Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

Az országgyűlés képviselőházának épített és mégis felülről szervezett és vezetett, ahol az egyéni vállalkozásnak és a cselekvési szabadságnak lehető tág tér van adva, viszont az irányítás a lehető legkisebb területre szorítkozik és csak éppen a legszükségesebb kereteket tölti be. Az a harmónia, amely az olasz korporációs rendszerben az állam, az érdekképviselet és az egyéni vállalkozás között van, az az ideál, amelyben a jövő Európa társadalmi termelőrendszerét keresnünk és megtalálnunk kell. Én sürgetem és várom, hogy a kormány ezt a társadalomszervezési gondolatot minél hamarább váltsa valóra. {Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) — Bodor Márton: Mi már rég sürgetjük!) De nem azt a rendszert, amit képviselőtársam a zöldházban csinál. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Tudatában vagyok annak, hogy enélkül nem tudjuk megoldani az átmeneti gazdaság nehéz problémáit, de minél hamarabb születik ez meg, annál inkább leszünk abban a helyzetben, hogy senkise a maga kis érdekszférája szempontjából nézze a maga problémáit, hanem az egyetemes problémák keretében türelemmel és megalkuvással tudja viselni azokat a nehéz kereszteket, amelyeket mindaddig viselnünk kell, amíg a győzelmes háborút befejeztük. T. Képviselőház! Elhangzott itt az, hogy türelmetlen panaszok vannak, hogy egyes néprétegek szegényednek a helytelen árpolitika folytán. Minden árpolitika helytelen. Jó árpolitikát csinálni tulaj ionképpen nehéz, mert az élet nem hagyja magát Prokrusztesz-agyba szorítani. Azonban az áraknak nem is annyira a vertikális síkban való megállapítása a fontos, nem a maximálása, hanem egy olyan korrellációj,a, ahol automatikusan, egyik a másik után reagál arra, hogy az élet bizonyos ágazatokban a termelés nehézségei, a nyersanyagbeszerzés vagy egyéb okok miatt áreltolodast vagy az áraknak kisebb-nagyobb kimozdulását szükségessé tette. Azt hiszem, hogy amit a pénzügyminiszter úr, mint gazdasági csucsminiszter mondott, tudniillik, hogy az áraknak ez a rugalmas rendszere a magyar kormány nehéz munkája révén ugyan, de már kialakult és funkcionál. (Mozgás a baloldalon.) valóban helytáll. Hogy ez az árrendszer imitt-amott zökkenőket mutat, ez. nem azt mutatja, hogy az árrendszer nem alakult ki és hogy az árrendszer rossz, hanem azt, hogy állandó gondozásra, javításra szorul, és ezt az állandó gondozást és javítást a kormány tényleg lelkiismeretesen figyelemmel kíséri és végzi. Nemcsak az árakon múlik az, hogy ki tudunk-e tartani, hanem egyúttal a takarékosságon is. Mindennel takarékoskodnunk keli, mondotta bajai beszédében nagyon helyesen a pénzügyminiszter úr. (Meskó Zoltán: Hol mondta?) A pénzügyminiszter úr mondotta... (Meskó Zoltán: Baján?) Méltóztatott olvasni, remélem. (Meskó Zoltán: Hogyne!) Akkor egyetértünk abban, ha megállapítom tisztán csak a tömörség kedvéért, hogy takarékoskodnunk kell a nyersanyagokkal, takarékoskodnunk a munkaerővel, takarékoskodnunk a pénzzel (Egy hang a jobboldalon: A közbeszólásokkal és a fúróval!) és takarékoskodnunk mindazokkal az. értékekkel is, amelyeket nekünk meg kell óvnunk arra, hogy Magyarország töretlen erővel tudja gazdaságilag, katonailag és emberanyag szempontjából is az új Európa rendszerét megérni. Felvettetett az Erdélyi Párt igen t. vezérKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIV. 269. ülése 19 U2 június 19-én, pénteken. 