Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-268

02 Az országgyűlés képviselőházának hatná. A hatóság hiába jár utána a dolognak, nem tudja megoldani a kérdést, az emberek nem tudnak hozzájutni megfelélő szappanhoz, a hatósági szappan pedig-, amellyel ellátják az embereket, a ruhát egyenesen tönkreteszi. Amíg pedig ez történik, addig a másik oldalon fokozottan nő az elégedetlenség, mert minden egyes termelő látja, hogy romlásnak indul az a zsiradék, amelyből más esztendőben szappanát készítette; aki zugforgalomban hozzá tuidiott jutni lúgkőhöz, annak van szappana és a szappan ára ma a falun 15—20 pengő kilónként. Mélyen t. Ház! Az újságokban megjelent egy cikk. amely szerint a minisztériumnak van ^gy terve a szappanfőzéssel kapcsolatban, mégpedig az, hogy minden egyes faluban kéthárom asszonyt fognak majd kijelölni, akik»a falu részére a szappant meg fogják főzni és így, miután megbízható emberek kezébe adják a szappanfőzést, ,a lúgkő ezek részére való forgalombahozatáláiiak nem lesz semmi akadálya. Mindenki örömmel várta ezt az intézkedést, de nem lett belőle semmi. Utánajártam a dolognak és megtudtam, hogy azért nem lehet ezt az intézményt Ibevezetni, mert a gyárosok tiltakoztak ez ellen, mondván, hogy n szappanfőzés képesítésihez kötött ipar, ezeknek az asszonyoknak pedig nincs iparigazolványuk. Emiatt akadt meg ez a nemzet egészségének szempontjából fontos intézmény. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez csak ürügy!) A mai időben nem tudom megérteni, hogj amikor ilyen fontos dologról van szó, akkoi azon lehet tanakodni, hogy képesítéshez kötött ipar-e vagy sem a szappanfőzés, amikor évszázadokon keresztül a háziasszonyok maguk főzték a szappant. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt értem, hogy egy öt vagy tíz munkással dolgozó üzemnek kell iparengedély, de hogy annak a háziasszonynak, akit meg akarnak bízni szappanfőzéssel, miért kelljen ' képesítés és iparigazolvány, ezt nem tudom mással megmagyarázni, csak azzal, hogy a gyárosok meg akarják akadályozni, hogy a falu önmagát ellássa szappannal és a maguk gyártmányát akarják rátukmálni a falura, mert nagyobb haszonhoz akarnak jutni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ma azonban nem olyan időket élünk, amikor azon lehet veszekedni, hogy mennyi lesz a, nyereség. Itt az első a nép egészségügye és én a nép egészségügyének érdekében arra kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést minden habozás nélkül a legrövidebb időn belül oldja meg, mert ha ezt nem teszi meg, akkor- senki sem fogja megvédeni ezt a népet a különféle betegségektől. Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, de hiszem és bízom benne, hogy megérti a falu könyörgő szavát és vagy szabaddá teszi ism^t a lúgkő forgalmát, mivel a törvény nem vált be az életben, vagy pedig megvalósítja azt a tervet, amely szerint egyes falvakban ki fog jelölni szappanfőző asszonyokat, hogy mindenki hozzájuthasson ahhoz a szappanhoz, amelyre egészsége érdekében szüksége van. . Ez az egyik kérésem, a másik pedig a tengeri csírátlanításával kapcsolatos. Egy miniszteri rendelet jelent meg, amelynek érteimében az összes malmokat, amelyeknek kapacitása a 250 vagont^ meghaladja, át kell állítani a tengeri csírátlanítására, mert a csírátlanítás rjávén ennyi meg ennyi mázsa olajat fognak majd kapni, ami hadászati szempontból 68. ülése 1942 június 17-én, szerdán. végtelenül fontos. Igen ám, de amikor ezt a rendeletet kiadták, egyet nem gondoltak meg, és pedig azt, hogy egy malomnak a csírátlanításra való átállítása 15.000—16.000 pengőbe kerül és nem lesz malom, amely ezt a költséget magára vállalja, mert nem tudja, hogy hán* hónapig fog dolgozni ezen. A helyzet most az, hogy ezek a malmok mindenképpen leálltak, a munkásokat elbocsátották, megáll a hizlalás, óriási veszélyben forog a baromfinevelés, e» rászorítják a gazdákat arra, hogy most önmaguknak szerezzenek be darálókat és azokon daráljanak. Ezt megteheti a tehetősebb, vagyonosabb ember, a szegény pedig kénytelen k#-három falu távolságnyira is elmenni, hogy azt a kis kukoricát megőröltethesse. A megőrlés megtörténik, de viszont hol van az az olaj, amely annyira kívánatos? Sehol! Tehát ez a rendelet sem válik be az életben. Nem tudom megérteni miért kell ezt a népet ezzel állandóan zaklatni azzal az indokolással, hogy szükségünk van olajra, amikor a valóságban nem válik be a rendelet. Azt a választ kaptam egyszer ezzel kapcsolatban a minisztériumban, hogy néhány száz pengővel meg lehet az átállítást csinálni. Kertem, mondják meg, hogy hol lehet ezt megcsinálni, és ki csinálja meg? Ezt nem tudijuk >— mondották. Én sem tudom, a malmosok sem tudják, de bizonyos, hogy mind a sertiéshízlalás, mind a baromfinevelés szenved ennek a lehetetlen rendeletnek hatása alatt. Ezért nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a rendeletet minél előbb vonja vissza és hatálytalanítsa. A világháborúban is csirátlanátottak, de nem ilyen módon, hanem úgy, hogy Nagybecskereken felállítottak egy hatalmas esirátlanító malmot és amit az akkori Futura, a Gog — vagy^ minek hívták — összevásárolt, azt csirátlanították és úgy bocsátották a gazdák rendelekezésére. Ez egy egészen észszerű intézkedés volt. Hogy ma miért* ne lehetne ezt megcsinálni, ha mindenképpen szükség

1 van olajra, nem tudom megérteni, de ezt a rendeletet nem lehet továbbra is fenntartani már annak &

t békességnek érdekében sem, amely annyira kívánatos és annak a megértésnek érdekében, amelyről Nagy Ferenc barátom az előbb 'beszélt, hogy lássák be, hogy felülről is megértik a nép baját és a népen akarnak segíteni. Ennek a rendeletnek minél előbb való hatályon kívül helyezését tisztelettel kérem. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt kiadjuk az iparügyi miniszter úrnak. Következik Reibel Mihály képviselő úr .második interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, ezívesíkedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Van-e lehetőség arra, hogy a juttatásoknál bebizonyítható és a közibirtoktörvény szellemének meg nem felelő juttatások hatályon kívül helyeztessenek? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy: 1. Nagy M. Károly Gyula, eperjesi kisgazda hat kishold földjét elárverezték, az állam gyakorolta az elővásárlási jogot esnem Nagy, hanem Szávai járásbírósági tisztviselő kapta meg a földet, 2. Kaszaper községben eladásra került a