még azokra a kérdésekre is, amelyeket Vásáry t. képviselőtársam tett szóvá. Elvilleg helyes, hogy olyankor kell a zárszámadásnak a Ház elé kerülnie, amikor a Ház abból még levonhatja a konzekvenciákat a következő költségvetésre vonatkozóan, tehát, hogy az megelőzze az abban a naptári esztendőben betér jeszteudő költségvetés tárgyalását. Itt természetesen eltolódás van; előbb egy másféléves költségvetés. későbben pedig egy másféléves zárszámadás jelentkezett. Kétségtelen, hogy a kormány igyekezett ezt a zárszámadást beterjeszteni, mégpediig még a napokban — most már pontosan megmondhatom: pénteken — benyújtandó költ ségvetés előtt, sőt a képviselőház elnöksége arra is módot a'dott, hogy az mielőbb le is tárgy altassék. Azt hiszem, ennek a kívánalomnak eledet tettünk. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy Vásáry t. képviselőtársam olyan konzekveneiát vont le ebből, miíntha az 1943. évi költségvetés nem lett volna reális, mintha már bizonyos körülményekből látni kellett volna, — úgy érzem, az 1939—40. évi, vagy az 1938—39. évi zárszámadásból, nem vettem ki egészen világosan a szavaiból, hogy melyikből — hogy az államadóssági szolgálat a jövő esztendőben mennyivel többet fog igényelni. Mi a költségvetési munkálatokat természetesen nem december 31 én zárjuk le és nem a következő nappal kezdjük meg az új év költségvetését, sőt nem is azon a napon zárjuk le. amikor a Házban ,benyújtjuk, hanem két hónappal korábban. így tehát azt tudjuk előirányozni, amit a jelen esetben folyó évi szeptember hó 1-éig előrelátunk. Lehetséges olyan kölcsön, amelynek felvételét egy másféléves időszakban még nem lehet előrelátni s így annak szolgálatáról eleve nem gondoskor] ha tunk. Méltóztassanak azonban egy kissé elmélyedni abban, hogy mennyi volt a soronkívüli tőketörlesztés az államadóssági) szolgálatban és meg méltóztatnak látni, hogy soronkívüli tőketörlesztést nem lehet a következő esztendőre előirányozni, csak a rendes törlesz test. Ilyen tételekből konzekvenciát levonni a jövő e«ztendőre nem lehet. Mindenesetre igye keztem arra, hogy az államadósságok egy reKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. szét rendezzem, bizonyos függő kérdéseket megoldjak. Ez visszafizetésekkel járt és azt hiszem, e téren nem lehet kifogásolni magatartásunkat. Nemcsak hogy minden kötele zettséjiünknek eleget tettünk, amit termesze tesnek tartok, de igen sok régi adósságot el is rendeztünk. Mindenesetre nem lehet azt ki vánni, hogyha az egyik zárszámadásban soronkívüli törlesztések szerepelnek, azt a töveikező esztendőben mint rendes kiadást előirá ny ózzam. Amj. pedig azt a kérdést illeti, hogy előirányzat nélkül és felhatalmazás nélkül — ahogyan méltóztatott a szónoknak mondani —• költekezéseket folytattunk, e szót, ne méltóztassék haragudni, de kifogásolom, mert mi nem költekezünk, hanem mi kiadásokat telje sítünk ás bevételeket számolunk el. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Van a magyar nyelvben bizonyos különbség ebben. Költekezni a könyuyebnű ember szokott, én elutasítom magamtól a költekezés vádját. Vannak azonban előirt, uyzatuélküli kiadások és ha nincs is talán minden egyes tételnél kinyomatva ebben a zárszámadásban, valóban a sürgősség indo kolta azt, hogy külön póthitel kérése nélkül, a minisztertanács szavazza meg az ilyen tételeket. Biztosíthatom a mélyen t. képviselő urat, Logy egyrészt a minisztertanács minden egyes tételt megszavazott, másrészt, hogy a sürgősség esete minden egyes tételnél fennforgott, mert, azt hiszem, ha visszagondolunk a/. 1939—194ü-es időszakra, tehát egészen 1940 de cember 31-ig, nem keli részleteznem, hogy a kiadásoknál hányszor állhatott elő a sürgősség esete, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amikor például mozgósítottunk, (Pöldesi Gyula; A visszafoglalt területek kiadásai!) nem is szólva arról, hogy a visszafoglalt területeken, milyen nagy kiadásaink voltak és milyen problémákat kellett úgyszólván máról-holnapra megoldanunk, amelyek egyáltalán nem bírták volna el, hogy minden egyes tétel keresztülmenjen a parlamenti tárgyaláson (Egy hang jobbfelől: Rendkívüli idők voltak!) és akkor oldjuk meg a kérdéseket, amikor a parlamenti helyzet ezt megengedi. Az kétségtelen, hogy a bevételek és kiadások igen tekintélyes mértékben emelkedtek, aminél azonban mindig gondolni kell arra, hogy egy másféléves zárszámadás áll szemben a megszokott egyesztendős költségvetésünkkeL Kétségtelen az is, hogy a területvisszaesatolásokkal rendkívüli kiadások jártak, de a rendes kiadásoknak is önként értetődőleg lényegesen kellett emelkedniük. Itt lehet különböző arányokkal dolgozni, de azt hiszem, nem arányok, hanem a szükségesség volt a döntő. Amikor ezt a zárszámadást nézzük, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az 1940 augusztus 30-i bécsi döntést megelőzően mozgósítás volt Magyarországon és annak a költségei is elszámolást nyertek ebben a zárszámadásban. Végül legutoljára hagytam, mint legfontosabbat: nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a másfél évben a hadsereg felszerelésére igen nagy összegeket költöttünk, (Ügy van! Ügy van!) és ennek volt köszönhető, hogy egyáltalában hadseregünk megfelelő felszereléssel bír. Nehéz itt arányokkal dolgozni, mert akkor méltóztassék a régi zárszámadások ösz szegéhez hozzáadni azt, hogy mennyig nem for dit tátott a hadseregre. Nem szemrehányásképpen mondom, hiszen meg volt tiltva. De ha költségvetési számokat összehasonlítok, akkor ezt figyelembe kell vennem, 17