77 szónoka részéről, hogy amikor ilyen irdatlan nehéz problémák vannak, vájjon azt a nagy értéket jelentő tudást és tapasztalatot, amelyet a kisebbségi sorsban lévő magyar testvéreink szereztek, nem kívánja-e az ország kellőképpen igénybe venni, mert az ő érzésük az, hogy nem veszik kellőképpen igénybe. Erre csak egy válaszom lehet, t. Képviselőház. A magam nevében mondom, de azt hiszem, a nemzet közvéleményét fejezem ki vele: nem lehet nélkülözni, sőt nem is akarjuk nélkülözni ezeket az értékes tapasztalatokat, de ezeknek a tapasztalatoknak az értékét éppen az idő és az alkalom határozza meg, amikor azokat igénybe lehet venni. Ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy ők kisebbségi sorsban, mi a csonka-sorban egy meglehetősen különböző állam- és társadalomszemléletet formáltunk ki, amelyek egymás mellé illesztése igen nehéz feladat és azok a zökkenők, amelyeket ők látnak és észlelnek, talán éppen ezen szemléletek különbségéből következnek. A csonkaország állandóan leoperált tagjaira gondolt és az egyetemes magyar problémát kereste, tanulmányozta, küzdött érte és szenvedett Európában, a kisebbségi sorsban lévő magyarságnak pedig minden feladata a primum vivere gondolatának megvalósítása volt. küzdeni egy elnyomó és elpusztító rendszer ellen; aszerint alkotta meg társadalmi szervezetét, aszerint állította be egész irodalmát, lelkiségét, kultúráját, aszerint akart élni és ennek természetes következménye, hogy 22 évi beidegzettség után a kisebbségi magyar most is, mondjuk Erdélyen, vagy a Felvidéken keresztül szemléli az egész nagy magyar problémát. '.Minden lokálpatriotizmus tiszteletreméltó. Megvan ez bennem is, magam sem vagyok ment ez alól a bűn alól, nekem is kedvesebbek a szabolcsmegyei akácfák vagy a békéscsabai széles latifundiumok, azaz nem latifundiumok, hanem széles mezők, (Derültség.) — latifundiumok, hála Istennek, az én kerületeimben nincsenek — mondom, n ekein is kedvesebbek ezek, a magyar problémát azonban egész egyetemes európai vonatkozásában látom és azt kérem — es ezt remélem is — a mi hazatért erdélyi testvéreinktől, hogy az egyetemes magyar kérdésen keresztül lássák Erdélyt és ne Erdélyen keresztül az egyetemes magyar kérdést. (Úgy van!' Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Amely pillanatban ez a két Szemlélet egymáshoz tud közeledni, a partikuláris és az egyetemes szemlélet kiegészítik egymást, az a nagy lelki áteserélodés köztünk és köztük megtörténik, mi megtelitődünk Erdéllyel és a hazatért területek szellemével, ők pedig az egyetemes magyar problémákkal, azokkal a nehéz kérdésekkel, amelyekben 22 éven keresztül nem, vagy csak alig volt részük, akkor egy új magyar lelkiség született meg, amely képessé lesz a magyar .küldetést hordozni Európában éspedig abban az új Európában, amelyért mindnyájan küzdünk. A társadalomszervezés kérdését Erdéllyel kapcsolatban is meg kell említenem. Igaza van erdélyi testvéreinknek, ha azt panaszolják, hogy nekik száz egyesületnek a nevét kell megtanulniuk, míg az ő egyesületek nevét alig ismeri valaki az országban. Itt szükség van egy olyan cserére, amely a két különböző, de mégis egy tőről sarjadt ágnak eszmevilágát közössé tudja tenni. Az a szervezés, amelyet Nagy Ferenc igen t. barátom folytat és amely az egész Ház elismerésével találkozott fejtegetései soll