Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-269

72 Az országgyűlés képviselőházának ember, hogy most Dön a kérdésnek egy generális nagy rendezése, e helyett most megjelent az a, rendelet, hogy a Mász., illetve az ő megbízásából a szarvasmarhatenyésztő egyesületek már maguk is 1*30 pengőért vásárolhatják a marhát, vagyis most az irányárakat maga az állam lépte túl, de ugyanakkor elfelejtkezett arról gondoskodni, hogy ugyanabban az arányban emeljék fel úgy az exportárakat, mint a budapesti árakat. Most már a helyzet pillanatnyilag az, hogy a mészáros 1*30 pengőért veszi a marhákat, ugyananynyiért veszi a vidéki mészáros, a gazdák egymás között l"80^-2-0() pengőért veszik a haszonállatokat, miután az sincs megállapítva, hol van a határ a haszonállat és a vágóállat között. Erre a rendszerre óriási összegeket kell az államnak ráfizetnie, mert, ha egy harmadosztályú marhát vidéken megvesznek 1*30 pengőért, az Budapesten belekerül 1-55 pengőbe, levágva pedig 310 pengős húsárnak felel meg. Ugyanakkor ennek a marhának a húsát 217 pengőtől 2-37 pengőig adja a Mász. a mészárosoknak, mint ahogy az árak már évek óta meg vannak állapítva. A Mász. tehát legjobb esetben kilónként 73 fillért fizet rá, de ehhez az összeghez hozzájön még a szarvasmarhatenyésztő egyesületek költsége is, vagyis 180—200 pengőt fizet rá a Mász: minden marhára, amit felhoznak. Ha csak heti 2500 darabot számítok, akkor ez azt jelenti, hogy a budapesti húsakció az államnak hetenként félmillió pengő ráfizetéssel jár. T. Ház! Ezután jött a mostani felajánlási rendszer. Ennek kapcsán a vármegyékre kivetettek egy bizonyos kontingenst, hogy ennyit es ennyit kell leszállítaniuk 1.30 pengős árért, mert ha ezt nem teszik, akkor sokkal többet elvesznek alacsonyabb árért, és így tovább. Erre az alispánok összehívták a főszolgabírókat, a főszolgabírók a jegyzőket, és a végén kivetették a községekre azt a marhaszámot, amit le kell adniok. Ha valakire kivetnek valamit, ez már magábanvéve is rekvirálás. Ez az egész rendszer azonban a legsúlyosabban érinti a tejgazdaságokat és a tenyészeteket. A magam gazdaságáról tudoni, hogy a tehénistállómban nem állnak eladásra készen mustra-állatok; ha nálunk nem ad egy tehén tejet, akkor azonnal eladjuk azt az allatot, tehát nincs leadni való állat. Ha legközelebb le kell adni két-három szarvasmarhát, kénytelen leszek teheneket eladni és azokat el is fogadják. A múlt héten, amikor az első ilyen eladás volt Győrött, egy törzskönyvezett tehenészetből bevittek egy borjas tehenet a borjával együtt, és azt éppúgy átvették, mint a többi állatot. T. Ház! Ez volt az első igénybevétel, amelyet most még követni fog kettő, és akkor még fokozottabban áll majd elő ez a helyzet. Abszurdum azonban ez azért is, mert nagyon sok nagy uradalom azzal védekezik most ez ellen, hogy elmegy a vásárokra és vesz egészen rossz marhát csak azért, hogy legyen ilyen eladni való marhája. A MÁSz is megcsinálhatná ugyanezt, hogy megvehetné a vásáron az ilyen marhákat, miért kell akkor ezt a körutat megcsináltatni, amikor a MÁSz is megtehetné ezt. T. Ház! Abszurdum azonban ez azért is, mert megint a közigazgatással hajtják végre ezt^ az akciót, pedig most már hatalmas • közellátási szervezet van és ezer és ezer kereskedő áll kereset nélkül. Kérdezem, ha az állattenyésztő egyleteknek r megadják a jogot arra, hogy 1 pengő 30 fillérért