Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

88 Az országgyűlés képviselőházának nem lehet gazdag, lesznek és maradnak szegény emberek is. Azt mondotta Prohászka annakidején, hogy ha a pap azt prédikálja a szószékről, hogy a szegénység az Isten intézménye, és közbeszólok és azt mondom, hogy az a szegénység, amely azáltal keletkezik, hogy kiuzsorázzák azt a munkás embert, nem Istennek tetsző, sőt, egyházellenes, istentelen cselekedet. Ebben az országban mindenkinek meg kell lennie a tisztességes kenyérnek becsületes munkája után tisztességes megélhetésének. T. Képviselőház! Helyesnek és célravezető nek tartom a kormánynak azt az, intézkedését, hogy felállította a nemzetvédelmi imiinisztériumot. En a múlt évben erről a helyről mutattam rá arra az átkos propagandára, arp*a a nemzetrontó propagandára, amely elblben az országban folyik. Rámutattam arra a földalatti szervezkedésre, amely nem magasztos eszmékért küzd, hanem kicsinyes, aljas eszközökkel tekintélyeket akar rombolni. Minden felfordulás még azzal kezdődött, hagy a maglévő tekintélyeket leroanlbolták, sárba taposták, mindenkit megrágalmaztalk. De ezt nem lehetett tovább tűrni, a t. kormány azonban tűrte, mert nem gondoskodott megfelelő felvilágosító munkáról olyan mértékben, ahogyan erre szükség volt. Mondom, helyesnek tartom a nemzetvédelmi minisztérium, felállítását és magamat is igazolva látom; benne. Em is indítványoztam, hogy erőteljeseíbb nemzeti propaganda folyjék ebben az országban. Erre a kérdésre különben még visszatérek, amikor a parasztszövetség kérdésében Nagy Ferenc t. képviselőtársamnak válaszolok. T. Ház! Már most meg kell állapítanom, hogy a nemzetnek mindem lehetőséggel számolva,, felvértezetten kell majd itt állania a háború befejeztével. Nemi akarunk még egy 1918-at megérni. Ezt nem frázisként mondom, hanem tapasztalatból beszélek, mert láttuk 1918-ban, hogy amikor a megszervezett nemzeti erőkre a legnagyobb szükségünk lett volna, akkor megvoltaik — a kartotékok. Mi azt hittük, önámítottuk magunkat, hogy szellemileg és erkölcsileg fel vagyunk fegyverkezve minden nemzetietlen felforgató törekvéssel szemlben. Jártuk az ojrszágot, szerveztük a falvakban a • gazdaszövetségeket, gazdaköröket. Itt az Üllői-út 2/b. szám alatti helyiségben levő nagy irodáikban ott feküdtek a kartotékok egymás mellett, és mindenki azt hitte —- különösen a 'be nem avatottak, — hogy itt az egész ország meg van szervezve, és történjék bármi, a magyar kisgazdatársadalom ki fog állni. Es mi történt

