Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

64 Az országgyűlés képviselőházán^ már két év óta bizonyos technikai változtatásokra a mindenkori miniszterelnököt és annak minídenkori sajtófőnökét — minden eredmény nélkül. T. Képviselőház! Egyszerű, együgyű és szinte bántó kicsinyességű, apró dolgokról van szó. Arról van szó, hogy a háromszoros cenzúra helyett egyszeres cenzúra legyen. Arról van szó, hogy a színészetnek a dolgait, különösen pedig a színházak műsorát ne kelljen bemutatni. Arról van szó, hogy a bőrtalpú lábbelit árusító kereskedők névsorát ne kelljen bemutatni. Arról van szó, hogy a turistaságot, a vízállásjelentést, a fehérneműkereskedőknek és a csőbútorosnak a hirdetését se kelljen a cenzúrának bemutatni, meg azt, hogy az ügetőversenyen a Füzér nyerte meg a nemzetközi versenyt; ismétlem, mindezt ne kelljen bemutatni a cenzúrának. Ezekről van szó. És amikor mi ilyen kis komikus jelentéktelenséget kérünk a miniszterelnök úrtól, ő válaszában, amelyet a minap adott meg, azt olvasta a fejünkre, hogy a fajtánk létérdekéről van szó és Magyarország diadalmas felemelkedését akadályozzuk meg, ha a cenzúra javítását kérjük. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Az a, nézetünk, hogy semmivel sem lehet jobban ártani nagy nemzeti értékeinknek, mint ha nevetséges módon védjük meg azokat. A miniszterelnök úr válaszolt többünk interpellációjára. Technikai bagatellségeket kértünk, jelentéktelen kényelmi szempontoknak feladását kértük és ezekre a mi kívánságverebeinkre a miniszter úr egy nagy Uchatius-ágyúval lőtt rá, azt állítja, hogy elvész a haza és tönkremegy az ország, ha a mi kis kívánságainkat teljesíti. Rövidebb választ több tévedéssel kitalálni sem lehetett volna. Hogy katonai nyelven szóljak, egész alakot mutató, tökéletesebb célpontokkal teletűzködött válasz nem lehetett volna kitalálni sem. Mi csak a legkisebb jóakaratot kértük a miniszterelnök úrtól és megelégedtünk volna azzal, ha azt mondja'nekünk: Nem ismerem még ezt a kérdést, ki fogom vizsgálni és amennyiben hibák vannak, azokat orvosolni fogom. Ha .ezt mondja a miniszterelnök úr, megköszöntük volna és boldoggá tett volna bennünket már maga az a remény, hogy ezen a téren valamit tesz. bennünket ez kielégített volna. Már most mit mond a, miniszterelnök úr? Azt mondja^ elődeim álláspontján vagyok a cenzúrakérdésben. Fel kell világosítanom a miniszterelnök urat, hogy nincs elődei álláspontján. Miért nincs? Mert a helyzet az, hogy Teleki Pál miniszterelnök úr részletesen kifejtette annakidején előttünk (B*gy hang a szélsőhaloldalon: Többször!), hogy igenis Ő a cenzúrával maga foglalkozik, a super-revíziót végzi a zöld ceruzával. Annakidején mi azt mondottuk: Miniszterelnök úr, mi azt gondoljuk, hogy a magyar miniszterelnöknek sokkal fontosabb dolgai vannak annál, semhogy egyetlen egry alárendelt hivatalának hibáit korrigálja. Te leki miniszterelnök úr tehát ezt csinálta. Most Kállay miniszterelnök úr vele ellenkezőleg a másik átlósan ellentétes hibába esik bele és nemcsak hogy nem akarja orvosolni, nem helyezi kilátásba a hibák orvoslását, hanem válaszából az^ derül ki, hogy közvetlen tapasztalata, de még csak megfelelő referádája sines erről a kérdésről. Azt kell mondanom, hoe-y valóban helytelen információk alapján adta meg a választ és a helytelen információkat nyilvánvalóan ugyanattól