vásároljanak marhát, és megtérítik nekik a fuvarköltséget Buda269. illése 1942 június 19-én, pénteken. pestre, akkor miért nem lehetne ezt a kereskedőkkel is megcsináltatni. A kereskedők most ki vannak kapcsolva, az állattenyésztő egyleteknek azonban nincs emberük, tehát a kereskedőket kérik meg, hogy ilyen kupecmunlkát végezzenek számukra. T. Ház! Ennek a helyzetnek másik szomorú következménye az lesz, hogy eladnak most minden mustra, félig kész és egyéb marhát is, ami csak valahogy is eladható s egy hónap múlva egyáltalán nem lesz már a vidéken marha, mert hiszen mindent eladnak, amit el lehet adni most a rekviráláskor. Ennek az lesz a, vége, hogy a katonaságnak sem lesz majd hús, s a vidéken som lesz. Erre újra rekvirálni fognak, ez így fog továbbmenni, s ezzel teljesen tönkreteszik az amúgyis válságban lévő marhaállományt és tejtermelést. T. Ház! Azt hiszem, sajnos, nem lesz foganatja annak, amit elmondottam, éppúgy, mint ahogyan eddig sem volt annak sem foganatja, amit a sertéskérdésről elmondottunk. Néhány hónap múlva majd ezt a kérdést is odakönyvelhetjük azok mellé a tények mellé, amelyek a sertéskérdéssel kapcsolatban felmerültek, s ahogy azokért nem. volt senki sem felelős, úgy ezért sem lesz senki felelős. T. Ház! A napokban új^ rendelet jelent meg a termelés számbavételéről, illetőleg két rendelet: a 3600/1942. M. E. szám alatt a nagyközönség számára, 544.000. száim alatt a községi elöljáróságok részére. Különösképpen ez az utóbbi sokkal világosabb és Sokkal könnyebben megérthető, mint a nagyközönség számára készült. Ebben a rendeletben van egy szakasz, amely azt mondja, hogy a gabonát a cséplőgéptől való elvétel előtt le kell mérni, de lemérés előtt ki kell tisztítani úgy, hogy legfeljebb 2 százalék idegen anyag maradjon benne. Ez a tájékozatlanság tipikus esete. Ezt a szakaszt csak olyan valaki fogalmazhatta, aki életében egy cséplőgépet sem látott. (Zsámboki Pál: Nem ért hozzá! — Bodor Márton: Külön rostálnak!) Mindenki, aki csak egyszer volt cséplőgép mellett, tudja, hogy nem a szérűskertben rostál és triőröz az ember, hanem később a magtárban, fedett helyen és a csigatriőr, vagy szelektor be van építve. Ezzel Szemben a rendelet szerint ki kell vinni a cséplőgép mellé és ott először ki kell szedni, mondjuk, a gabonából a konkolyt vagy a bükkönyt, amelyet belevetettem és csak utána mérhetem le és szabad elvinnem. De van ebben a rendeletben más ilyesféle rendelkezés is. Van például egy szakasz, amely azt mondja, hogy ha munkaszünet állna be csépléskor, akkor a munka folytatá; sát huszonnégy órával előbb be kell jelenteni a cséplési ellenőrnek, hogy tovább ellenőrizhesse. (Derültség a jobb- és a sgélsőbaloldalon.) Köztudomású, hogy ha eső esik, akkor a megszáradás után folytatják a munkát és nem huszonnégy óra

t múlva. (Zsámboki Pál: Mélységes hozzáneiú értés!) Én nagyon sérelmesnek tartom, hogy mindenkitől elveszik a zab termés 30 és az árpatermés 25 százalékát, mert ezt nem lehet általánosítani. Lehet olyan gazdaság, amelynek még sokkal több kell, mint amennyit termel, mert intenzív tenyésztőgazdaság. Azt mondja ez a rendelet, hogy ez alól csak akkor adhat kivételt a miniszter, ha az állatokat a közellátás céljára lekötötték. Itt megint a sertéskomplexus jön előtérbe, holott az volna a kívánatos, hogy egyszer már látná be a közellátási, vagy nem tudom melyik miniszter,— ez