1

? Amikor kiálltak egypár ludtalpú zsidógverek vezetésével a félrevezetett vötrös tömegek. — sok községben csak egy-két kótyagos emíber. — nem láttuk a szervezettséget. Kis Tános és Nagv Istvá.n a .kartotékban benne voltak, de az utcán, a falun nem láttuk őket. Ezzel a propagandával én egy élő szervezetre gondolok és az igen t nemzetvédelmi miniszter úrnak kötelessége egy pártokon felülálló és tisztán csak a nemzet egyetemes érdekét szolgáló szervezkedést, felvilágosító munkát végeznie ebben az országban. Én őt a legalkalmasabb embernek tartom erre a célra, világnézeti szempontból is, mert akkor, amikor a konjunktúra-emberek százaival találkozunk, amikor a konjunktúra-emberek írmról-holnapra túllicitálják a régi harcosokat, jól esik, ha az 269. ülése 1942 június 19-én, pénteken, ember egy régi fajvédőt lát olyan pozícióban, amelyben a nemzet érdekében sokat tehet. T. Képviselőház! Itt van a földhözjuttatatás kérdése. Sokan azt hiszik, hogy a zsidóbirtokok elvételéről szóló és megszavazott törvénnyel ez a kérdés meg van oldva. Mások azon a véleményen vannak, hogy majd most bizonyos propaganda fog megindulni, és azzal ijesztgetik nagybirtokosainkat és középbirtokosainkat, hogy a zsidóbirtokok elvételével, illetve kötvénnyel való kifizetésével ők is hasonló helyzetbe és sorsra fognak kerülni. Hát mi nem dolgoztunk kommunisztikus eszközökkel, és nem is dolgozunk. Nem kell félteni tőlünk — azt hiszem, senkitől ebben az országban, aki komoly tényező akar lenni, — hogy itt földosztásról, ingyenes földosztásról bárki még csak álmodnék is ebben az országban. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy egészségesebb, a nemzet érdekében fekvő igazságosabb földrendezésre gondolj unk, ilyet követeljünk és annak megvalósításáért küzdjünk és fáradozzunk. Lehetetlen állapot, hogy ma 200.000 holdas hitbizományok legyenek. Lehetetlen állapot, ihogy egy család vagy egy személy kezében 80—100.000 holdak csakúgy átvándoroljanak egyik napról a másikra. Én most ismét a földművelésügyi miniszter úrtól választ kérek erre a baranyai birtokbavételre vonatkozólag. Albrecht főherceg birtokvételére a nemzeti közvélemény megnyugtató választ vár. (Rátz Kálmán : Vár!) Nem akarom ezt a dolgot kiszínezni, nem akarok ezzel a kérdéssel túlzásba menni, egyszerűen leszögezem, hogy Albrecht főherceg épp olyan állampolgára az országnak, mint a. Kis Istvánok és a Nagy Ferkék, a törvény épp úgy vonatkozik rá, a törvényt épp úgy ibe kell tartania és a kormányzatnak egyformán kell eljárni mindenkivel szemben-' T. Képviselőház! Boldogemlékű Nagyatádi Szabó István eredeti programmja a kisgazdaporták szaporítása és a meglévők erősítése volt. (Börcs János: De lefogják!) Az volt az eredeti programmja, hogy a tízholdas birtokból húszholdas legyen, megerősödjék, a nincstelennek pedig házhelyet juttasson, hogy hajlékot, házat tudjon építeni magának. Sajnos, ez nem sikerült úgy, ahogy gondoltuk. Emlékezünk rá, azok, akik itt voltunk, hogy felállott és azt mondta: nem birom tovább. Nem tudta ugyanis, mint földmívelésügyi miniszter, megoldáshoz juttatni a házhelykérdést. Ez a kérdés tehát aktuális marad mindaddig, amíg megfelelően meg nem oldják. A másik kérdés a mezőgazdasági munkáskérdés. Huszonöt éve harcolok ebben a Házban a magyar földért és a magyar népért. Amikor az ipari munkásság megkapta betegpénztári intézményeit .ugyanezeket már akkor követeltük a mezőgazdasági munkásság számára. Azok közé tartozom, akik nem sokallnak mástól valamit, csak az igazság elvénél fogva követelik ugyanazt a másik néposztálynak is. Mi mindig azt mondottuk, hogy a legméltóbb, a nemzetfenntartó elem. a szikla: a kisgazda, a fölmíves paraszttársadalom, az a mezőgazdasági munkásember, aki hű. istenfélő, ragaszkodik fajtájához, ragaszkodik a röghöz s aki a legtisztábban megőrizte a faji tulajdonságokat. Márpedig ezeket mi állandóan mellőztük. Nem akarok sértő párhuzamot vonni, azonban az ipari munkásság, amelynek soraiból nagvon sok kommunista került, ki (Egy hang a szélső-