a sajtófőnöktől 268. ülése 1942 június 17-én, szerdán. kapta, aki annyira túl van már zsúfolva hatáskörrel, hogy képtelen ő maga is közvetlenül foglalkozni ezzel a, kérdéssel, hanem Ő maga is csak referádák alapján tudja, mi az a cenzúra. A másik tévedés a miniszterelnök úr válaszában az, amikor azt mondja, hogy hivatali elődeinek sokszor volt módjukban a cenzúra kérdésében interpellációkra választ adni. Ez sem így van, mert a legszorgalmasabb kutatások dacára is, mindössze csak két ilyen választ kaptam, mind a kettőt Teleki Pál miniszterelnök úrtól, aki egyik válaszában bejelentette, azt, hogy áttér a teljes cenzúráról a vagylagos cenzúrára, másik válasza pedig ugyanezt helyezi kilátásba, tehát ez pontosan az, amire a miniszterelnök úr hivatkozik. Van azután a miniszterelnök úrnak egy harmadik tévedése is ebben a válaszban, mert azt mondja, hogy a sajtóellenőrző bizottság a legtökéletesebben igyekszik elvégezni a maga feladatát. Itt sem követi azonban elődei nyomdokát, mert Teleki miniszterelnök úr ismerte és maga orvosolta a hibákat és abban az időben, amikor ő maga szuperrevíziót végzett, a cenzúrának külön, önálló sajtófőnöke volt Thuránszky személyében, de ma nincs ilyen, mert elvitték Thuránszkyt egészen máshová, elvitték a külügyminisztériumba ott hatalmas nagy külföldi propagandát folytatnak s ezt magának az ottani sajtófőnök úrnak, Ulein-Reviczkynek kell csinálni, aki csinálja is, amint az tőle telik, ugyanakkor pedig itt a cenzúrának nincs gazdája. Annakidején tehát Teleki ismerte a cenzúra hibáit, de ma» amikor nincs gazdája a cenzúrának, a miniszterelnök úr szerint nincs hibája a cenzúrának. (Zaj.) A válasz harmadik, negyedik és ötödik tévedése a következő. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a cenzúra külpolitikai, honvédelmi és gazdasági érdekeinket szolgálja, és az ettől eltérő irányú igényeket egyszerűen nem elégíti ki. Mi az, hogy »ettől eltérő irányú igények«? Én állítom erről az oldalról, hogy amennyiben a cenzúráról interpelláció hangzott el, egyetlenegy sem volt olyan, amely eltérő irányú lett volna. Mi nem azt mondottuk, hogy a cenzúra nem szükséges külpolitikai, honvédelmi és gazdasági érdekek szempontjából, ellenkezőleg, mi semmiféle ettől eltérő érdeket itt soha nem képviseltünk és én nem tudom, hogy a miniszterelnök úr honnan veszi ezt a mondatát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr ellenben a mi konkrét panaszainkat nem hallgatta meg. Mi konkrét panaszokat tettünk fel a miniszterelnök úrnak. Ha a miniszterelnök úr válaszát nézzük, ha magukat a szavakat nézzük, azt látjuk, hogy van válasz, de valójában elstilizálta a választ, mert lényegében nincs válasz. Incze Antal képviselőtársam és Nagy László képviselőtársam interpellációikban elmondották, hogy mik a panaszok, Incze képviselőtársam megmondotta, hogy a liberális lapokkal szemben nem gyakorolnak megfelelő cenzúrát, tehát itt még a cenzúra szigorítását kértük. Nagy László képviselőtársam pedig azt mondotta, hogy a kormánynak tetsző bizonyos esetekben alkalmazzák a cenzúrát, tehát nem nemzetig szempontból, hanem a kormányzatnak tetsző esetekben alkalmazzák azt. , r Én magam azt a vádat hangoztattam es bizonyítottam is a felsorolt esetekkel, hogy a zsidóság érdekét szolgálja a cenzúra. Ezekre semmi választ nem kaptunk. Legyen szabad egy-két példát felhoznom